Zipernowsky Károly és az erősáramú elektrotechnika forradalma Magyarországon

A magyar erősáramú elektrotechnikai ipar megteremtője, a transzformátor egyik feltalálója, Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. ápr. 4. – Budapest, 1942. nov. 29.) kitüntetéssel végezte el a budapesti műegyetem gépészmérnöki szakát.

Forrás: pixino.com

Mechwart András, a Ganz-gyár akkori vezérigazgatója felfigyelt a tehetséges fiatalemberre és felkérte, hogy a gyárban létesítsen erősáramú villamos osztályt, amelynek vezetésével is megbízta. Ez volt hazánkban az első és sokáig az egyetlen erősáramú gépeket gyártó üzem. 1882-ben Zipernowsky tervei szerint szerelték fel a budapesti Nemzeti Színház világítását: ez volt Magyarországon az első izzólámpás rendszer és a világon a harmadik villanyvilágítással ellátott színház. Külön nevezetességet jelentett, hogy a világítást váltóárammal oldották meg. Akkoriban a világ vezető elektrotechnikusai, például Siemens és Edison azt hirdették, hogy csak az egyenáramnak van jövője – Zipernowsky viszont, helyesen felismerve a haladás irányát, a váltóáramú rendszerek mellett tört lándzsát. 1882-ben munkatársával, Déri Miksával szabadalmaztatta az öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort, amelyben rendkívül szellemes megoldással egybe volt építve a váltóáramú generátor és az öngerjesztő dinamógép.

Mechwarttal közös találmánya volt egy közvetlenül a gőzgéphez csatolt generátor. Itt a szinkrongép mágneskerekét egyesítették a gőzgép lendítőkerekével. 1884-ben Dérivel találták fel a közös tengelyre szerelt, két gépből álló forgó áramátalakítót. Ebből alakult ki később az első szinkronmotor. Egy másik megoldás, amely forradalmasította az egész elektrotechnikát, a váltóáramú transzformátor volt, Zipernowsky, Déri és Bláthy Ottó Titusz közös találmánya. Zipernowsky 1893-ban megvált a Ganz-gyártól és a Műegyetem újonnan alakult elektrotechnikai tanszékének vezetője lett, ahol 1924-ig, nyugdíjazásáig tanított.

agrotrend.hu / JelesNapok