Planet Budapest 2023: a mezőgazdasági vízgazdálkodás kerekasztal beszélgetés üzenete

A PLANET idei fókuszába az élelmiszer került, amelyet az esemény a lehető legteljesebben járt körül, különös tekintettel az ellátás biztonságára, az egészséges, fenntartható étkezésre és életmódra, valamint a fenntartható mezőgazdaságra. A szakmai programok tekintetében az érintett szakintézmények és szakágazatok kiemelt képviselő számos részterületet jártak körül úgy mint,

• megújuló energetika,
• zöldfinanszírozás,
• természetközeli mezőgazdaság,
• a fenntartható vízgazdálkodás,
• környezettudatos értéklánc,
• táplálkozástudomány,
• körforgásos gazdaság,
• zöld transzformáció,
• ökológiai szolgáltatás…

Szólláth Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Környezeti fenntarthatóságért felelős országos alelnöke azt a megtisztelő felkérést kapta, hogy hazai mezőgazdasági termelés vízszükségleti igényeit, vízkínálati lehetőségeit, valamint azok anomáliáit térképezze fel a kérdéskörben érintett kollégákkal, úgy mint

• Mészáros Gáborral – KITE Zrt.-től,
• Bozán Csabával – MATE – Öntözés és Vízgazdálkodási Kutatóközponttól,
• Molnár Attilával – MaSzeSz-től (Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetségtől), ill.
• Csűrös Krisztiánnal – Országos Vízügyi Főigazgatóságtól.

A szakértő kollégákkal körbejárta mind az állami, mind pedig a termelői feladatokat érintő kérdéseket, különös tekintettel

• a víz tájban tartásának fontosságára,
• a talajban történő víztározás fontosságára,
• a meliorációs lehetőségekben, valamint a
• körforgásos gazdálkodás előmozdításában rejlő lehetőségekre.

Agrárszakmai szempontból vitán felül áll, hogy az éghajlati szélsőségek súlyosan érintik a hazai élelmiszer-előállítás helyzetét, ezért minden eszközt és lehetőséget meg kell ragadnunk annak érdekében. A NAK javaslatok fókuszában a víz tájban tartásának, valamint a hazai puffervízterek növelésének célja áll.  A csatornarendszerekben tárolt víz ugyanis nem csak öntözési célokat szolgál, sőt, közvetlen módon 1,2 M hektárt tud stabilizálni. Tehát amíg a rövid távú kormányzati cél az öntözött területek megduplázása, azaz 200 ezer hektárnyi öntözés, addig ezen intézkedés ökológiai vízpótlóhatása legalább 6-szor ekkora területet érint!

Forrás: NAK

Hazánk éghajlata a globális tendenciákkal összhangban alakul, a Kárpát-medence vízstabilitása megingott, műszaki beavatkozás nélkül pedig pozitív változás nem várható a mezőgazdasági vízgazdálkodásban. A jelenlegi éghajlati paraméterek alapján hazánk aszályra való hajlamossága nőni fog, a termésbiztonság stabilitása érdekében pedig mindenkinek van feladata. Ebben az érintett résztvevők is egyhangúan egyetértettek, az alábbi üzenetek megfogalmazásának kíséretében.

1. Tegyünk meg mindent a talaj megfelelő szerkezetéért, valamint a megfelelő terület-, illetve tájhasználatért. A talaj szerkezetességének javítása jelentős mértékben hat a költségekre, terméseredményekre, illetve jelentősen csökkenthetőek vele a klímaszélsőségből eredő stresszhelyzetek. Tekintettel arra, hogy hazánk 98%-ban kitett a csapadékgazdálkodásnak, és ha valaha visszaállítanánk a korábbi 400 ezer hektárnyi öntözést, a mezőgazdasági területek kitettsége 90% felett maradna, így minden vizet meg kell őrizni. Ehhez mindenképpen szükséges egyrészt a talaj vízvezető és vízbefogadó képességének maximalizálása, szerkezetességének javítása, többek közt a megfelelő tápanyag-gazdálkodással, valamint a tömörödés és az erózió elleni védekezéssel.
2. Puffervízterek kellenek. Tartsuk a meg a többletvizeinket, nem csak a termőterületünkön, hanem az udvarunkban is. A vízmegtartás országos és regionális szinten állami (vízügyi igazgatási) feladat, ugyanakkor lokális szinten termelői, illetve állampolgári feladat is. A vízi létesítmények rendeltetésszerű üzemeltetése csakis a megfelelő finanszírozási háttér biztosításával valósulhat meg, ami azért is indokolt, mert a vízrendszerek üzemeltetése nem csak a mezőgazdasági termelők érdeke, hiszen ökológiai szolgáltatást is nyújtanak (vizes élőhely, vaditatás, mikroklíma javítása, talajvízdúsítás, vízhiányos területek vízpótlása stb.), ami közérdek is. A területi vízvisszatartás biztosítása termelői feladat – különösen a mélyfekvésű területeken – mesterségesen kialakított (mikro)tározókban, továbbá vápákban! Fontos megjegyezni, hogy a további vizes élőhelyek kialakítása több, mint jelentős mértékben hat a karbonmegkötésre, mely ugyancsak kihívást jelent a hazai agráriumban! Talán mindezek mellett eltörpülhet az udvarunkon tartandó vízmennyiség fontossága, ugyanakkor, ha belegondolunk, hogy az elmúlt évtizedekben zajló csatornázási beruházások egyik vetülete, hogy több millió háztartás szennyvizeit már nem szikkasztjuk el, a csapadékvizeink tekintetében is az elsődleges prioritás az elvezetés, ami a gyorsabb lefolyás irányába hat. Ezért, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a tetőfelületi csapadékot a saját telkünkön belül hasznosítsuk újra és szolgáltassuk vissza a talajba, illetve a lokális vízkörforgásba!
3. Kiaknázható potenciálok a korábbi meliorált terület rehabilitációjában. „A meliorációt főleg a talajjavításra használták, de tágabb értelemben a mező- és erdőgazdasági termelési feltételek javítását jelenti. A melioráció szűkebb értelemben a talajra gyakorolt olyan hatás (beavatkozás, eljárás, módszer stb.) vagy különböző hatások rendszere, amelynek célja a talaj termőképességének – a gazdálkodás meghatározott technikai és technológiai szintjének megfelelő – tartós fokozása, továbbá a kedvezőtlen természeti tényezők hatásainak megszüntetése vagy jelentős mérséklése a növénytermesztési térben (defláció, erózió elleni védelem stb.). A meliorációs módszerek elemeit széleskörűen lehetett alkalmazni
   • táblásítás, úthálózat kialakítása;
   • talajvédelem, erózió elleni védelem;
   • talajjavítás (fizikai és kémiai javítás);
   • vízrendezés (táblán belüli és kívüli módszerek).

A 1980-as években végzett meliorációs beavatkozások 300.000 hektár hatóterületen valósultak meg, melyből megközelítőleg 150.000 hektár alagcsövezett, mely területek viszonylag könnyen rehabilitálhatóak. A gazdálkodás, agrárszerkezet váltás és a földhasználat racionalizálása érdekében szükség van a mezőgazdasági infrastruktúra bővítésére, modernizálására, a termőföld minőségének javítására, a vízkészleteink megóvására és észszerű hasznosítására.”

4. Kiaknázható potenciálok a körforgásban úgy, mint a tisztított szennyvizek újrahasznosítása, valamint a szennyvíziszapkomposztok. A víz újrahasznosítás hozzájárul a klímaváltozás hatására egyre gyakoribb és szélsőségesebb viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodáshoz. A megfelelően tisztított szennyvíz előbb-utóbb gazdasági lehetőségként fog megjelenni, melyhez a megfelelő ösztönzőket meg kell teremteni (pl. uniós támogatás). A szennyvíztisztítás másik mellékterméke a szennyvíziszap. A szennyvíziszap-kezelés alapvető célja a fertőzőképesség csökkentése, a hasznosíthatósági és elhelyezési lehetőségek megteremtése, valamint a térfogatcsökkentés. A folyamat részeként az szennyvíziszap víztelenítésével érhető el egyrészt a térfogatcsökkentés, másrészt pedig az iszap földszerű, trágyaszerű halmazállapotú állaga, amely a mezőgazdasági elhelyezés szempontjából is kedvezőbb fogadtatásra talál. A szennyvíziszap nem csak egy melléktermék, hanem a biomassza része is, nagy mennyiségben tartalmaz számos olyan felettébb értékes szervesanyagot, amely a természetes anyagforgalomból származik, s amit célszerű oda visszajuttatni is, természetesen a megfelelő kezelést követően, mint pl. a komposztálás.

„A jövő nem olyan lesz, mint a múlt volt.”

Paradigmaváltásra van szükség, másként kell a társadalomnak, a politikai vezetésnek és a környezeti elemekért felelős szakterületeknek a vízzel foglalkozni, integráltan teljes összefüggésében kell kezelni a vízgazdálkodást, mert a klímaváltozás 80 %-a víz közvetítésében, illetve annak hiányában manifesztálódik.

agrotrend.hu / NAK, Tasnádi Gabriella