Nem csak a földeken, a városokban is jelen van az aszály

A klímaváltozás egyre gyakrabban hoz extrém időjárási helyzeteket – köztük hosszabb, forró és csapadékmentes időszakokat, amelyek különösen a városi térségeket sújtják. Európa számos pontján, köztük Magyarországon is. A városi aszály jelensége már nemcsak elméleti lehetőség, hanem évről évre visszatérő, valóságos helyzet. A vízkészletek csökkenése, az elavult infrastruktúra és a növekvő igények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a víz megtartása és takarékos használata stratégiai kérdéssé váljon, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a városi környezet fenntartásában is.

https://pixabay.com/hu/photos/gulli-feh%C3%A9r-h%C3%A1z-lapos-tet%C5%91-349496/

A városi aszály, mint fogalom nem pusztán a csapadékhiányt jelenti, hanem egy olyan összetett helyzetet ír le, amelyben a vízellátó rendszerek nem tudnak lépést tartani a fokozódó igényekkel. Ez különösen nyáron, hőhullámok idején növekszik meg. A vízfogyasztás mellett az érkező csapadék sem hoz mindig enyhülést, hiszen a burkolt felszínek (aszfalt, beton) nem teszik lehetővé az esővíz beszivárgását, az érkező csapadék pedig sokszor gyorsan elpárolog. És mi az eredmény? Kiégett zöldfelületek, öntözési korlátozások, csökkenő vízminőség és megnövekedett hőstressz az emberek és az ökoszisztéma számára egyaránt.

Európa szinten vizsgálva ezt a problémát több országban már aktívan keresik a megoldásokat a vízhiányos időszakok kezelésére. A mediterrán térségek (pl. Spanyolország, Olaszország) hagyományosan víztakarékosabb rendszerekhez szoktak, de a közép-európai városok – köztük Bécs, Berlin vagy Prága – is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a decentralizált vízgazdálkodási modellekre. Az esővízgyűjtés, a zöldtetők, a városi víz-visszatartó rendszerek és a növényzettel borított városkép, tehát a zöld infrastruktúra fejlesztése mind hozzájárulnak a víz minél nagyobb mértékű helyben tartásához. Napjainkban terjedő trend az okos városok koncepciója, ennek a megközelítésnek a beépítése a vízgazdálkodásba: szenzorokkal vezérelt öntözőrendszerek, vízfogyasztási monitoring, valós idejű adatvizualizáció. A cél: a lehető legkevesebb víz felhasználásával fenntartani az élhető városi környezetet.

Abban az esetben, ha Európáról Magyarországra tesszük át a fókuszt, lesújtó trendekkel találjuk szembe magunkat. Az elmúlt évek, például a 2022-es, különösen aszályos év tanulságos volt: az Alföld nagy része súlyos aszályt szenvedett el, és a városok is vízhiányos állapotba kerültek. Több településen időszakosan korlátozni kellett a közterületi öntözést. Budapesten ugyan nem volt közvetlen korlátozás, de a városi zöldfelületek túlélése érdekében átszervezték az öntözési rendet, és egyes parkokban esővízgyűjtő rendszerek bevezetésével próbálták enyhíteni a nyomást. A hazai települések közül Szeged és Pécs élen járnak a fenntartható városi vízkezelésben: zöldtető programokat, csapadékvíz-megőrzési mintaprojekteket indítottak, és integrálták ezeket a városfejlesztési stratégiába. A lakosság szemléletformálása is elindult, iskolai programokon, közösségi kerteken és városi kampányokon keresztül.

Milyen kockázatokkal kell számolnunk?
A városi vízhiány nemcsak környezeti, hanem társadalmi és gazdasági kockázat is. A lecsökkent vízhozamú kutak, az öntözés elmaradása, a parkok kiszáradása csökkenti a lakosság komfortérzetét, növeli az egészségügyi kockázatokat (pl. hőstressz), és rontja a városok versenyképességét. Egyre fontosabb kérdéssé válik az is, hogy a víz mennyire igazságosan oszlik meg: hozzáfér-e mindenki, vagy csak bizonyos szektorok (pl. turizmus, ipar) élveznek előnyt. A megoldás keresés sürgősségét mutatja az is, hogy idei évben Közép-Kelet Európa, így hazánk is súlyos aszályhelyzettel néz szembe. Az európai aszálymegfigyelő központ (EDO) figyelmeztetés adott ki 2025 júniusában, ugyanis a CDI (Combined Drought Indicator – Kombinált Szárazság Indikátor) alapján a „watch” és „warning” kategóriába több hazai terület is beletartozik. Miért aggasztó ez a figyelmeztetés? A CDI három alapvető komponensből tevődik össze: talaj nedvesség tartalmára vonatkozó paraméterek (pl. eltérés a sokéves átlagtól), a növényzet állapota és csapadék mérleg. Ezek az adatok pedig rávilágítanak arra, hogy nem egy hirtelen fellépő problémáról van szó, hanem több tényező összeadódásának az eredménye.

Merre tovább?
A jövő városai nem engedhetik meg maguknak, hogy a vízhez való hozzáférés csak technikai kérdés legyen. A városi aszály nem csupán csapadékhiány, hanem rendszerszintű probléma. A megoldás ezért komplex: technológiai, infrastrukturális és társadalmi válaszokat is kíván. Ahogy egyre több városban jelennek meg az adaptív vízgazdálkodási eszközök – akár automatizált öntözőrendszerek, akár közösségi esőkertek formájában –, úgy nő a remény is, hogy nemcsak túlélni, hanem alkalmazkodni is tudunk a víz szűkülő világához.

Agrotrend.hu/ Novenyvedoszer.hu