Megdöbbentő titkok a magyar élelmiszerekről: hogy kerül az étel az asztalra?

Az interjú Király Tamás Civil Hang című műsorában készült, ahol a vendég Mátrai Zoltán agrármérnök, marketing szakember és az Agrotrend Csoport Zrt. tulajdonosa volt. A beszélgetésben szó esik családi gyökerekről, a földhöz való személyes kötődésről, generációk együttműködéséről a mezőgazdaságban, valamint az agráriumban elérhető sikerek titkairól. Mátrai Zoltán mesél saját gazdálkodói útjáról, a fiával közösen felépített vállalkozásukról és arról, hogyan igyekszik a díjak révén bemutatni és elismerni a magyar agrárvilág kiemelkedő szereplőit. A történetek mögött nemcsak szakmai teljesítmény, hanem közösségépítés, példamutatás és a jövő agrárgenerációinak inspirálása is meghúzódik.

Király Tamás: Tisztelettel köszöntöm a kedves hallgatókat a mikrofonnál Király Tamás, ez pedig a Civil Hang, a Magyar Civil Háló és az Ultrahang közös műsora és nagy szeretettel köszöntöm a mai vendégünket Mátrai Zoltánt. Szervusz, köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat, most pedig az életrajzodat fogom ismertetni. 1969-ben született Mátrai Zoltán baján, sváb ősei és nevelőapja is gazdálkodó volt a keszthelyi Georgikon büszke gazdásza, aki fiával és részben doktornő lányával gazdálkodik, és a szántóföld, szőlő mellé egy franchise rendszerű tulipánost a Tulip Garden kerteket is vezeti. Ez egyébként nagyon népszerű a tiktokon is én azt látom, hogy nagyon sokan posztolnak onnan másoddiplomás közgazdászként és marketing szakemberként Magyarország egyik vezető agrármédia csoportját vezeti, tulajdonolja az Agrotrend Csoport Zrt -t, amely nagyszabású agrárrendezvények keretein belül, többek között a Nemzet Gazdászai, Az Év Agrárembere, Magyarország Legszebb Birtoka díjakkal igyekszik kiemelni és bemutatni az agrárvilág legjobbjait a Kézműves Kiválóságok projekttel és az Agrármarketing Díjjal pedig edukációs célja is van a Magyar Civil Háló Agrár Kollégiumának vezetője, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének agrártagozatának elnöke, 27 éven át a magyarországi Evangélikus Egyház egyes egységeinek felügyelő tisztségét töltötte be. Vadászik kertészkedik és igyekszik minden eseményen részt venni, ahova meghívják és amelyet értékesnek is tart, most pedig itt vagy velünk. Köszönjük szépen. Nulladik kérdés, mit jelent számodra a föld?

Mátrai Zoltán: Az ősöket talán, ha egy szóba kéne válaszolnom, akkor azt jelentené, amúgy meg sokkal többet, amikor kicsi voltam és a nagyszüleimnél jártam Csátalján. Az egy Baja melletti, egykor sváb település, mentünk, a faluba sétáltunk, akkor amerre a volt földjeik voltak ott mindig könnyes szemmel nézték az őseim, a nagy nagyszüleim, hogy hát az volt a miénk. Ez a géptelep mellett volt, egyébként most is tisztán emlékszem rá, nemrég jártam ott, aztán ott is teljesen egyértelmű, annyiszor jártam ott és. Már látom, hogy hogy kötődnek hozzá, aztán ahogy felnőttünk nevelőapám, ő is gazdálkodott. Rengeteget jártunk kint a földeken és nagyon szerettem kimenni. Ma már nem divat bálázni a szántóföldön, merthogy a tápanyagot szerves anyagot ne vigyük el a területről, hacsak nem jön helyette másik ugye a szerves trágya és rengeteg bála volt, akkor ott nagyon szerettem bálokon ugrálni, ott szórakozni velük azért szép látvány most is megdobogtatja a szívem és amikor az első földterületeinket Szőlősgyörökön (ez Balatonboglár mellett egy kis település) megvettük, fiammal jártunk kinn a területen és az tényleg egy semmihez nem fogható érzés. Amikor kimész és a saját földeden állsz az nagyon jó.

Király Tamás: Ugye pont ezen gondolkodtam, hogy vannak országok, ahol így nagyon megbecsülik a földet és a akármilyen pici területük van ott még a füvet is 2 milisre nyírják vagy 2 centisre attól függ, hogy hogy működik a robotfűnyíró és hogy Magyarországon is jó látni, hogy azért az emberek ilyen nagy becsben tartják a földjüket. Ezt részben így a túlélésnek a része is, de hogy közben meg nagyon sok munka van vele és hogy ugye, amikor a földre gondol az ember, akkor általában ez a veríték. Nincsen se ünnep, se tél, se nyár, mindig keményen dolgozni kell. Hogy amikor így dönteni kellett, hogy te ezzel fogsz foglalkozni, akkor mennyire riasztott az vissza, hogy hát márpedig ez kőkemény meló.

Mátrai Zoltán: Az semennyire a döntés az elsősorban az volt, amikor a fiam még gimis volt, és arról beszélgettünk, hogy mit szeretne csinálni utána az életében. Elmegy, nem tudom, ma divatos informatikusnak, meg ilyen olyan menedzsereket tanulni, meg nem tudom közgazdásznak vagy éppen jogásznak, hogy mit fog csinálni és akkor azt mondta, hogy ő szeretne mezőgazdaságot tanulni és akkor kezdtünk el ott a környéken földeket vásárolni és nem riasztott vissza egyáltalán nem az, hogy mennyi munka, mert gyakoroltam én azt gyerekkoromban eleget. A tisztában vagyok vele, hogy mit jelent sárgarépa vetőmagot termelni vagy hibrid napraforgót egyelni vagy szádort.

Király Tamás: Hát ez is a végzettséged ugye?

Mátrai Zoltán: Aztán utána tanultam is. Igen az egyetemen tehát nem csak gyakoroltam előtte, tanultuk is a Georgikonon, Keszthelyen és az ötlet az volt, hogy a ha már a fiam is ezt szeretné csinálni, akkor hajrá, csapjunk bele és kezdjünk el egy kis gazdaságot építeni.

Király Tamás: De milyen érdekes, hogy ez nálatok nem úgy volt, hogy beleszületett a gyermeked egy vagy a gyermekeid egy családi gazdálkodásba vagy egy gazdaságba, hanem együtt kezdtétek ezt el. Akkor neked az életed egy pontján volt, hogy így váltani kellett ezek szerint.

Mátrai Zoltán: 12 év 13 évvel ezelőtt elkezdtem ezt a médiacsoportot az Agrotrend nevű média csoportot felépíteni és különböző díjakat írtunk ki. Ilyen például Az Év Agrárembere Díj. Ez azért tartozik ide, kicsit messziről indítva talán, mert én alapvetően ugye agrármérnök vagyok és azon belül pedig a növényvédelmi előrejelzéssel foglalkoztam. Ilyen meteorológiai állomások adatai alapján szóló növényvédelmi előrejelzéssel. Nagyon sok embert megismertem, elsősorban kertész vagy növényvédős emberek voltak és szenzációs emberek, tehát annyira sajnáltam, hogy én ismertem meg egy páran a környéken ismertük őket, de amúgy nem voltak ismert emberek az agrárvilágban és akkor döntöttem, hogy igen őket muszáj valahogy kiemelnünk a rendszerből és ismertté tenni és amikor a fiam úgy döntött, hogy akkor oké gazdálkodjunk, akkor elkezdtük együtt Csinálni ezt az egészet és ugye ebbe azokra a tapasztalatokra építünk most is, hogy egymás mellett vagyunk ugye egy nagy kérdés ma a mezőgazdaságban mindenki azt mondja, hogy mi a generációváltás Szigeti Tomi is beszélt itt a ezeken a ülőkéken vagy kanapén előttem arról, hogy mit is jelent a generációváltás, inkább azt mondanám, hogy generációk együttélése az a legnagyobb baj, tehát amikor már váltás van az egyik, az  idősebb generáció lelépett, a fiatalabb folytatja, ott már nincsen baj, a baj akkor van amikor együtt kell élni a másikkal, és viták vannak abból, hogy ezt így csináljuk, vagy úgy csináljuk, hogy az idősebb, valamilyen másmilyen vonalat képvisel. Most ez nálunk nem nagyon van, mert én előtte nem gazdálkodtam és ezért aztán együtt próbálunk menni és nagy elődöknek, illetve nagy mentoroknak a képességeire és a mondásaira igyekszünk alapozni. A nagy elődök és mentorok véleményére igyekszünk alapozni akkor, amikor azt mondjuk, hogy úgy lehet jól együtt élni a másikkal a gazdálkodás, az üzlet terén, hogyha ki ezt csinálja, ki azt. Tehát amikor nem egy dolgot akarnak ketten, és az nem fog menni.

Király Tamás: Nálatok, hogy van a munkamegosztás?

Mátrai Zoltán:  Azt mondta a fiam, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozhatunk, amit gépesíteni lehet, és én kertészkedni szeretek nagyon. Tehát ha valamit újrakezdenék az életemben, az nem a szántóföldi agrármérnök gazdálkodás, hanem a kertészkedés és a dísznövény kertészkedés. Én azt csinálom, a szántóföldit és a szőlőművelést, azt pedig a fiam, és akkor így én nem szólok bele az övébe, ő meg ami az én dolgom, azt meg ha tudja gépesíteni, akkor megcsinálja. És így tudunk szerintem jól együtt élni, nem vitatkozunk egymással.

Király Tamás:  És egyébként itt említetted a generációknak az együttélését, hogy mi az, amit te tanultál a fiadtól, és mi az, amit a fiad tanult tőled?

Mátrai Zoltán: Hogy ő mit tanult tőlem, az egy kritikusabb dolog talán, ezt nehezebben tudom megítélni. Valószínűleg az emberi kapcsolatépítés, talán a koromból adódóan talán jobban megy már nekem. Viszont amit tőle lehet tanulni, az óriási, ahogy ők nagyon direkten kezelik, egymásról is direkten beszélnek nagyon. Sokkal kevesebb az ilyen ákombákom, a nem tudom, hogy fogalmazzak.

Király Tamás: Ez generációs kérdés?

Mátrai Zoltán: Igen. A lányomnál is azt láttam, hogy sokkal egyenesebben egymás képében mondják azt, ha valami nem tetszik. Mint ahogy ezt mi tesszük, talán nálunk már több a társadalmi elvárásoknak való megfelelés azzal kapcsolatban, hogy nem barmoljuk le a másikat hirtelen, hanem mit tudom én.

Király Tamás: Melyik a jobb?

Mátrai Zoltán: Szerintem az övék a jobb.

Király Tamás: Tehát ez az egyik generációnál még az van, hogy el kell menni kávézni, meg kell beszélni, nagyon körülírni a másik generáció meg két mondattal elintézi. Én egyébként látok pro-kontra érveket mindkettő mellett és ugye nagyon érdekes itt nálunk is, hogy sokfajta generációval kell beszélni, de mondjuk teljesen máshogy beszélek a kortársaimmal, meg máshogy is jutunk el A-ból B-be és nagyon érdekes ezeket a dinamikákat egyébként megfigyelni.

Mátrai Zoltán: Én ezt jobbnak tartom az utóbbit. Tehát sokkal kevesebb konfliktus, talán azt gondolnánk, hogy több konfliktust okoz, de a valóságban nem sokkal egyenesebb beszéd, sokkal tisztább a helyzet.

Király Tamás: A sikerről beszéljünk. Lehet az agráriumban sikert elérni ma Magyarországon?

Mátrai Zoltán: Szerintem lehet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok gazdásztársamat ismerem. Azért harminc pár éve végeztem én is, most már azért egy-két évet lezavartunk itt a mezőgazdaságban és ezekkel a díjakkal, amiket kiírtunk az Év Agrárembere Magyarország Legszebb Birtoka, a Nemzet Gazdászai, már például nagyon sok sikeres embert ismerek és a sikernek nemcsak a kor a kulcsa, ugye sokszor szoktam mondani, hogy persze, jó időben volt és ez a siker kulcsa, ez szerintem messze nem az. A siker kulcsa az, hogy olyan ember legyél, aki képes vagy ezt a sikert, alapoktól felépíteni azt a tornyot, amit most sikernek hívunk, sok emelete van és azt végigjártad azon a lépcsőn, hogy nem csak bepattantál a liftbe és fölpattantál a tetejére, végigjártad és ők azok, akik végigjártak, az a Bárány Laci, aki a Barkasból értékesítette a csirkéket hajdanán a piacon a ’90-es évek elején.
A Master Good tulajdonos vezetője és ő végigjárta a létrát, tehát azt a létrát, amit a fiaival is végigjárat és hogy végig kell menni az elejétől a végéig, de számtalan ilyen sikerembert tudnék mondani, és bőven lehet sikeresnek lenni.

Király Tamás: Bárány László esetében éppen a fiatalabb Bárány Lászlóval hallgattam egy podcastet, most is nagyon inspiráló volt egyébként látni, meg hallani az ő szintén generációs történetüket is meg a vállalat építési történetüket is. Ugye megalapítottál díjakat, Nemzet Gazdászai, Az Év Agrárembere, Magyarország Legszebb Birtoka díjakat. Beszéljünk erről egy kicsit, hogy miközben keresitek a legeket, miket találtok, milyen történetekkel találkoztok és egyáltalán hogyan állnak össze, hogyan áll össze ennek a díjnak a kiosztása?

Mátrai Zoltán: Úgy határoztunk az elején, hogy létrehozunk egy zsűrit, a zsűriben csomó agrárprominens van. Ők nem jellemzően politikusok, de azok is. A fővédnökünk például az Év Agrárembere Díjban az Agrárminiszter, Nagy István miniszter úr, a másikban Jakab elnök úr, az Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ-nak az elnöke például, vagy az Agrárkamara elnöke és ők a fővédnökeink, de a zsűri az olyan szakemberekből áll, akiknek a véleménye számomra és számunkra releváns. Ez azt jelenti tehát, hogy az ő véleményükre, akik aztán jelölnek, akik aztán zsűriznek velünk, azt jelenti, hogy a jelöltekből kiválasztjuk a győzteseket. Tehát az ő véleményük igenis fontos, így jönnek össze a zsűritagok, elég komoly zsűrink van és azt gondoltuk, hogy kialakult köztünk egy ilyen kifejezéshalmaz, amit úgy hívunk, hogy a kollektív bölcsesség és a kollektív bölcsesség az annyira érezhetően jelen van egy ilyen csapatban és így tudjuk aztán eldönteni, hogy kik lesznek a győztesek és hogy milyen történeteket látunk, hogy a kérdésre is válaszoljak, az pedig külön szenzációs. Tehát látunk nagyon mély történeteket, amikor valaki felépít egy csodás gazdaságot és nincs senki, aki kövesse és áll az én szüleim korabeli bácsi vagy néni éppen az épület előtt direkt nem akarom a helyszíneket megvenni, többet is tudnék, és könny szökik a szemébe, és mi meg legyökerezve állunk ott, hogy hát szép birtokot épített föl, de hát el kell majd adni.

Király Tamás:  Igen és aki most kapta meg a Nemzet Gazdásza Díjat, de közben meg hogyan lesz a folytatás. Erre tudtok egyébként bármi segítséget, megoldást nyújtani? Mert azt hallom, hogy ez egy ilyen tömegével jelenlévő kihívás, hogy vajon, hogy lesz 20-30 év múlva. Meg hogy nagyon sokszor már fáradtak az idősebbek, ki is mennének belőle, de az új generáció lehet, hogy inkább foglalkozik szívesebben digitális marketinggel.

Mátrai Zoltán: Ha már Bárány igazgató urat idéztük, az előbb, ő egy nagyon inspiratív előadást tartott tavaly egy partinkon és nagyon sokat hivatkozunk rá, mert nagyon szenzációs volt az a folyamat, amit elmondott a generációváltásról, és nem a generációk együttéléséről, hanem a váltásról, amit mondott, és az nagy tanulság volt mindannyiunknak, hogy ha nem tudod folytatni, akkor vagy add el, vagy bízz meg egy szakembert, aki alkalmas rá. Mert egyáltalán nem biztos, hogy a gyereked, a fiad vagy a lányod alkalmas rá. Nem azt jelenti, hogy hülye, csak lehet, hogy mást csinálna szívesebben. Egy valamilyen művészember lesz belőle, annak semmi köze nem lesz a mezőgazdasághoz. Add el vagy csináltasd mással és ezt a tapasztalatot próbálom átadni, de nagyon nehéz azért érdemes elképzelni, hogy az a gazdaság, amit felépített valaki 30-40, 50 éven keresztül, aztán egyszer csak megszabadulni tőle úgy, hogy ott élsz valahol egy szomszéd épületben mondjuk vagy akár abba az adott épületbe.

Király Tamás:  Vagy a háború után a nulláról építette fel mindenféle történelmi viszontagságon keresztül.

Mátrai Zoltán: Nagyon nehéz azt mondani, hogy jó, akkor most nem csinálom. Azért ezek nem nagyon vannak és emiatt vannak aztán konfliktusok. De én nem a rossz oldalát akarnám, vagy a szomorú oldalát akarnám megfogni, hanem azt a vidámabb oldalát, hogy a mezőgazdaságban van lehetőséged, van lehetőséged nagyüzemet vezetni, hogyha egy jó szakember vagy vagy örökölted vagy egyszerűen jó szakemberként elmész oda dolgozni, de van lehetőséged egy kicsi birtokot felépíteni. Én ezt látom az én szememben, azt látom, hogy mi egy kicsi gazdaságot vezetünk, vagy viszünk a fiammal és muszáj megtalálnod azt a pontot, ahol kitörsz, mint a világ minden másik pozíciójában. Tehát ahhoz, hogy csinálj valamit sikeresen, ahhoz meg kell találnod valami különlegeset. Ha ugyanazt csinálod, mint a többiek, akkor nem biztos, hogy így egyszerűen be tudsz törni ebbe a rendszerbe és ha megtalálsz valami jót, valami kuriózumot, akkor tudsz sikeres lenni kicsiben is, nem csak nagyban.

Király Tamás:  Emeljünk azért ki egy-két olyan embert, akik elnyerték mondjuk a Nemzet Gazdászai Díjat. Mit tudunk róluk és miért rájuk esett a választás?

Mátrai Zoltán:  Szenzációs emberek. Ugye az a szerencsénk, hogy rengeteg gazdálkodó társamat ismerek, vagy ismerhetünk többen, ez egy sosem az én személyes döntésem. Van erre mindig egy grémium, aki ezt eldönti. A Nemzet Gazdászai között jelenleg négy magyarországi és két külhoni magyar társunk van. Bárány Lászlót emlegettük sokat, ő az első körben volt Nyakas Andrással, Nyakas Bandi bácsi, aki a Hajdúnánáson a Nyakas Farmot vezeti, egy szenzációs gazdálkodó, elmész oda a telepre és szarvasmarhatelepről beszélünk, egy jó nagy szarvasmarha telepről. Elmész oda, bármikor leülhetsz egy kis piknik kosárral az etető útra, benn az istállóban is ehetsz, mert olyan elképesztő tisztaság van, de nem ettől Nemzet Gazdásza, valaki, hanem attól, hogy nagyot tud mutatni és a Bárány igazgató úr ugye, amit mutatott azzal, hogy hogy fölépítette a nulláról azt az elképesztő gazdaságát, ami most van. A Nyakas Bandi pedig azzal a közéleti funkciójával, azzal az ő mindent fönntartó, mozgató, minden szálat a kezében tartó emberrel valószínűleg ő emiatt kapta. Mocz András, aki jelenleg helyettes államtitkárként dolgozik ugyan, de amikor a díjat megkapta, még nem az volt, ő egy erdész ember. Szenzációs, ami a csemete kertjében, vagy ez az ilyen tanulmányút, amit lehet nála szervezni, az erdőben direkt megcsinálja a fiatalok, illetve gyerekek számára ezt a tanösvényt, amit ő ott csinál. Vancsura József elnök úr ugye a GOSZ-nak, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének az elnöke volt, most nyugalmazottként, ilyen emeritus elnökként működik, elképesztő életteljesítménnyel, gazdasággal és ezek mind gyakorló gazdász emberek, vagy a Juhász Pista bácsi Felvidéken, aki önmagában az ottani gömöri magyarság fönntartója. Ő olyan, mintha egy ilyen magyarság szobrot odaállítanánk, ő ezt egy személyben képviseli vagy Bata Erzsébet Vajdaságban ugyanez az analógiája csak hölgyként és olyan szenzációs emberek, akiket az a feladatunk, hogy bemutassuk másnak, mert ők amúgy élelmiszert termelnek. Azt az élelmiszert, amit mindannyian eszünk előbb-utóbb így vagy úgy a boltok polcairól. Ők azok, akik megtermelik, nemcsak attól termel, hogy jó ember, mert rossz emberként is tudna jó élelmiszert termelni, hanem menet közben ők egy adott társaságnak az életben tartói is és ez a szenzációs bennük.

Király Tamás: Nagyon sokszor látom gyerekeken, amikor a városi gyerekek rácsodálkoznak, hogy a tehénből jön a tej és nem ilyen dobozból és hogy nagyon sokszor már abba sem gondolunk bele, hogy hogyan kerül egyáltalán az élelmiszer az asztalra, meg hogy mennyi munka van a mögött, hogy megegyük a különböző termékeket és tudom, hogy ez egy ilyen nagyon amatőr kérdésnek fog hangzani, de nagyon sokan, sok helyről hallgatnak minket. Kicsit tudsz erről mesélni, hogy ma a 21. században Magyarországon hogyan is zajlik az, hogy legyen mit ennünk és hogyan jutunk el a kezdetektől egészen odáig, hogy mondjuk elővesszük a tehéntejet, és megisszuk?

Mátrai Zoltán: Amikor ezeket a Díjat kiírtuk, picit megint messzebbről indítok, mert pont az volt a cél, például Magyarország Legszebb Birtoka Díj, hogy bemutassuk azokat a gazdálkodókat és azokat a helyeket, ahol az élelmiszertermelés történik. Ugyanis én nagyon büszke vagyok egyrészt a gazdásztársaimra, mert a magyarországi élelmiszertermelés biztosan a világ élvonalában van. Az a színvonal, ahogy a gazdásztársaim termelnek. Nem azért, mert nem csak azért nem permetezünk olyankor, amikor nem kell a méhek miatt, a káros hatások miatt, meg az élelmiszer, élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt, hanem azért, mert mindenki tudja, utána ő is enni fog abból a kenyérből, abból a tejből inni fog, vagy abból a gyümölcsből enni fog, lekvárt vagy inni fog, pálinkát ugye jobb esetben, ha már itt tartunk. Ők azok, akik ezt tök profi módon termelik meg, tehát nagyon biztos vagyok benne, rengeteg birtokot ismerek és látom azt az elképesztő professzionalizmust, amivel a gazdásztársaim dolgoznak. Így aztán jó bemutatni egy gyümölcsöst, ahonnan később a gyümölcs kerül akár az iskolai gyümölcs program keretében az iskolásokhoz, vagy azt a tehenészetet, ahonnan az iskolatej majd oda keveredik, vagy azt a gabonatermesztő gazdaságot, ahol a búzából ugye majd előbb-utóbb kenyér lesz a polcokon vagy azt az élelmiszeriparost bemutatni, a tavalyi Év Agrárembere győztesünk, Fülep Zsolt, aki most a Magyarország kenyere díjat nyerte meg idén. Ő volt az idei győztesünk az Év Agrárembere Díjban, ők például ugye kenyeret állítanak elő, tehát ők a szakmájuk mesterei. Ugye ezek nem kontárok. Tehát itt nem arról van szó, hogy valami rossz amatőr nekiáll, azt így szórja el a búzát a területen, mint bolond a lisztet, hanem azt tudni kell elvetni. Ugye miután a gazdaság olyan irányba megy jelenleg, hogy nagyon pici a profit rajta és elég egy kis hibát ejteni. A gabona kint van kilenc hónapig a területen. Az egy óriási idő, az nem olyan, hogy kihúztuk a hűtőházból, meleg van, akkor vissza visszük.

Király Tamás: Van egy változó időjárás, ráadásul sok izgalommal.

Mátrai Zoltán:  Ők erre figyelnek, ezt követik meg és egyszer hibázol, vége az évi profitodnak. Ez nem olyan, mint egy videójáték, hogy elkezdem elölről. Azt az évet elbuktad, jöhet a következő. Ők tudnak, én nagyon büszke vagyok rájuk, mert szerintem a hazai élelmiszertermelésünk az szenzációsan profi.

Király Tamás: Én pont ezen gondolkodtam, hogy a 2000-es években is még lehetett hallani, hogy mindenki ilyen nagyon lesajnálóan beszélt a mezőgazdaságról, a magyar mezőgazdaságról, hogy az elavult, meg a gazdák csak az EU-s pénzekért csinálják, meg minden, de most én azt látom és egyébként a közösségi média ebben még valamennyire segített, hogy látni egyre több ilyen nagyon értékes kosárközösségeket, biogyümölcsöt, biozöldséget, jó minőségű kenyeret, jó minőségű molnárokat, akik a lisztet előállítják, szóval nagyon sok ilyet lehet látni és ha így nézi az ember, nekem dobálja is azért a közösségi média ezeket és így ledöbben, hogy azt a mindenit, de egyébként a Tulip Garden is ilyen, hogy olyan értékes dolgok vannak szerte az országban, hogy nagyon jó ezt látni.

Mátrai Zoltán:  Igen, érdekes témát feszegetsz. Én nagyon híve vagyok annak, hogy különböztessünk meg kétféle mezőgazdasági termelési vonalat. Az egyik a nagy tömegben előállított élelmiszert előállító nagyüzemi gazdálkodás, a másik pedig a kézművesnek mondjuk, de inkább azt mondanám, hogy inkább házi vagy kisebb üzemi gazdálkodás. A nagyüzemi nagy mennyiséget előállító gazdálkodásnak a célja egy tömegétkeztetés. Ott egységes formában keletkezik az élelmiszeripari alapanyag. Mondjuk azt, hogy egy nagyüzemi élelmiszergyárról beszélünk. Vannak, ahogy mondod, ezek a kosárközösségek, például a kézműves termékek, amik nem nagy ipari üzemekben készülnek, hanem valakinek a gondos keze munkáját kísérik ezek a termékek. Egy csoki, egy lekvár, egy szörp, erre írtuk ki, hogy Kézműves Kiválóságok versenyét különben, mert pont őket is szeretnénk ismertté tenni, mert ők nem tudnak versenybe keveredni egy több ezer hektáros gazdálkodóval, mert más a tőkemennyiség, más a kollégák száma, tehát nem tudnak egyszerre 30 embert alkalmazni ahhoz, hogy csináljon egy évben ezer üveg lekvárt, vagy 200 üveg szörpöt. Ahhoz nem fogsz tudni 50 embert alkalmazni. Jönnek hozzá a kosárközösségek, amit mondtál. Ők is ebbe az utóbbi kategóriába tartoznak az én látásomban, mert pici mennyiségű terményt állítanak elő, viszont egy érdekes szegmenst szolgálnak ki. Azt, aki azért képes több pénzt fizetni, mint egy hagyományos boltból levett padlizsánért vagy paprikáért vagy éppen paradicsomért vagy dinnyéért, éppen ami a kertben van és egy teljesen jó egymást kiegészítő pálya van, amit a médiában jelenleg lehet látni, amivel te is szembesülsz sokszor, hogy ezt a kettőt egymással szembeállítják. Hogy mennyire fancy az, hogy biokosár közösség tagja vagy és mennyire rossz az, hogy te képes vagy megenni egy bolti kenyeret. Ez amúgy lehetne igaz, ha elvonatkoztatnánk a pénztől. Abban a pillanatban, hogy nem egy laborkörülmények közt vagyunk, hogy mindegy mennyibe kerül, ki az, aki nem egy biológiai eljárással előállított, mondjuk odafigyelősen előállított terményt eszik, szemben egy tömegtermékkel. Az egyiknek egy az ára, a másiknak meg 110.

Király Tamás: Vannak akik azt mondják, hogy akkor már fizessünk egy picivel többet, és akkor minőségi legyen, nem?

Mátrai Zoltán: Hát ebben igazad van.

Király Tamás: De közben a nemzetgazdaság szempontjából viszont ugyanolyan fontos a tömegtermelés.

Mátrai Zoltán: Azt szokták mondani, hogy ez ilyen hüvelykujj szabály, nem tudom, hogy mennyire stimmel, nem számoltam utána, hogy a termékek 80 százalékát a termelők 20 százaléka állítja elő, ugye és ez egy érdekes összefüggés. Amit mondtál még az élelmiszerárról, ott talán mondhatnék egy megdöbbentőt, de nem akarok megbántani senkit vele, hogy én szerintem még mindig nincs helyén az élelmiszer ár. Abban bízok, hogy még drágább lesz az élelmiszer, ezért aztán lehet engem mindenféle idiótának elmondani, de azért a nap végén nekünk termelőknek az az érdekünk, hogy a terményeinket mi haszonkulccsal tudjuk termelni. Valamiért a társadalom azt várja el, hogy a termelő az haszonkulcs nélkül, az a szép levegőért, meg az ügyes napsütésért, meg a romantikus naplementéért termel, de nem. Tehát, hogy mi ebből élünk. Tehát addig ő más abból él, hogy elmegy, nem tudom én, egy nagyobb céghez, nem akarok már ilyen példákat, mert még a végén megsértődik itt mindenki. Aztán tőled meg megkérdezik, hogy minek kell minden idiótával interjút csinálni, de az a helyzet, hogy mi abból élünk, hogy termelünk.
Király Tamás: Nem, szerintem ez fontos, hogy elmondod, mert én, aki nem értek hozzá kívülről, az érzés, mintha eddig lett volna mesterségesen lenyomva az ár a termelőknek a kárára és hogy most, hogy még rátok jött egy csomó energiaár, meg mindenféle dolog, ugye nyilván ebből ki kellett jönni, de hogy közben meg akkor tud ez hosszú távon fennmaradni, hogyha meg tudtok belőle élni. Ugye ezt valahogy kibalanszírozni, hogy közben mindenkinek jó legyen, hát ez egy nagyon izgalmas kihívás.

Mátrai Zoltán: Ez a nehéz, mert a társadalom többsége az nem termelő, tehát a termelők merő kisebbségben vannak és azt szokták mondani, hogy 400 ezer termelő van, de ebből valódi árualapot termelő szerintem nincs 200 ezer. Többféle számot látunk, de szerintem bőven ilyen 100 ezer alatt vagyunk, akik árualapot termelnek, tehát nem csak ilyen hobbi termelők. Nekünk az lenne az érdekünk, hogy a termésünkért minél több pénzt kapjunk. Most az egy másik kérdés és szintén megvethetnek engem, és nem akarok a régi kabaréjelenetbe belemenni, hogy mi került a fotelen, nem tudom már, hogy volt a kabaréban 20 forintba, vagy valami ilyesmi volt. Ugye az azért felettébb érdekes, hogy mi 70 pár forintért adjuk el a búza kilóját, hogy abból, hogy lesz a végén 900 forintos kenyér. Ugye nem akarom ezt a topikot megnyitni, de azért felettébb érdekes, de állattartók is mesélhetnének bőven, hogy hogy lesz a 150 forintért megvásárolt tejből a boltok piacán látott tej ár. Ez még egy kérdés, de az biztos, hogyha a termelőknek a felvásárlási árak nem fognak nőni, egyszerűen nem lesz árualap előbb-utóbb. Okos dolog azt mondani, hogy persze majd behozzuk Brazíliából, Argentínából a marhahúst, meg nem tudom honnan a gabonát, nem politikai vonalakat akarok ezzel megnyitni, de vannak nagy gabonatermelő országok, Oroszország, Ukrajna például ide tartozik. Be lehet onnan is hozni majd a gabonát. A Covidnál mi is volt a jelenet. Lezártak a határon úgy, mintha vasfüggöny lenne.

Király Tamás:  Egyszer valahol egy hajó keresztbe áll és akkor vége

Mátrai Zoltán:   Nézem utána, hogy hopp, elfogyott a gabona?

Király Tamás: Meg furcsa is, amikor mondjuk az argentin paprikát látjuk a boltban és hogy ugye felmerülnek ezek a kérdések, hogy vajon egyébként összességében tényleg annyival olcsóbb-e a külföldi termék. Egyébként erre nyilván te jobban rálátsz és most örülök, hogy itt vagy, meg tudom kérdezni, hogy tényleg ennyivel drágább a magyar előállítás vagy hogy lehet az, hogy sokszor, ha bemegyünk a multikba, akkor ott viszont külföldi zöldség-gyümölcsöt találunk például.

Mátrai Zoltán:  Most ami külföldi zöldség, hogyha az európait nézzük, annak azért van előállítási biztonsága számunkra.

Király Tamás: Kínai fokhagymát is látok,

Mátrai Zoltán:  Ott nagyobb a baj. Bár a Nébih-nek vannak vizsgálatai, ezt tudjuk. Elnök úr többször elmondja, hogy azért ők vizsgálódnak, és ebben semmilyen kétségem nincsen. Azért az, hogy a növényvédelmi helyzetképe a kínai fokhagymatermesztésnek mondjuk a hazaival kapcsolatban milyen, arról azért nem feltétlenül mikrofon előtt alkotott véleményem, mert én szerintem nem tudjuk. Tehát próbálunk szermaradvány mentesen termelni. A Nébih próbál szerencsétlen módon, mert nem tudnak mindenre ellenőrizni. Gondoljatok bele, ez egy kémiai labor. Ha nem tudsz minden egyes ládát, ami bejön, nem tudsz mindig minden maradványra levizsgálni. Próbaszerűen vizsgálnak, kiderül, hogy bukott, akkor bukott az a szállítmány, de a többi attól még itt marad.

Király Tamás: Mit jelent az, hogy bukott? Lehet, hogy laborban állítják elő?

Mátrai Zoltán:  Nem, azt, hogy van benne szermaradvány, tehátnövényvédelem.

Király Tamás: Tehát ugye van az EU-s előírás, hogy mennyi lehet és ez a kínai fokhagyma lehet, hogy már nem felel ennek meg.

Mátrai Zoltán:  Ha nem felel meg, akkor kidobják a szállítmányt, de a többi, attól még itt marad minden szem fokhagymát nem tudnak megvizsgálni. Ugye Magyarország híres volt a fokhagymatermesztésről, ez úgy elmúlt, mint a villám, tehát hogy.

Király Tamás: Te jó, drága a fokhagyma egyébként.

Mátrai Zoltán:  Most kezdenek, most már újra van fokhagymatermesztés Magyarországon.

Király Tamás: Most már egy darabot szoktam venni a boltban egyébként, mert olyan árak alakulnak, de akkor már szívesebben vennék magyar fokhagymát, mert az egy jó minőségű, a pici kemény, az a jó fokhagyma.

Mátrai Zoltán:  Ügyes makói fajták vannak, különben saját Makói fajták vannak a fokhagymára. De ez egy másik kérdés, amit feszeget, amit mondasz, áteveznék ennek apropóján arra az útra, pont az árral összefügg. Hisztizni szoktak, hogy mennyibe kerül a dinnye, ugye? Mennyi dinnyét eszik egy ember egy évben? Mennyi dinnyét eszel?

Király Tamás:  Én szeretem a dinnyét egyébként, de lehet, hogy egy nyáron 3 egész dinnyénél többet nem eszek.

Mátrai Zoltán:  Vagy 10 kilós egy dinnye? Eszel tíz kg dinnyét?

Király Tamás:  Szerintem nem.

Mátrai Zoltán:  Szerintem sem. Vagy ha megveszed az a felét, nem te fogod megenni biztos, mert nem tudsz megenni egyszerre tíz kilós dinnyét, mert megromlik. Hasznosan eszel egy évben, ha azt a három dinnyét számoljuk, és mindegyik 10 kg 30 kg dinnyét veszel, ugye? Lehet, hogy az elején egy magyar dinnye, amíg be nem jön a nagy mennyiség, lehet, hogy száz forinttal vagy kétszázzal többe kerül. Szorozd fel, hogy ez mennyibe kerül. Ezen megy a vita? Amúgy meg veszel egy üveg üdítőt, nem akarom a típusát vagy a fajtáját mondani, az meg többe kerül, mint amennyit egy egész 10 kilós dinnyén buktál azzal, hogy egy magyar terméket veszel. Ez komoly? Azon vitatkozunk, hogy kerül egy adott termék kilója 100-200 forinttal többe és eszel belőle összesen a valóságban 10-20 kilót egy évben. Burgonyát 80 kilót fogyaszt egy átlagos magyar ember. Tényleg vitatkozunk azon, 60-80 kg, nem emlékszem pontosan, de ilyen 60-80 kg per fő a burgonyafogyasztás. Tényleg fontos az, hogy a burgonya az 300 vagy 350 forintba kerül? Nem fontos. Ezzel nem lebecsülni akarom a kispénzű embernek a fogyasztásban megjelenő többletét, hanem hogy ugyanabba a kosárba, ha megfigyeld a boltba, ahol az a mondjuk kispénzűnek gondolt ember megveszi a kis kiló krumpliját, amellett van mindig valamilyen üdítő is, amit hogyha nem vesz meg, ugyanúgy jól jár vele, ugyanúgy jóllakik.

Király Tamás:  Ezért is fontos egyébként bemutatni a termelőket, nem? Mert ha arcot tud kötni hozzá az ember és egyébként én most elkezdtem ilyen tudatos vásárló lenni és tök jó érzés, amíg nem csináltam, addig nem, de hogy a piacon tudom, hogy akkor honnan hozom a húst. Amikor például az van, hogy egy olyan embertől veszed, aki azt úgy termeli, akkor teljesen máshogy áll hozzá és akkor tényleg nem kezdünk el 20-30, 100 forintokon vitatkozni, hogy most a kiló ár. Így egyébként mi a tapasztalatod, hogy van változás a hozzáállás területén, hogy tudatosabbak a magyar vásárlók, mert ugye te tulajdonképpen ezért dolgozol, hogy megmutatni a termelőket vagy még azért bőven van ezen a területen feladat?

Mátrai Zoltán:   Szerintem bőven van feladat. Van egy jó példa, ez egy életből vett példa a tojással kapcsolatban. Ugye egész addig, amíg beszélünk róla, hogy milyen jó a biotojás, meg hogy már nem biotojás, hanem az ilyen szabadon szaladgáló tyúkoktól származó tojás mennyire jó és hogy olyat kell venni és hogy a szabadon szaladgáló, kapirgáló tyúk, meg csirke, meg annak a húsa, ez mennyire jó. Ezt tesztelték egyszer, csináltak egy ilyen tesztet és akik ezt előadták, hogy ez így mennyire jó, azokat utána, nem tudom, egy idő után elküldték boltba, hogy vásároljanak be és egymás mellett volt, mert itt is pénz a vége. Az, amelyik szabadtartásos tojó, annak sokkal kevesebb lesz egy hónapban leadott tojás mennyisége, mint a ketreces tartásban, ahol intenzíven nyomják a tojatást a tyúkokkal. Ugye sokkal drágább lesz értelemszerűen, mert a tartási költsége nem lesz sokkal olcsóbb attól, hogy kapirgál, sőt. Aztán kiderült, hogy az a gondolat, hogy ugye kapirgálós tojótyúk után fogunk tojást venni, mikor meglátta, hogy ez kétszer annyiba kerül ez a tojás, fogta és levette a másikat egyértelműen a polcról. Tehát a szánk néha még nagyobb, mint a pénztárcánk hozzá és ezért azt látom, hogy van még hova fejlődni bőven ezzel a tudatos vásárlással, de egyértelműen látszik a vonal, hogy tudatos vásárlók lesznek előbb-utóbb.

Király Tamás:   Nem akarok abszolút elmenni ilyen aktuál belpolitikára, de azért van ennek egy olyan része, hogy az ilyen áremelkedések miatt mindig az aktuális kormányt szidják, teljesen mindegy, hogy ez Magyarországon van vagy külföldön, vagy milyen a politikai színezet és hogy közben most, ahogy így beszélsz, azt látom, hogy így a termelés, meg ez az egész történet sokkal összetettebb és bonyolultabb kérdés, minthogy ilyen napi politikai vitáknak a színtere legyen és valahogy mégis az. Ilyenkor rajtatok mennyire nagy a késztetés, hogy nehogy árat emeljünk, mert akkor abból politikai hiszti meg balhé lesz?

Mátrai Zoltán:   Én azt gondolom, hogy a végfelhasználói ár a boltban, tehát amit te felhasználóként, vásárlóként leveszel a polcról, annak politikához akkor van köze, amikor elkezdenek árat szabályozni benne. Ez jó vagy nem, ez egy ilyen vegyes megítélés kérdése, én inkább a nemre szavaznék, de nem kérdezett ezzel kapcsolatban engem senki, hogy szavazzak ide vagy oda. Én sokkal inkább azt látom, hogy ezek szabályozzák magukat, ami problémásabb, hogyha egy áruházlánc olyan domináns helyzetbe kerül, hogy az árat a termelő felé persze, hogy ő szabja, de más, amikor leuralja a piacot és ezzel nem tudsz mit kezdeni, az egész más dolog. Én annak örülök, amikor a politika abba folyik bele, hogy ezeket az áruházláncokat rászedi arra, hogy igen, szedd össze magad, és a dinnye az magyar dinnye legyen.

Király Tamás:  Emlékszem, hogy a gazdák az egyik áruház előtt inkább kidobálták a dinnyéket, minthogy eladják valami fillérekért.

Mátrai Zoltán: Igen, mert nem lehet azt csinálni, hogy egy áruházlánc azon az apropón, hogy ő kopogtató terméket dob a piacra, tehát hogy olcsó a dinnye, gyere be és úgyis megtöltöd a kosaradat, amúgy, mert ez a nem túl bonyolult logika van a gondolat mögött, akkor miért pont az a termék az áldozat, amiből Magyarországon sokat termelnek, finomat termelnek, nagyon pici marzzsal termelik ezek a termelők ezt a dinnyét, rengeteg kézi munkaerőigénye van, miért pont az a beáldozott termék, amiről lenyomjuk az árat, ahogy szokták mondani, gatyaletolás van árügyileg, mert az áruház könnyen letolja a gatyát árügyileg, mert a nap végén a termelőnek azt fogja mondani, vagy adod 70 forintért a dinnyét vagy nem veszem meg tőled, hozok valami tömegterméket Görögországból, jó lesz az úgy. Én a politikának ott látom jó szerepét, hogyha az áruházláncokat megpróbálja ilyen-olyan módon rászedni arra, hogy igenis áruljatok magyar terméket, mi itt vagyunk Magyarországon. Ugyanezt Ausztriában nagyon jól csinálják. Elmész Ausztriába, nem tudsz eladni magyar kolbászt Ausztriában. Ha töröd kezed lábad akkor sem fog sikerülni. Egy osztrák sosem fog.

Király Tamás: Tehát nem engedik be?

Mátrai Zoltán: Beengedik. Nem fogja megvenni, mert a boltban az osztrák és a magyar termék közt az osztrákot nem fogja beáldozni árügyileg, hogy majd akkor a magyar, ami amúgy olcsóbb lenne, majd az nyerni fog. Nem fogja beáldozni az osztrák, amúgy számunkra nem túl ízletes felvágott termékét. Ezt nálunk simán megcsinálják és az a jó, ha a politika ebbe szól bele, hogy igenis nyomjátok azt, hogy magyar paprika, dinnye, ami éppen aktuális magyar gyümölcsök legyenek.

Király Tamás:  És látsz erre most szándékot ebben az időszakban?

Mátrai Zoltán: Sok megbeszélés van, tudom a háttérben és sok olyan sajtótájékoztatón járunk mi is és sok olyan promóciója van az áruházaknak Magyarországon, ahol azt promotálja, hogy igenis a magyart árulják szemben az amúgy olcsóbb, nem tudom én, görög származású zöldség gyümölcsökkel vagy törökországi. Szerintem ez jó irány, és ha már a politikát kérdezted, nem kérted ugyan, de azért azt hadd mondjam el, hogy nagyon örülök neki és nagyon büszke vagyok rá, hogy a jelenlegi agrárvezetés az képes arra vagy képes volt arra, hogy egy jó agrár békét teremtsen. Tehát nem látsz a mezőgazdaságban egymással küzdő gazdásztársakat. Nincs ez az egymásnak esünk, mint volt régebben a taxisokkal, vagy nem tudom, nem akarok ilyen szakmákat, mert tudnék még párat.

Király Tamás:  Addig verik le az árakat egymással, meg minden, hogy aztán szétbarmolják a piacot, taxisoknál ezek a fix tarifák ilyenek voltak, ha jól emlékszem.

Mátrai Zoltán: Meg még van egy-két ilyen szakma, aki ezt ügyesen megoldotta és van egy-kettő, aki ügyesen lobbizott, gondolj csak bele, egy közjegyzői díj tarifába. Az azonos mindenhol akkor is, hogyha feleannyiba kerül neked egy irodát fenntartani, nem tudom én, Kecskeméten mondjuk, vagy itt a belvárosban Budapesten, mert a tarifa ugyanannyi lesz, oldd meg a dolgodat itt, vagy ott és vannak, akik ügyesen megcsinálták, van, akik kevésbé és azt látom, hogy a mezőgazdaságban a politika ügyesen megoldotta azt, hogy nincs a gazdaságban politikai harc. Tehát nincs ez a nagy küzdelem, hogy egymást anyázzák a termelők azért, mert az egyik ilyen vagy másik oldalon van, én nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt az agrárbékét fenn tudják tartani.

Király Tamás:  Ha már így ilyen részletességgel belementünk, még egy kulisszatitkot hadd kérdezzek meg, aztán utána még a Tulip Gardenről is mindenképp kérdeznélek, de szerinted az, hogy a nagy multiknál van a legtöbb élelmiszer még mindig vagy létrejönnek a kisebb boltok, meg piacok, meg termelői piac, meg hogy a háztájiban megveszik, hogy ebben javulnak azért valamennyire az arányok? Mert azt gondolná az ember, hogyha már egyszer a Tiktokon is ez folyik, hogy tudatos vásárlónak kell lenni, akkor előbb-utóbb csak megjelenik valahogy a kereslet, hogy ebben látsz bármi pozitív elmozdulást?

Mátrai Zoltán:  Hadd mondjak még valamit, amin valószínűleg meg fogsz rőkönyödni és nem akarom, hogy megharagudjál rám, meg senki, aki nézi majd ezt a műsort, de azt azért látnotok kell, hogy bármennyire is ilyen jó hazai szokás szidni a multikat, azért egy dologban biztosan előrébb járnak mindenkinél. Az, hogy vizsgálják a terményeket. Tehát az, hogy a minőséget. Van-e szermaradvány? Az a legfontosabb, mert, ha van, akkor mérgezed saját magadat. Ha valahol vizsgálják ezt, az egy multi. Azok a termelők, akik multiknak szállítanak be, nekünk az egyik ilyen gyorséttermi lánc az egyik ilyen projektünkben támogatónk. Mindenki azt mondja róla, hogy ugye az egészségtelen, rossz az élelmiszer, nem tudom, annál jobban salátát vizsgálni, ahogy azok megvizsgálják a saláták, kritikus dolog, mert nagyon hamar tartalmazza a növényvédőszer-maradványt. Annál jobban, ahogy azok salátát vizsgálnak, nincs az a labor, aki ezt meg tudja tenni. De ma már emlegettük Bárány Lászlót, nem kértem tőle fölhatalmazást, hogy ennyit emlegessem, de talán nem haragszik meg ránk. Ők beszállítói egy ilyen nagy gyorséttermi hálózatnak. Úgy, hogy annak a gyorséttermi hálózatnak ők a világon egy zászlóshajója, bemutató birtokai vannak, mert meg tudja oldani azt, hogy amúgy váratlan látogatások történnek, nem kell jelenti előre, hogy holnap jövünk gyerekek, majd akkor addigra mutassátok meg, melyik csirkét lehet vinni, hogy melyik salátát visszük a laborba. Ezek képesek hasába este kimenni és kiszedni egy salátát a sátradból és elvinni bevizsgálni és ha megbuktál, akkor véged van, oda nem szállítasz soha többet. Rettenetesen vigyáznak rá és ugyanezek, a multik, amiket szeretünk szidni, de neked vásárlóként annál nagyobb biztonságod, hogy egy vizsgált terméket, amúgy rendszeresen vizsgált terméket eszel, azért annál kevesebb van.

Király Tamás: És akkor lehet, hogy ami nem ilyen szigorúan vizsgált, ott meg fennáll annak a veszélye, hogy ott meg rosszabb a minőség? Vagy odaviszik a rosszabb minőségbe, ha úgyse nézik? Na, ezek után aztán nehezen dönti el az ember, hogy akkor mi a jó megoldás.

Mátrai Zoltán: Jó döntést akkor hozol szerintem, az én tapasztalatom, én magam is így vásárolok, attól még, hogy termelünk, még vásárolunk is mellette, mindent én se termelek. Szerintem az okos megoldás, nagyon sokat beszélgetünk erről, az az, hogy az, hogy amiben bízol, egy termelőben, mondtad, hogy mész a piacra és ott ismered, akitől veszel. Ha bízol benne, nemcsak abban bízol, hogy kedvesen mosolyog rád, hanem abban is, hogy ért hozzá, hogy ő érti a termelést és nemcsak úgy termel, hogy az a termés, amit kihoz hozzád egy paprika, egy krumpli, egy paradicsom, az szépen néz ki, aztán nem tudod, hogy mi van benne, hanem tudod róla, hogy ő egy szakembere annak a termelésnek, akkor vedd meg tőle. De ha nem tudod, hogy kicsoda ő, hanem csak így szépen mosolyog és azt gondolod, akkor azért gondold végig, hogy mit csinálsz. Valahogy járjál utána annak. Mondtad a kosárközösséget az elején, jó, hogy mondtad magadtól, mert nem biztos, hogy eszembe jutott volna. Ott például elmész oda, látod, ahogy termelnek és azokban hamarabb megbízol, mert tudod, hogy értenek hozzá. De biztos lehetsz benne, hogy egy multit azért szidni, hogy rossz minőségű élelmiszert ad eléd, az egy balgaság, mert biztos vagyok benne, hogy vizsgálgatják.

Király Tamás: Itt inkább maximum a termelőknek lehet, mert nyilván gondolom, akkor a termelők még ezt is megfizetik, hogy legyen aki vizsgálja.

Mátrai Zoltán: Igen, azért lecsapódik ez.

Király Tamás:  Na, Hollandiát csináltok lassan Magyarországból, 12 tulipános kertetek működik már, Tisza-tó, Balaton, Mórahalom, Dunakanyar, Csákvár és még hosszasan sorolhatnánk. Mi volt a célotok ezzel és miért pont a tulipán? Egyébként a kedvenc virágom, nem azért, mert te vagy itt, de tényleg a kedvenc virágom a tulipán, én mindig, amikor a feleségemnek bármilyen van, tulipánt viszek, hogy én nézegethessem, mert ő egyébként nem is szereti a vágott virágot, de mindig viszek neki tulipánt.

Mátrai Zoltán: Messzebbről indítanám, azt mondtad az elején, hogy Magyar Civil Hang, ugye az a műsor címe. Az azzal is összefügg, hogy ugye azt szokták mondani, hogy a civil az, aki nem a politikai okosságokat osztja észként, hanem van olyan, oldala gazdaságnak, ami nem politikával függ össze, ilyen például a kertészkedés is. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ezt a tulipánt kiválasztottuk. A kedvenc növényünk nekünk is. Ugye az első nagyvirágú növény tavasszal. Ugye talán kezdődik a hóvirággal, aztán krókuszok jönnek, ezeket nem. Hóvirágot a vadon termőt le se szedheted, ilyet nem szabad. A krókusz egyébként se virágzik vázába, nem tudod leszedni, az nem oda való. Aztán jön a tulipán utána a következő. Jácint, nárcisz, tulipán, így vannak társorban. A tulipán egy nagy virágú virág, óriási keletje van Magyarországon, rengetegen szeretik. Ugye mondják, hogy a honfoglaló magyarokkal jöttek be tulipánok, ezt sokan alátámasztani, azért nem tudják, de mondjuk, hogy így van. Az biztos, hogy a törökökkel jött be kis-ázsiai növény. Elképesztő kultúrája van és rengeteg színváltozatosság van. Ha én is visszakérdezhetnék, akkor megkérdezném tőled, hogy szerinted hányféle tulipán van, ami ültethető, növekszik és különböző virágai vannak, csak egy számot, ha saccolsz.

Király Tamás: Hát ezt nehéz. Gondolom ezer fölött?

Mátrai Zoltán:  Kétszázezer.

Király Tamás:  Kétszázezer?

Mátrai Zoltán:   Igen, tehát a holland barátaink.

Király Tamás:  És nektek hány fajta van?

Mátrai Zoltán:   150-160 féle van a kertben és úgy jött a tulipán, hogy nagyon kedveltük, először csak magunknak csináltuk az irodánk udvarán és rájöttünk, hogy másnak is tetszik ez a kedvelt növény, hajrá csináljuk, most már nagy kertünk van. Idén úgy mondom, hogy a következő áprilisban ugye most kell már lassan ültetni a hagymát, várhatóan olyan egymillió virágunk lesz a kertben ez egy óriási mező, már nem akkora, mint a hollandiai mezők, de egy óriási tulipánmező és azt reméljük, hogy sok mindenki kedvére válik. Azért azt látni kell, hogy egy-egy ilyen tulipános három hétvége, amikor nyitva vagyunk, három-négy hétvége azért 10 és 20 ezer közt van attól függ, hogy melyik évjáratot nézzük, a látogatók száma az egy óriási tömeg amúgy, tehát nagy autószámban, nagy tömeg, figyelnünk kell, Egy elég strapás három-négy hétvégénk van, nagyon szeretik az emberek a tulipánt, mi is. Úgyhogy a agrármérnökként meg törekszek arra, hogy fajta változatosság legyen. Van egy mintakertünk, ahol bemutatunk 80-100 féle tulipánt. Amúgy el sem tudsz képzelni ennyit. Tehát, hogy elkezded számolgatni a színeket, ott 10-ig eljutsz és akkor, hogy lesz abból 150, az is egy kérdés. Úgyhogy különböző változatok vannak, ha kehely formája változik, kisebb-nagyobb cakkos, nem cakkos, rengeteg féle változat van és akkor ezeknek a kisebb-nagyobb növésű, dupla, szimpla, rengeteg.

Király Tamás: Gyönyörű szakma ez. Azt is látom, hogy valahogy Magyarországon mintha átalakulna a növényfajoknak a termesztése, ahogy láttam ilyen történetet, hogy kivifa van Zala megyében, meg gránátalma, most már 200 gránátalmát termel egy fa a Balatonnál, szóval ilyen elképesztő sztorikat látok. A tulipán az mennyire, egyébként így magyar őshonos virágfajta vagy ez mennyire kihívás, de látom, hogy nagyon sok ilyen

mediterrán dolog érkezik, hogy itt átalakulóban van, ugye azt látjuk, hogy azért máshogy süt a nap, persze sok mindent látunk. Mennyire alakul át ez a történet?

Mátrai Zoltán:    Az elején beszéltünk róla, hogy nagy gazdaság, kisgazdaság, mindenkinek megvan az árutermelésben a helye. És én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a mai világhoz alkalmazkodni tudjál, ahhoz muszáj megtalálni ezeket a réspiacokat. Ezek a réspiacok például a tulipán nekünk, egy ilyen kigazdálkodónak, mint amilyenek mi vagyunk, vagy a kivitermelőnek, vagy akik gránátalmát, hogy most olajfákat hoznak be, amúgy azzal együtt a kártevőket is szerintem behozzák, úgyhogy az nagyon nem jó dolog. De egy csomó minden újfajta növény vagy növényfaj érkezik be hazánkba, erdészeket kérdeznél, azok meg elsápadva beszélnek róla, hogy százéves tölgyfaerdők pusztulnak el és valamilyen másik fát kéne behozni, hogy mi lesz helyette, nehogy az is elszáradjon. Tehát nagyon változik a klíma, változnak a növények és ezzel változik az is, amiket termeszteni lehet majd, tehát egész biztos vagyok benne, hogy a mediterrániumból származó növények azok jönnek fölfelé. Biztos tudod, hogy ma már egy leandert nem kell pincébe vinni télen, kiteszed semmi baja nem lesz, 5-10 fok, mínuszokat kibír. Régen a halála volt egy ilyen növénynek, ma ez simán megvan. Úgyhogy akár a világban, akár az árutermelő növényekben biztosan lesz változás. Ez egy nagy kihívás, főleg a nagyobb termelőknek szerintem, hogy akinek van 4-500 hektár gabonája, búza mondjuk, hogy azt nem tudod egyik pillanatról a másikra mákkal kiváltani,

Király Tamás: De pont ez az, hogyha itt hirtelen közben meg azt hittük, most ez nem dísznövény, mondjuk a sárgabarack már évek óta mindig elfagy, akkor ott mennyi idő alatt lehet átállni, vagy egyáltalán át lehet állni, vagy talán mi a teendője ilyenkor egy felelős gazdának, hogy kivárja, hogy a rossz évek véget érjenek vagy egyébként akkor termeljen innentől, vagy termesszen innentől olajbogyót, vagy fügét.

Mátrai Zoltán: Hát ez az előbbi a gyakori, amit mondasz sajnos, hogy várnak, hogy hátha majd jövőre jobb lesz, pedig lehet tudni, hogy nem lesz jobb. Tehát az szinte biztos, hogy sokkal jobb nem lesz. Az a terület, ami fagyzugos és elfagy a kajszi most már öt éve, az ott jövőre is el fog fagyni nagy valószínűséggel, főleg, hogy a fagy tolódik kifelé a virágzási időszakba. Most már nem januárban vannak a nagy hidegek, meg nem február elején, hanem márciusban meg áprilisban, meg aztán még májusban egy újabb fagyhullám érkezik. Óriási viták vannak erről, meg csomó beszélgetés van a mezőgazdaságban, hogy mit termeljél. Ugye termelni, az egy attitűd. Tehát a termelő emberek rendszerint, ugye ez a baj is, azok rendszerint nem üzletemberek. Tehát ő nem azon töri egész nap a fejét, hogy hogy lehet a tőzsdén a nem tudom mit elbizniszelni, meg hogy lehet ezt csinálni, azt csinálni, meg addig-meddig. Tehát ezek az ilyen kanyarok nehezek egy termelőnek.

Király Tamás: Neki az a fontos, hogy mennyi eső esik, hogyan gondozza meg a talajt.

Mátrai Zoltán: Az ő attitűdje az életében az, hogy az a növény az előbb-utóbb termést hozzon, és azt kiválasztani, hogy milyen gabonám lesz a búza helyett, tehát mi lesz a másik növény, milyen növényem lesz a búza helyett? Ez nagyon nem egyszerű, csomó nemesítés van ugye új fajták jönnek, kevésbé klímaérzékenyek, mondjuk egy-egy szántóföldi vagy egy kertészeti kultúránál, de hát nagyon sok új kultúra van, ami érkezik be hazánkba és azt reméljük, hogy annak a termesztése és annak a termesztéstechnológia kiváltja ezt. Az egy fontos dolog, hogy mit termesszél, ugye azt, amit el tudsz adni. Hiába okos az ember, hogy termesztünk. A máknál maradok, mert az egy jó, most egyre többen mákot termelnek, de nincs annyi felvevőpiac. Tehát nem lehet átállni, ugye azt mondjuk, hogy 4 millió hektár szántóföld van Magyarországon, abból durván 1 millió hektár gabona van évente. Ez óriási, az egynegyed része az szántóföldi gabona, tehát árpa, búza, rozs tritikálé. Egymillió hektárt nem tudsz kiváltani hirtelen egy másik növénnyel, tehát ott oda kell majd figyelni, hogy másik fajták legyenek benne. Szerintem jó úton járnak azért, a nemesítés elkezdett felgyorsulni ebben az értelemben, hogy tudjanak olyan fajtákat adni az adott növényfajon belül, amit termeszteni lehet, de ahogy mondtad, ez egy óriási dilemma. Nincsenek rá egyelőre megoldások, keresi mindenki az utat, úgyhogy lehet jó megoldást találni.

Király Tamás: Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velünk és mindezt elmondtad nekünk. Sok ilyen gondolatébresztő dolog hangzott el és nagyon örülök, hogy őszintén beszéltél és nem feltétlenül azt mondtad, amit mindenki hallani akar, meg amit majd biztos lájkolnak, de hát egyébként amit mondasz, az meg nagyon reálisan hangzik és ezért köszönjük, hogy megosztottad velünk.

Mátrai Zoltán: Köszönöm a lehetőséget.

Király Tamás:  Mátrai Zoltánnal beszélgettünk itt a Civil Hangban az Ultrahang és a Magyar Civil Háló közös műsorában. A kedves hallgatóinknak is köszönjük a figyelmet viszontlátásra, viszonthallásra!

agrotrend.hu / Ultrahang Plusz