Hírek

Megmozdult a világ legnagyobb jéghegye

A kezdetben lassan mozgó jégtömb az elmúlt hónapokban már lendületet vett a szél és az áramlatok hatására, jelenleg az Antarktiszi-félsziget északi csücske mellett halad el.

Évek óta számos alkalommal foglalkoztunk az antarktiszi mozgó jéghegyekkel, ilyen például a Larsen C selfjégről 2017-ben leszakadt 3900 négyzetkilométeres A68 nevű jéghegy, valamint az 1580 négyzetkilométeres D28, mely 2019-ben tört le az antarktiszi Amery parti jégmezőről.

Bár a közösségi médiában valódi sztárrá vált A68 kialakulásában a szakemberek szerint  az éghajlatváltozás ugyan közrejátszhatott, de annak alátámasztására közvetlen bizonyíték nincs, általánosságban ki kell jelentenünk, hogy az Antarktisz jégselfjeinek olvadása a globális felmelegedés következményének tekinthető. Jó példa erre a világ jelenleg legnagyobb jégóriása, mely 30 évvel ezelőtt vált le az Antarktisz partjairól majd megfeneklett, így lényegében egy jégsziget lett belőle. Azonban az elmúlt egy év során megmozdult és az áramlatok hatására sodródni kezdett.

Forrás: pxhere.com

Az A23a elnevezésű 400 méter vastagságú jéghegy az antarktiszi Weddell-tengeren található Filchner-selfjégtáblájáról kitörő jégdarabok egyikeként is jelenleg a legnagyobb, területe közel 4000 négyzetkilométer, összehasonlításként nagyjából háromszor akkora, mint New York City.

Körülbelül egy éve számít – ismét – a legnagyobbnak, ugyanis két éve még a szintén a Weddell-tengeren fekvő Ronne jégtakaró nyugati oldaláról leszakadó A76-os jéghegy volt az ideiglenes csúcstartó a maga mintegy 4320 négyzetkilométeres területével (hossza 170 km, szélessége 25 km), amely akkori méretében megfelelt Mallorca-val, Spanyolország legnagyobb szigetével.

A mozgó jéghegyek sorsa azonban az olvadás, így idővel – sajnos – megjelenik egy újabb rekorder.

Általában persze csak abban az esetben, ha a jéghegy megmozdul és elhagyva az antarktiszi hidegebb vizeket, melegebb hőmérsékletű területekre sodródik a nyugati szél, azaz az un. cirkumpoláris áramlat (ACC) által.

A Weddell-szektorból érkező jéghegyek többségéhez hasonlóan az A23a szinte biztosan az Antarktisz cirkumpoláris áramlatába kerül, amely a „jéghegyek sikátoraként” ismert útvonalon az Atlanti-óceán déli része felé sodorja, tehát idővel olvadásnak indul, majd eltűnik, ahogyan az A68 is tette még 2021-ben.

A 30 éve megfeneklett A23 elmozdulásának egyébként több oka is lehet. A BBC-nek nyilatkozó Dr. Andrew Fleming, a British Antarctic Survey szakértője szerint valószínűleg nem a talapzatvíz hőmérsékletének változása okozta, egyszerűen 30 év alatt annyit csökkent a mérete, hogy a tengerfenéknél elveszítette tapadását. (Az első mozgást még 2020-ban észlelték).

A kezdetben lassan mozgó jégtömb az elmúlt hónapokban már lendületet vett a szél és az áramlatok hatására, jelenleg az Antarktiszi-félsziget északi csücske mellett halad el Copernicus Sentinel-3 műhold-program adatai szerint (a Sentinel-2-ről itt írtunk). Amennyiben Dél-Georgiánál megfeneklik, az gondot okozhat a szigeten költő több millió fókának, pingvinnek és más tengeri madárnak. megzavarhatja az állatok szokásos táplálkozási útvonalait, és megakadályozhatja őket abban, hogy megfelelően táplálják kicsinyeiket. 2004-ben, amikor az A38 jéghegy megfeneklett Déli-Georgia partjainál, számtalan pingvinfióka és fókabébi pusztult el a szigeten.

Ugyanakkor a jéghegyek tágabb környezet szempontból hasznosak is: olvadásukkal ugyanis az az ásványi  tápanyagforrás jut az óceánba, amely akkor került a jégbe, amikor még az antarktiszi gleccserek részei voltak. Ez a jelenség a cirkumpoláris áramlathoz szervesen kapcsolódó un. antarktiszi konvergencia, melynek során  a hideg antarktiszi vizek találkoznak a szubantarktiszi melegebb vizekkel, létrehozva egy feláramló tápanyagokkal teli zónát, mely táplálja a fitoplanktonok által eredő teljes óceáni táplálékláncot.

agrotrend.hu / ecolounge.hu

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés