Íme az Othello és Kadarka szőlő újraéledése

Az Othello szőlő Amerikából, a Kadarka pedig Albániából származik, habár mindegyik jellegzetes magyar fajtaként van számon tartva. Sok viszontagságon ment keresztül mindkettő, ami miatt szinte a köztudatból ki is veszett hosszú évtizedekig, pedig értékes tulajdonságaik miatt jobb sorsa érdemes szőlőkről beszélünk. Lehetne belőlük ezért több hektár is. Ami közös bennük, hogy a fagytűrő képességük miatt későn is szüretelhetők. Észak-Magyarországon lekvárt főznek belőle, ami elnyerte a Magyar Termék Díj Arany fokozatát is.

Forrás: pixabay.com

Fábiánházán több, mint száz éves múltra tekint vissza az Othello és az Izabella szőlő termesztése. Bő termésűek és nem igényelnek különösebb növényvédelmet. Ma már alig-alig található néhány Othello tőke, de annyi akad azért, hogy az ügyes kezű asszonyok lekvárt főzzenek belőle a szezon közeledtével.

A 18. század végétől honos ez a szőlőfajta, amelyből sok minden készíthető, így lekvár is, amelynek a híre eljutott egészen a Magyar Termék Díjig. Hasonló a technikája a szilvalekvár főzéséhez, viszont az állaga nem olyan sűrű. Valamennyi cukor azért kell hozzá, de aztán lehet tenni süteménybe, tésztára, derelyére, fánkra. Az asszonyok szerint nem kell olyan sokáig főzni, mint a szilvát, hanem elég egy órát, majd mehet bele a cukor, utána fél órát kell főzni, majd adhatjuk hozzá a dzsemfixálót és utána nem sokkal kész is a szőlődzsem.

Kései szüretelésű szőlőről van szó, amelynél a bogyót elő kell főzni, majd jöhet a passzírozás és a főzés. Tovább kell hagyni a tőkén, hogy minél édesebb legyen, de cukorra mindenképpen szükség van a tartósításhoz és a sűrítéshez. A példa kedvéért 70 liter léhez egy-két kilogramm cukorra van szükség.

Kevés ma már az Othelloszőlő, amolyan kedvtelésből tartják. Régi direkttermő, bő termést ad és generációkkal ezelőtt volt igazán hagyománya annak, hogy a bor és a pálinka mellett lekvárt is készítettek belőle. Hazánkban általánosan ismert, a legnagyobb területi arányú régi direkttermő fajta.Fürtje kicsi vagy közepes nagyságú, vállas, közepesen tömött. Bogyói közép nagyok, megnyúlt gömbölyűek, kékes fekete színűek, hamvasak. Héja vastag, szívós, húsa nyálkás, labrusca ízű, ecsete és bogyóleve egyaránt liláspiros.A téli fagynak és a peronoszpórának viszonylag jól ellenáll, lisztharmatra azonban érzékeny. Levele a kén hatására megperzselődik Száraz, meszes talajokon rosszul fejlődik.

Egy másik fajta, amely majdnem elveszett, ám elkötelezett szőlészek-borászok évtizedek óta foglalkoznak vele: a Kadarka is régi magyar borszőlő fajtánk a kékfrankos mellett, ám érdemes tudni, hogy eredetileg a Balkánról származik. Ha a számokat nézzük, akkor egyértelműen szereti a hazai tájat és termőhelyet, hiszen világszerte nagyjából 1000 hektáron, Magyarországon ebből 325 hektáron termesztenek kadarkát. És ami igazán értékessé teszi a szekszárdiak egyik kedvenc fajtáját, az a belőle készülő légies, könnyedebb típusú vörösborok, amelyekre nő az igény.

A Kadarkának jót tett a nagy meleg, mert amíg a többi szőlőfajta levele kókadozott, addig a kadarka levelei egyenesek maradtak. Szüret táján is ez volt a tapasztalat: a többi szőlő elkezdett fonnyadni, vagy töppedni, a Kadarka gyönyörű szép, ropogós volt, ezért szép borok születtek belőle idén. Nagyon magas a cukorfok és szép a színe, ami a meleg időjárásnak volt köszönhető.

Újra felfedezett és divatos fajta a Kadarka is, főleg a Szekszárdi Borvidéken telepítettek belőle sokat és ott kimondottan keresik is a borkedvelők. Főleg idősebb ültetvények vannak ma már és évjárat függő a minőség. Az ideire sokáig emlékeznek majd a szekszárdiak, de volt olyan csapadékos ősz, amikor egyáltalán nem volt jó a termés.

agrotrend.hu / Növényvédőszer.hu