Hírek

Javul a halászkedv

A tavalyi aszályos, a tógazdaságokban éppen ezért halszegényebb esztendő után az idén már mind a vízellátottságot, mind pedig a haltermést tekintve is kedvező változásokról kérdezték a 600 hektáron gazdálkodó Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezető tulajdonosát, Radóczi Jánost.

A víztározókkal voltak gondok

– Az idén már nem volt aszály, legalábbis a mi térségünkben, de azt nem tudta pótolni az időjárás, amit nyolc év alatt elkövetett. Végül is aránylag jó helyzetből indultunk ahhoz képest, hogy olyan állománnyal kellett kezdenünk, ami egy aszályos év után rendelkezésre állt. Tudni kell ugyanis, hogy három évig tart, amíg egy ponty piaci hallá válik, s a harmadik év őszén kerül a fogyasztó asztalára. Az előző, kritikus esztendőkben szárazon álltak a tavaink, és az idén sem sikerült ezeket feltölteni, mert annyi víz azért nem volt, s elsősorban a víztározókkal volt problémánk.

– Érdekes módon a legbővebb vizűnek tartott és kiemelten kezelt Harangodi-víztározó szerepelt a legrosszabbul, mert a teletöltésére nem volt lehetőség, be is gazosodott, s a Nagyréti-tározónak is csak a felét tudtuk ellátni. Ott egyébként már több mint 12 éve megfelezve a 200 hektárt, oda-vissza szivattyúzgatjuk a vizet, mert ha elengednénk, már csupa gaz és erdő lenne. Tavaly a vízügy gondjaiba vette a halastavak feltöltését is, így a segítségükkel sikerült feltöltenünk a nagyhalászi 93 hektáros halastavunkat. Részben vízkormányzással, részben pedig technika kölcsönadásával mesterségesen, szivattyúkkal történt a feltöltés. Na, most itt a lehetőség arra, hogy ezt még egyszer, vízkormányzással megtegyük.

Várják a jobb időket

– A takarmány nyáron, illetve ősszel kerül a piacra, miközben nekünk már ekkor hellyel-közzel „készen” van a halunk – válaszolta Radóczi János arra a kérdésre, miként befolyásolták az életüket a liftező gabonaárak. – Az idáig nevelt halállományhoz a takarmányt már az előző évben meg kell vásárolnunk. Ezt betakarításkor, kombájn alól szoktuk megtenni s betárolni, ezért a gabona ára minket csak részben befolyásolt. Azonkívül igen komoly segítséget kaptunk az államtól, éppen a takarmánybeszerzési anomáliák kompenzálására – ez a két fontos tényező javított a gazdaságosságon. Jól jött, hogy ebben az évben olcsóbban tudtuk beszerezni a takarmányt, ami viszont már a jövő évi hal önköltségében jelenhet meg. Viszont ez év elejétől duplaannyiért kapjuk az elektromos áramot, ami főleg akkor nem mindegy, ha össze-vissza kell szivattyúzgatnunk, de akkor sem, amikor ilyen üzemanyagárak mellett dízelszivattyúkat kell használnunk. Persze, a normális csapadékhozamú években nem jelentkeznek ezek a költségek.
– Jelenleg éppen csak megéri foglalkozni a halgazdálkodással, hogy őszinte legyek, nem túl sok marad a serpenyőben, mert a felsorolt ráfordítás a hozamban nem jelentkezik. Szóval az, hogy feltöltök egy tavat, és abban haltermelést folytathatok, nem eredményez több hozamot, csupán annyit, hogy egyáltalán termelhetek, s megtarthatjuk a dolgozókat. A gépeinkkel is így van: álltukban is pénzbe kerülnek. Igazából azt, hogy csökkent a hal ára, megértjük, mert már tényleg fenn volt az egekben, s nyilván nehezen vették meg az emberek. Mindenesetre várjuk a jobb időket, mert a feltételek még most sem tökéletesek.

Kiszolgálják a kereskedőket

Radóczi Jánostól megtudtuk: a nyári halértékesítéssel leálltak, mert a hipermarketek feladták az élőhal-eladást. – Valamikor az egyik áruházlánc a régiónkban működő áruházaiba folyamatos ellátást követelt meg tőlünk egész évben, s ennek kellett megfelelnünk, amíg volt ilyen. A földrajzi elhelyezkedésünk miatt nekünk a romániai értékesítőpontok közelebb esnek, mint mondjuk Budapest. Ezért mi átvisszük a halat a határ másik oldalára, ahol megvásárolják, tárolják, és a kereskedőik egész évben onnan viszik tovább Románia távolabbi megyéibe. Mi a magyar piacon alig adunk el karácsonyi halat.
– De a helyi kiskereskedőket, akik a vármegye nagyobb településeire viszik, természetesen kiszolgáljuk a karácsonyi kampányidőszakban. Tavaly ilyenkor már nem nagyon volt halunk. Ebből is látszik, javuló környezetben növekedett a termelésünk.
– A pontytermés átlagosnak mondható, most kiegyenlítettebb az átlagsúly, majd’ minden tavunkban elérte a 2 kilót. A ragadozó halakból viszont a nyári oxigénhiányok miatt igencsak kevés maradt. Amikor éveken át nincs kellő csapadék, aztán egyszer csak megjön a nagy eső, a szántókról az évekig felhalmozódott, felvehetetlen műtrágya és növényvédő szer összefut a víztározóban, amire nekünk, halászoknak készülni kell. Minden praktikát bevetettünk a víz szellőztetésétől kezdve egészen a klórozásig, de így is tetemes veszteségünk lett elsősorban a kétnyaras állományokban, s ragadózót nem is tudtunk piacra vinni, a süllő pedig már a legelején itt hagyott minket. Az utolsó három évben sajnos ez volt a helyzet, így a lehalászáskor a híres süllőinkért sorban álló belga kamionokról már le kellett mondanunk – tette hozzá.

agrotrend.hu / szon.hu

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés