Korach Mór a kerámiaégetés és az ipari porcelán megújítója

A kerámiagyártás világhírű fejlesztője, Korach Mór (Miskolc, 1888. február 8. – Budapest, 1975. november 29.) 1911-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát Budapesten. Meggyőződéses pacifistaként, a Monarchia militarista légköre elleni tiltakozásul 1912-ben Olaszországba emigrált.

Forrás: pixabay.com

Először a páduai egyetem ásványtani tanszékén működött mint tanársegéd, majd 1914-től Faenzában, az itáliai kerámiagyártás és művészet híres központjában lett a Kerámia Múzeum felsőfokú szakiskolájának tanára és kutatóintézetének igazgatója. 1925-ben meghívták a bolognai egyetemen alakult vegyipari gépészeti karra; itt írta meg 1928-ban az első olasz kerámia technológia tankönyvet. Ekkor kezdett a kerámia elektromos égetésével foglalkozni. Elsősorban neki köszönhető, hogy a modern olasz kerámiaipar a világ élvonalába került. Az ő tervei alapján épültek az első ipari méretű, hűtöttfejes szilitrudakkal felszerelt, magas hőmérsékletű alagút-kemencék. A kerámia égetésének hőtechnikai problémáival foglalkozva jutott el az úgynevezett szendvicségetési technológia kidolgozásához, amely a gyorségetést új alapokra helyezte. Munkatársaival kidolgozott egy nagy hőingadozásoknak ellenálló, máznélküli porcelántípust; ennek kapcsán egy kiváló minőségű gépkocsigyújtógyertya-alapanyagot is kifejlesztettek, amelyet a Maserati autógyár is alkalmazott. Tanítványával, Dal Borgóval feltalálták a kervit-csempét, és az addig alkalmazott sajtolás helyett a csempék öntését valósították meg. Ezáltal a gyártási költségek 30%-os csökkentését lehetett elérni, valamint a gyártóberendezések költsége is jelentősen csökkent. 1944-ben Korach egy gépkorongolási eljárásra kapott szabadalmat. Az új, nagyfrekvenciás szigetelő anyagokra vonatkozóan is több szabadalma volt.

agrotrend.hu / Jeles Napok