Marispusztán a vízvisszatartás volt fókuszban

A NAK KAP-hálózat Zöld Támogató Egységének szervezésében, Marispusztán zajlott szakmai nap középpontjában idén a vízvisszatartás és a felelős tájhasználat kérdései álltak. Az esemény célja az volt, hogy gyakorlati példákon és szakmai tapasztalatokon keresztül mutassa be a vízmegtartás lehetőségeit az agráriumban és vidéki térségekben.

A napot a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők indították, akik saját tapasztalataikat és konkrét eredményeiket osztották meg a hallgatósággal. A kiskunmajsai Marispusztán a gazdák és helyi önkéntesek a helyi vízhiányra összefogással reagálva, a vízügyi igazgatóság szakmai támogatásával indítottak el egy árasztásos vízvisszatartási projektet, amellyel a régió egyik legsúlyosabb gondját, a fokozódó aszályt és talajvízhiányt kezdték kezelni. A csoport tagjai összehangoltan dolgoztak azon, hogy a víz ne távozzon a területről: a közeli fürdő és kertészet lehűtött, ülepített termálvizét a szokásos csatornán át távolabbra vezetés helyett szakaszosan lezárták, így irányítottan elárasztották az arra kijelölt, mélyfekvésű gyep-legelőként hasznosított mezőgazdasági területet, lehetőséget adva a víz helyben tartására, a talajvíz pótlására és az ökoszisztéma újjáéledésére.

1. ábra Nagyapáti Oszkár – Marispusztai Önkéntes Vízőrzők

Az első eredmények látványosak voltak: a projekt beindulása után az elárasztott területen az ökoszisztéma pillanatok alatt felpezsdült. Tömegesen jelentek meg a vízimadarak, így például kanalasgém, kis kócsag és gólyatöcs; de a visszatért víznek köszönhetően a talajvíz szintje is emelkedett, ami a mezőgazdaság versenyképességét is növeli. Az önkéntesek munkája abban is példaértékű, hogy a beavatkozás koordinációját, engedélyeztetését és a helyi közösség megszervezését is magukra vállalták. A kezdeményezés lendülete ráadásul nem áll meg itt: a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők újabb, megfelelő adottságú területeket szeretnének bevonni az árasztásba, hogy tovább növeljék a víz helyben tartását és a táji szintű vízmegtartás hatékonyságát.

2. ábra 2025.tavaszán visszatért az élet (fotó: Balázs Zsolt)

A sikeres vízvisszatartási akció országos és európai szinten is figyelmet kapott, rámutatva arra, hogy összefogással, helyi kreativitással a legsúlyosabb természeti problémákra is születhetnek lokális megoldások.

Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki-igazgató helyettese többek között a „Vizet a tájba!” program országos tapasztalatait és tanulságait is bemutatta. Előadásában hangsúlyozta, hogy Magyarország felszíni és talajvízkészletei térben és időben szélsőségesen egyenlőtlenül állnak rendelkezésre. A Tisza vízgyűjtőjén például az elmúlt években jelentős, akár 20–30 %-os vízhozam-csökkenést mértek, miközben az ország más régióiban nem tapasztalhatók ilyen arányú veszteségek (Duna és Dráva esetében kb. 10%-os a veszteség). Kiemelte, hogy a vízmegtartás fő kihívása a csapadék szélsőséges eloszlása, valamint a kiemelkedően aszályos időszakok egyre gyakoribbá válása.

3. ábra Gacsályi József műszaki főigazgató-helyettes, OVF

A vízkészletek egyenlőtlen eloszlása nem csupán szakmai kérdés, hanem egyre sürgetőbb társadalmi és gazdasági probléma is. Ezen a ponton válik kulcsfontosságúvá a fenntartható vízügyi szemlélet, amely a természetes vízmozgások helyreállításán és a közösségi vízmegtartáson alapul. S mint elhangzott, e célok megvalósítását szolgálja a „Vizet a tájba!” program is, amelynek lényege a víztöbbletek hasznos helyi visszatartása, árasztással és tájhasználati beavatkozásokkal. A program keretében az elmúlt időszakban több mint 900 gazdálkodói felajánlás érkezett, melyből eddig összesen 63 helyszínen, 2800 hektáron történt elárasztás, melyre 8,6 millió m³ víz kivezetése történt meg és vannak további távlati terveik is.

A helyi viszonyokra reflektálva azonban szó esett a Homokhátság vízpótlását érintő állami beruházásokról is, melyeket a közelmúltban kiemelt projektté nyilvánítottak. Bár a térség számos évtizedes vízhiányos viszontagsággal küzd, ez a beruházás a megoldás reményét hozhatja el a helyieknek: a Duna és Tisza vizeit tározókba gyűjtik, majd csatornarendszeren keresztül célzottan juttatják vissza a vízhiányos területekre, elősegítve a talajvíz emelkedését, a mezőgazdaság vízellátását és a természetes élőhelyek megőrzését. A kivitelezési időszak részleteit a jogszabályi háttér és a közreműködő felek koordinációja határozza meg, de a projekt hosszú távú fenntartható fejlesztésként tervezi biztosítani a homokhátsági régió vízellátását és élőhely-védelmét.

4. ábra A hátság domborzati viszonyaiból látható, hogy elkerülhetetlen a vízpótlás a területen (Forrás: Gacsályi Józsefműszaki főigazgató-helyettes, OVF)

Műszaki igazgató-helyettes úr kiemelte, hogy a program sikerének kulcsa a gazdák, önkormányzatok és a vízügyi igazgatóság szoros, bizalmi alapú együttműködése. A hosszú távú eredmény szempontjából elengedhetetlen az infrastrukturális fejlesztések összehangolt végrehajtása, jól célozható támogatási rendszerek kialakítása, valamint az érintett közösségek szemléletformálása.

Hollósi Aranka, az Agrárminisztérium Fejlesztéspolitikai Főosztályának munkatársa a mezőgazdasági kisvizes élőhelyek támogatási lehetőségeiről és pályázati feltételeiről tartott szakmai előadást. Részletesen ismertette a Közös Agrárpolitika (KAP) új, környezetbarát fejlesztési pillérének szempontjait: külön hangsúlyt kaptak a nem termelő beruházások, a természetközeli kisvizes élőhelyek kialakítása és fenntartása, valamint az ezekhez kapcsolódó 5 éves támogatási időszak. Előadásában kiemelte, hogy a kisvizes élőhely – minimális mérete 0,5 hektár – megfelelő kialakítása az aszályérzékeny területeken nemcsak ökológiai, de gazdasági előnyt is jelent a gazdálkodóknak, és a pályázati rendszer lehetőséget ad az innovatív, területi vízmegtartási megoldások fenntartható finanszírozására.

5. ábra Hollósi Aranka Zsófia, Agrárminisztérium Fejlesztéspolitikai Főosztály

A szakmai nap zárásaként terepi bejárásra is sor került a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők árasztási helyszínén, ahol a résztvevők a gyakorlatban is megtekinthették, miként valósul meg a vízvisszatartás és a helyi közösségi együttműködés a terepen.

6. ábra Terepbejárás az árasztás helyszínén

A rendezvény rámutatott, hogy a vízgazdálkodási kihívások kezelése gyakorlati és összehangolt munkát igényel a helyi gazdák, önkormányzatok, szakemberek és hatóságok részéről. A bemutatott projektek és tapasztalatok azt mutatják, hogy a víz visszatartása és kezelése nem csak elméleti kérdés, hanem kézzelfogható megoldásokat kíván a mindennapi életben. Ezek a kezdeményezések segítenek abban, hogy a mezőgazdaság alkalmazkodni tudjon az egyre változó klímaviszonyokhoz, és a vidéki közösségek számára is élhetőbbé váljon a környezet.

Ez a szakmai nap egy jó példája volt annak, hogy közösen, a helyi tudásra és együttműködésre alapozva lehet előre lépni a fenntartható vízgazdálkodás irányába.

Az eseményről rövid videó-összefoglaló is készült, amely bemutatja a helyszíni tapasztalatokat és az önkéntesek példamutató munkáját.

Agrotrend.hu/ NAK