Tényleg válságálló a mezőgazdaság?

De mielőtt ezt tesszük, álljunk meg és gondolkodjunk! Emelkedjünk gondolatban a magasba, hogy lássuk, mi folyik a világban! A Föld kizsákmányolása, a hagyományos értékek lábbal tiprása, a fogyasztás istenítése elérte azt a szintet, ahol, ha nem lassítunk, netán állunk le, végzetes események indulhatnak el. Kaptunk erről most egy nagyon fontos üzenetet. Mert mi is történik valójában? A körülmények nyomása folytán olyan dolgokra kényszerülünk, ami még megmentheti pusztuló világunkat. Bezárattunk a lakóhelyünkre, együtt a családunkkal. Ne feledjük, a társadalom alapját nem az egyén, hanem a család képezi. Ettől kezdtünk eltávolodni az utóbbi évtizedekben, méghozzá exponenciális sebességgel. Most rá kell döbbennünk, hogy csak a családunk az, amely átsegíthet a krízisen. Aztán itt van a pillanatnyilag szűkössé váló élelmiszer, leginkább néhány alapvető. Újra értékeljük majd, kevesebbet pocsékolunk, és talán az önzés is alábbhagy, hagyunk másnak is a boltban. A harmadik tétel a szennyezés csökkenése. A negyedik a szemlélet alakulása a higiénia terén. Tudatosodunk.

Ennek kell történnie az élelmiszer értékláncban is. A mezőgazdaság nem önmagában létező, működő szektor. Ennél fogva válságállóságának értékelése sem függetleníthető az érintett szektorok nélkül. Ez a függés a gyenge pontunk. Ha például egy időre leállnak a gyárak, akkor őszre drága lehet a műtrágya. Ha nem jön a szervizes, akkor leállnak az élelmiszer-feldolgozók. Ha az import csomagolóanyag nem érkezik meg, szintén.

Ha röviden akarom az élelmiszerek jelenlegi világpiacát bemutatni, akkor a konténerek versenyének nevezném. Példa: Kínában még mindig csak az állami rendeléseket rakodják ki a kikötőkben. Több ezer konténerben áll és romlik meg az élelmiszer emiatt. Ez hátráltatja a világpiac regenerálódását, akár hónapokkal.

A koronavírus a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is komoly károkat okoz. Gondoljunk például a Kínába irányuló nemzetközi áruforgalom megtorpanására, vagy a keleti vendégmunkások hazarohanására a nyugati országokból Európában, éppen a munkacsúcs idején. Ebből bizony exportlehetőségek is ki fognak alakulni.

Meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a saját problémáit meg tudja oldani. Termelőképességét inkább az azon kívüli tényezők veszélyeztetik. A fenti példákon túl a munkaerő, a szállítmányozás működőképessége, valamint a likviditás megőrzése a legfontosabb. Lévén egy bankot képviselek, biztosíthatom Önöket, hogy a bankok megtanulták a leckét az előző válság idején. Most is lázas munka folyik nálunk azért, hogy az ügyfeleinknek pénzügyi problémáit megelőzzük. Az ehhez szükséges kormányzati intézkedésekre is jogosan számítunk. A kormányzati beavatkozó csomagok sorára számítunk, miközben a saját házi feladatunkat is elvégezzük. A konkrét intézkedésekről folyamatosan tájékoztatjuk ügyfeleinket.

A válság egyik fontos jellemzője, hogy a lakosság kiadásait jobban átgondolja. Azzal ellentététes utat bejárva, ahogy a fizetőképesség emelkedése idején történt. Először a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet csökken. Kevesebben költenek lakásra, telekre, kocsira, műszaki cikkre. Az élelmiszer a sor végén áll. Ennek kereslete időlegesen még meg is ugrik. Ahogy azt minden nap érzékeljük is. Az idő előrehaladtával az élelmiszerfogyasztás szerkezete is változni fog. Az otthonon kívüli étkezés érthető okokból beszűkül, és az élelmiszerek közül is az alacsonyabb árúak aránya emelkedik. A kereskedelmi márkák újabb virágkora jön el. Amikor pedig lassan józanodik a lakosság, és kevésbé halmoz fel, akkor is a korábbi szint felett lesz az élelmiszerforgalom egyszerűen azért, mert minden fogyasztás otthonra koncentrálódik, minden családtag otthon eszik. Most van ideje a táplálkozás tudatosabbá tételének is.

Saját banki megélésünk is az, hogy ésszerűsödnek a folyamatok. Az élelmiszer terméklánc is kikényszeríti a racionalizálódást. Nem lehet például egy vevőtől, egy beszállítótól függeni. A készletszinteket újra kell gondolni. Az import minden formája is átgondolandó, racionalizálandó. Számítunk például arra, hogy termelő kapacitások települnek vissza Európába. Ide tartozik az is, hogy a magyar mezőgazdaságban és élelmiszeriparban is felgyorsul a koncentrálódás. A válság sok bizonytalankodó tulajdonosban érleli meg a döntést a kiszállásra akár koránál, akár egyéb adottságainál fogva.

Azt már a korábbi válságok is bebizonyították, hogy a mezőgazdaság válságállóbb a többi szektornál. Most sincs ez másképpen. De ehhez minden áron meg kell őrizni a működőképességet. Minden felelős vezetőnek át kell gondolnia a veszélyeket és mindet megtenni az elhárításukért. Elől áll a munkaerő. Már az elmúlt hónapok, vagy éppen évek is a kollégák értékének növekedéséről szóltak, most egészségük, munkaképességük vált a legfőbb értékké. Beszéljünk sokat velük! Aztán a működéshez szükséges anyagok és eszközök biztosítása, majd a termékek elhelyezése, manipulációja, szállítása. Nem újdonságok ezek, de a soha nem látott helyzetben mégis mindez új megvilágításba kerül. A telefonos kapcsolattartásra nagy hangsúlyt kell helyezni. Jó példa a bankunk. Mi is szorosabbra fűzzük kommunikációnak ügyfeleinkkel annak érdekében, hogy minden helyzetben érezzék támogatásunkat, és együtt gyorsan tudjunk reagálni a kihívásokra.

Az élelmiszeriparnak és a mezőgazdaságnak most kell üzennie a fogyasztónak:

Termelünk. Mindig számíthatsz ránk!