Kezdődhet a gólya-valóságshow: élesben figyelheted a mentett fiókák hétköznapjait

Ahogy a posztban írják, három fióka került be most Macus és Szofi alá, azért nem több, mert ebben a korban még a fiókák takarása eső, hideg időjárás esetén létfontosságú, és a négy is alig fér alájuk, nemhogy öt, vagy több. Az adoptálásra került fiókák közül a kettő nagyobbik az mentett tojásból, inkubátorban kelt, idáig ember által nevelt.

Ők tojás korukban áramütés útján árvultak el, Görgeteg nevű településen, fészekből való kimentésük a DDNP, illetve az EON közreműködésével történt, amiben a Bütyök Állatotthon és Állatvédelmi Egyesület volt a „távoli kezünk”. Bár van aki szerint ilyenkor a „természet rendje” az lenne, ha a tojások odavesznek, hála ég sem Duna-Dráva Nemzeti Park, sem a Somogy Vármegyei kormányhivatal, mint zöldhatóság nem így gondolta (mondjuk áramütésben elpusztulni egy felnőtt, fészkelő gólyának sem a”természet rendje”). A mentés létjogosultságát, azt, hogy ennek maximális van értelme, az bizonyítja, hogy a tojásokból fiókák lettek, most pedig a két legnagyobb adoptálásra is került. Külön figyelemre méltó, és módszer működőképességét igazolja vastagon, hogy a közben eltelt 2 nap alatt már látni, hogy hiába, hogy eddig ember nevelte őket, a fiókák tudnak gólyául. Ugyanúgy reagálnak a szülőkre – pl riadó hangra azonnal fekvés, hullának tettetés van -, ugyanúgy tudják hogyan kell a szülő alá húzódni árnyékért, vagy eső elől, hogyan kell inni, enni kérni, mintha világ életükben a fészekben cseperedtek volna. Minden évben többet tudunk meg, tapasztalunk az adoptáció lehetőségeiről, ami fontos eszköz lehet a faj védelme szempontjából is a jövőben. Ugyanúgy igaz ez a harmadik adoptált fióka esetére is. Ő ötödik, később kikelt és ezért fiatalabb, ebből eredő mérethátrány miatt a szülőfészekben biztos halára ítélt fióka volt Seregélyesen. Négy napnyi, eléggé nehézkes egyeztetés után látta be a DINP, hogy mi vagyunk a mentőszervezet, a mentési döntés és ennek a felelőssége is a miénk, így végül pünkösd hétfőn ki tudtuk emelni, menteni a kicsit

– írják, majd hozzáteszik, teljesen kiéhezett volt, első ürüléke is csak általuk adott első etetés „átérése” után lett.

Még aznap – jórészt a nemzeti park irányából ránk nehezedő nyomás okán – be lett téve Macusék fészkébe, de másnap ki kellett venni, mert kiderült, a több nap késlekedés közben megfázott, így inkubátorba kellett tenni. De sikerült rendbehozni, felerősíteni, így most ő is (újra) Marcus és Szofi alá került. A kimentés révén megkapta a lehetőséget az életre, reméljük ügyes, egészséges, szép gólya cseperedik belőle. Ezt azért hangsúlyozom ennyire, mert e szent pillanatban egy ugyanilyen ötödik kicsi éli utolsó napjait, óráit Gyálon, a Wass Albert utcai fészekben, akinek a kimentését a Duna-Ipoly Nemzeti Park szabotálta nevetséges indokokkal, nevezetesen azzal, hogy a mentés okozta zavarás miatt meghiúsulhat a teljes fészkelés…., amiről tapasztalatból tudja mindenki a szakmában, hogy nettó marhaság…, ezernyi példa van rá, hogy nincs ilyen valós kockázat…. Úgyhogy vagy úgy cselekszenek, adnak ki állásfoglalást, hogy ennyire nem értenek hozzá, vagy csak olcsó kifogás, hogy meghiúsítsák a mentést….. Az EON meg erre hivatkozva megtagadta, hogy hozzáférést biztosítson a fészekhez, így tevőlegesen is hozzájárul, felelős lesz a fióka haláláért. Úgyhogy ezúton gratulálok a DINP illetékesének ehhez a szakmai mélyponthoz, az EON-nak meg a kiábrándító lelketlenségéhez