forrás: pixabay
Európa a leggyorsabban melegedő kontinens: 2013 és 2022 között a felszínközeli hőmérséklet emelkedése globálisan 1,13-1,17 °C volt, míg kontinensünkön ez az érték 2,04-2,10-nek adódott. A klímaváltozás következtében hosszabb aszályok, hőhullámok lépnek fel, gyakoribbak a villámárvizekhez, áradásokhoz vezető extrém csapadékesemények, a partmenti területeket pedig a tengerszint emelkedése fenyegeti.
A 21. század során a klimatikus veszélyek várhatóan tovább nőnek Európában, még az optimista szcenárió esetén is, de ennek erőssége és üteme függ a globális üvegházgáz-kibocsátástól. A következő évtizedekben az extrém hőség egyre gyakoribbá válására és a csapadékmintázatok megváltozására számíthatunk a szimulációk szerint. Egyes területeken a heves esőzések és áradások okozhatnak gondot,
a pesszimista forgatókönyv szerint csak az árvizekből eredő károk meghaladhatják az 1 billió euró költséget évente a század végére Európában.
Ugyanakkor Dél-Európában súlyosabb aszályok léphetnek fel. Az éghajlat megváltozása pedig az élelmezés-, víz- és energiabiztonságra, az egészségre, a pénzügyi stabilitásra, a szociális kohézióra és stabilitásra is hatással van, csakúgy, mint a földi és vízi ökoszisztémákra.
A klímaváltozás súlyosbíthatja a már meglevő kockázatokat (ökoszisztéma darabolódása, szennyezés, fenntarthatatlan mezőgazdasági és vízkezelési gyakorlatok, felszínhasználat és települési mintázatok, szociális egyenlőtlenségek), egyfajta kaszkád, dominó-effektus alakulhat ki, akár Európán kívüli hatás miatt, a kombinált események hatása pedig még nagyobb lehet.
Ugyanakkor a nem a klímához kötődő kockázatok erősíthetik az éghajlati veszélyeket (hőhullám, aszály, árvíz):
a fenntarthatatlan vízgazdálkodás, a biodiverzitás-veszteség, a szennyezés mind növelik a sebezhetőséget a klímaváltozással szemben,
míg a jól fenntartott infrastruktúra ellenállóbb lehet, vagy a megfelelő egészségügyi tervezéssel megelőzhető a rendszer túlterhelődése például hőhullámok során. Egy súlyosabb aszály (esetleg még hőhullámmal kombinálva) a víz és élelmezés bizonytalanságát eredményezheti, elősegítheti erdőtüzek kialakulását, ami akár a kritikus infrastruktúra sérüléséhez, áramkimaradáshoz vezethet, ezek együtt pedig már a pénzügyi piacra és stabilitásra is fenyegetést jelenthetnek.
Ehhez képest az Európai Unió 5 éves parlamenti és bizottsági ciklusát is meghatározó stratégiai dokumentumának (Strategic Agenda 2024–2029) áprilisban kiszivárgott piszkozatában látványosan hátrébb szorult a környezet- és klímavédelem ügye, ami főleg az üzlet és a versenyképesség kontextusában szerepel csak.
A természet és biodiverzitás témaköre említve sincsen.
Különösen nagy a kontraszt, ha az Európai Tanács elnöke, Charles Michel által jegyzett jelenlegi piszkozatot összevetjük annak 2019-es változatával, ahol még egy klímasemleges, zöld és társadalmilag igazságos Unió létrehozása szerepelt prioritásként. Jelenleg a kül- és biztonságpolitika, a migráció, a versenyképesség, az energia és az Unió kibővítése a prioritások.
Nyilvánvaló, hogy az EU-nak számos globális kihívással kell megküzdenie a környezeti-éghajlati válságon túlmenően is, azonban pont az éghajlatváltozás globális természetéből fakadóan annak negatív hatásai nem fognak megállni a határainknál és fegyverekkel sem tudjuk őket semlegesíteni.
Ötös – de egyelőre nem az alkalmazkodásból
Az EEA most először összeállított, alkalmazkodásról szóló ún. EUCRA (European Climate Risk Assessment) jelentésében 36, súlyos következményekkel járó klímakockázatot definiált Európára vonatkozóan. Az öt fő csoportba (élelem, egészségügy, infrastruktúra, gazdaság és pénzügy, ökoszisztéma) sorolt kockázatokból a legtöbb kritikus vagy katasztrofális szintet érhet el még ebben a században. Ezek ugyan
elvont kockázatoknak tűnhetnek, de valójában az egész gazdaságot és a társadalmakat is veszélyeztethetik.
1.Élelmezés
A hőség és az aszály miatt a mezőgazdasági terméshozam csökkenése már most kritikus kockázat Dél-Európában. Az aszályok negatív hatást gyakorolhatnak a termésre, élelmezésbiztonságra, ivóvízellátásra, energiatermelésre. Azonban nemcsak a csapadék hiánya, hanem annak túlzott többlete is problémát okozhat, a heves esőzések is károkkal járhatnak.
Továbbá a kései fagyok is termésveszteséghez vezethetnek, különösen, ha a növényt egy érzékeny fejlődési fázisban éri. A megváltozott éghajlati körülmények pedig új kórokozók megjelenését eredményezhetik. A megfelelő élelmiszertermeléshez továbbá az egészséges talaj megléte is fontos.
Ha csökken a terméshozam, akkor az erőfeszítés, hogy fent tartsuk a termelést, további nyomást gyakorol a biodiverzitásra, talajra, ökoszisztémára, ami pedig újabb kockázatot jelent a vízbiztonságra és -minőségre. A megfelelő élelemhez való hozzájutás hiánya az emberi egészségre, társadalmi egyenlőségre is hatással lehet.
A mezőgazdaságnak és a táplálkozási szokásoknak is meg kellene változniuk. A mezőgazdálkodásból eredő szennyezést vissza kell szorítani, és alkalmazkodni kell a melegedéshez, az aszályok kezelésére pedig sürgős erőfeszítést kéne tenni, például aszálytűrő fajták preferálásával. A talaj minőségének javítása, a talajerózió limitálása és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok is segíthetnek kezelni az időjárási szélsőségeket. A táplálkozási szokások eltolódása a növényi alapú táplálkozás felé szintén elősegítheti az élelmezésbiztonság fenntartását és a vízhiány problémáján is segíthet, hiszen csökkenti az élelmiszeripar vízfelhasználását. Az egészségesebb és fenntarthatóbb táplálkozási szokásokat a politika is támogathatná, mind az ellátás, mind az igény oldaláról.
2.Egészségügy
A hőség a legnagyobb és legsürgősebb kockázat az emberi egészségre nézve. 2022-ben 60-70 ezer korai elhalálozást írhattunk a hőség számlájára Európában, a jövőben pedig gyakoribb és intenzívebb hőhullámokra számíthatunk a szimulációk szerint.
A hőségen kívül több egyéb tényező is kockázatot jelent az egészségre nézve. Ilyenek például a vegetációtüzek, amelyek elpusztíthatják az otthonokat és megrongálhatják az infrastruktúrát, továbbá közvetlen égési sérüléseket is okozhatnak. A víz-eredetű és fertőző betegségek kockázata is nőhet Európában; a forróbb nyarak, enyhébb telek, gyakoribb árvizek és hosszabb aszályok sok fertőző betegség (ebbe beletartoznak a vektorok által terjesztettek is, mint például a nyugat-nílusi láz) számára kedvező körülményeket biztosítanak.
Dél-Európában a hőstresszt és a vegetációtüzeket tekintve is sürgős lenne a cselekvés, hiszen a hőséghez köthető kockázat már most kritikus a kontinens ezen részén.
A melegedés a betegségeket terjesztő vektorok északra, illetve magasabb térszínekre való eltolódását eredményezheti; Európa déli régióiban már elég meleg van azon szúnyogok számára is, amik trópusi betegségeket (pl. dengue láz) terjeszthetnek.
Az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai természetesen nem érintenek mindenkit egyformán: a gyerekeket, időseket, krónikus betegségben szenvedőket jobban megviselheti az extrém meleg. Általánosságban a nőkre nagyobb hatással vannak a hőhullámok, ugyanakkor a férfiaknak nagyobb a kitettsége, mivel inkább ők dolgoznak a mezőgazdaságban vagy tűzoltóként.
Az egészségügyi infrastruktúrára is hatással lehet a klímaváltozás, például áradások által, de az energia- vagy vízellátásban fellépő zavar is egészségügyi kockázathoz vezethet. A hőstressz a munkavégzés hatékonyságát is befolyásolja, ez pedig gazdasági- és pénzügyi hatásokkal jár.
3.Infrastruktúra
Az extrém időjárási események komoly károkat okozhatnak, amit súlyosbíthat, hogy a meglevő épületek, infrastruktúra is egyre öregszenek. Az áradások kezelése az egyik legsürgetőbb teendő, hiszen az épületekre, energiarendszerre, közlekedésre is hatással van és a kockázatuk várhatóan nőni fog, ezért hosszútávra szóló tervezés szükséges.
A part menti áradásokat jól kezelik Európa szerte, nem volt nagyobb pusztítás az elmúlt 50 évben. A tengerszint-emelkedés üteme viszont gyorsul. Az összetett extrém események terén is növekedésre számíthatunk a jövőben: például az áradások, magas tengerszinttel és heves esőzéssel társulhatnak.
4.Gazdaság és pénzügy
Az extrém időjárási események általában költségvonzattal járnak: ellátási láncok sérülhetnek, akadozások léphetnek fel akár az élelem- vagy gyógyszer-ellátásban. Az alkalmazkodást is az üzlet vezérli, például a természetalapú megoldásokba való befektetés jelenleg limitált a nagyobb cégek körében, az alacsony klímakockázat-tudatosság és a kockázati adatok hiánya miatt. A piaci befektetések hiányában pedig az EU politikáinak kellene ösztönzőleg hatniuk az adaptációra.
5.Ökoszisztéma
Ebbe a csoportba esik a legtöbb olyan kategória, amiben sürgős cselekvésre lenne szükség (partmenti ökoszisztémák, tengeri ökoszisztémák, biodiverzitás/szénelnyelés). Az erdők, az édesvízi- és part menti élőhelyek, a tőzeglápok és a vizes élőhelyek vannak leginkább kitéve a kockázatoknak. Az ökoszisztéma szolgáltatások által ezek a kockázatok más szektorokra is hatással lehetnek, mint például az élelmezésbiztonságra, a vízbiztonságra vagy az emberi egészségre. Ugyanakkor még nem tudni mindent, hogy az ökológiai rendszerek hogyan reagálnak a különböző faktorok interakciójára.
A tengeri ökoszisztémákra a klímaváltozás (óceáni hőhullámok, savasodás, oxigén csökkenése) és más emberi tényezők (szennyezés, eutrofizáció, halászat) is hatással vannak, ami jelentős veszteséget okozhat a biológiai sokféleségben, akár tömeges kihalásokat is beleértve, továbbá az ökoszisztéma szolgáltatás csökkenését eredményezheti. A keveredési réteg mélyülése egyes fajok vándorlását okozhatja, ami a táplálékláncra is hatással lehet. A part menti ökoszisztémákra az erózió, az áradások és a tengerszint-emelkedés jelentenek kockázatot.
A szárazföldi és édesvízi ökoszisztémára a hosszabb és súlyosabb aszályok, a melegedés, a megváltozó csapadékmintázat és a növekvő vegetációtüzek jelentenek veszélyt. A fenntarthatatlan gyakorlatokkal ez a fajok összetételében is változást eredményezhet, az élőhelyek eltolódásához, erdők pusztulásához, a talajegészség megváltozásához és az invazív fajok növekvő megjelenéséhez vezethet.
Az erdőket sem kíméli a klímaváltozás, amit tüzek, fertőzések súlyosbíthatnak. Ugyanakkor az erdők mérséklő szerepet is játszanak az éghajlatváltozásban:
az EU üvegházgáz kibocsátásának kb. 7%-át nyelték el 2021-ben, de az elmúlt 10 évben ez az érték csökkent.
Az Alpok és az északi régiók ökoszisztémái is különösen sebezhetők, mivel limitált a migráció lehetősége, délen viszont a vízhiány és a hőstressz súlyosbítja a körülményeket.
A természet helyreállítása nem csak egy opció: ha tönkremennek, az az emberi élelmezésre, vízellátásra is hatással lesz.
Javulnia kéne a politikai megvalósításnak: fontos lenne fenntartani és helyreállítani az ökoszisztémák rugalmasságát és minimalizálni az emberi nyomást. Az új/helyreállított erdők esetén biztosítani kéne, hogy hosszabb távon is ellenállók legyenek a klímaváltozással szemben, továbbá prioiritásnak kéne lennie a például ipari vagy mezőgazdasági tevékenységből eredő szennyezés csökkentésének. A védett területek helyreállítása mellett az ökoszisztémák kapcsolódósást is elő kellene segíteni kék-zöld folyosók létrehozásával a városokban, mezőgazdasági területeken.
Az EU természet-helyreállítási törvénytervezete szerint (EU Nature Restoration Law) a rossz állapotban levő élőhelyek legalább 30%-át, 60%-át, illetve 90%-át kell helyreállítani rendre 2030-ra, 2040-re, illetve 2050-re az uniós országoknak.
Területi különbségek
A kontinensen belül Dél-Európa a leginkább érintett, a nyolc sürgős cselekvést igénylő területből három ide tartozik. Az extrém hőség és aszály elősegíti a vegetációtüzek kialakulását, olyan invazív fajok (pl. szúnyogok) megjelenését, amelyek trópusi betegségeket terjeszthetnek, továbbá a mezőgazdasági terméskiesés, az esetleges vízhiány is jelentős kockázattal bír. A területen az átlagosnál magasabb a szegénység és a munkanélküliség, ami a pénzügyi stabilitásra is veszélyt jelent, a hőség ráadásul a munkaórák számában is csökkenést okozhat (pl. szabadtéri munka nem végezhető el az extrém meleg miatt vagy a nyári turizmust visszavetheti egy vegetációtűz).
Általánosságban azok a régiók sebezhetők különösen, amik függnek a turizmustól, mezőgazdaságtól, halászattól, erdészettől.
Az Alpok és más hegyvidékek is ide tartoznak, akárcsak a part menti régiók, vagy a szigetek. Továbbá ahol nagyobb a szegénység, a munkanélküliség, ott az adaptációs kapacitás is alacsonyabb. Mindezek mellett a városok is fokozottan kitettek a kockázatoknak a hősziget jelenség és a kevés kék-zöld infrastruktúra miatt.
Ha zárójelbe kerül a környezet- és klímavédelem, az még több problémához fog vezetni
Minél előbb mérsékelnünk kell a klímaváltozást, különben katasztrofális károkkal találhatjuk szemben magunkat itt, Európában is. Az EEA jelentése szerint
több területen még akkor is felkészületlenek vagyunk most, ha sikerül 1,5 foknál korlátozni a globális felmelegedés mértékét.
A nem-klimatikus tényezőkön is sok múlik: hatékony politikákkal szignifikánsan csökkenthetjük a kockázatokat. Azonban a sebesség is fontos. A veszélyek elkerülése attól is függ, hogy milyen gyorsan csökkentjük az üvegházgáz-kibocsátást és hogy milyen hatékonyan és milyen ütemben készítjük fel a társadalmat az elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodásra.
Az EU-ban történt ugyan előrehaladás, de a társadalmi felkészültség még mindig alacsony és a politikai megvalósítás is le van maradva a gyorsan növekvő kockázati tényezők mögött. Meg kell előzni, hogy belakatoljuk magunkat rossz gyakorlatokba vagy nem megfelelő alkalmazkodási stratégiákat valósítsunk meg (maladaptation) és elkerüljük a potenciálisan katasztrofális kockázatokat.
Európa 2020 óta válságból válságba esik (koronavírus, orosz-ukrán háború, energiaárak stb.), így jól érzékelhető a társadalmak részéről egyfajta “elfáradás” a környezeti-éghajlati válság témája iránt, az uniós szervek és vezetők pedig az ebből fakadó politikai visszacsapásra (backlash) válaszul akarják kevésbé priorizálni ennek a kezelését. Holott annak negatív hatásai már most érzékelhetők, és felkészületlenek vagyunk a jövő kockázataira.
Ha a jelen valós, és el nem tagadható problémái háttérbe szorítják a hosszútávú, perspektivikus gondolkodást, akkor az EEA jelentése szerint drámai kihívásokkal kell megküzdenie kontinensünknek ebben a században, amit a mérséklés (mitigáció) és a felkészülés (alkalmazkodás) tarthat csak mederben, biztosítva számunkra az élhetőbb környezetet és éghajlatot.
