Hatodik alkalommal tett közzé ismeretterjesztő írást a NAK a talajvizsgálatról

Korábban a talaj alapparamétereiről adtunk rövid összefoglalást annak érdekében, hogy amint kézhez kapja a talajvizsgáló laboratóriumtól a vizsgálati jegyzőkönyvet, a gazdálkodó is értékelni tudja földjének talaját.

Említettük korábban és most is kiemeljük, hogy a jogszabályi kötelezettségek – pl. Nitrát rendelet, illetve pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodónak kötelező talajvizsgálat, mely egyébiránt is hasznos „vérkép” legalább 5 évente, hogy rátekinthessünk talajaink tápanyagtőkéjére, a jelentősebb változások okának esetleges felderítése érdekében.

Forrás: pixabay

Haladjunk tovább a laborvizsgálati jegyzőkönyv adataiban:

A talaj tápanyagtartalmának meghatározása jelenleg a hagyományos laboratóriumi vizsgálati módszerrel történik. Ezen módszer a szakma számára ismert, elismert és szabványosított, így jelenleg ezzel a hagyományos módszerrel nyert eredmények értelmezését taglaljuk. Természetesen az elmúlt évtizedben igény alakult ki új mérési módszerek és technológiák kidolgozására is, melyek gyors elemzésekre alkalmasak. Ezek ugyan a jogszabályi kötelezettségekhez még nem elfogadott módszerek, de a precízebb gazdálkodás csaknem nélkülözhetetlen elemeivé válnak.

A talajvizsgálatok során mindenekelőtt a talaj N-, P- és K-tartalmát (szűkített talajvizsgálat) határozzák meg, mivel ez a három elem alkotja a növényi makrotápelemek legfontosabb csoportját, de közel sem jelentik az összes tápelemet. Az ST AKG pályázati felhívás is már alapkövetelményként elvárja a bővített talajvizsgálat meglétét, melyek a legfontosabb mező és mikroelem koncentrációit is mutatják (Mg, S, Na, Zn, Cu, Mn). A makro- és mikroelemekre való felosztás nem fontossági sorrendet jelent, hanem csak az illető elemnek a növényekben található mennyiségére utal.

Jelen cikkünkben a makroelemek sorából a foszforra jellemző értékeket ismertetjük, így az alábbi táblázat tartalmazza az AL oldható foszfor értékeket a MÉM-NAK egykori ajánlásai szerint. Azonban szükséges azt tudni, hogy az elmúlt évtizedekben kísérletekre alapozottan a lenti adatoktól kissé eltérő, környezetkímélő, illetve a gazdaságossági elemzésekre – a legnagyobb jövedelmet biztosító számítások – alapozottan számos más határértéktábla is létezik, illetve van alkalmazásban. (Általánosságban elmondható, hogy 160-180 kg/ha P2O5 tartalom már jónak mondható.). Jelen cikkünkben – csupán tájékoztató jelleggel – az alap, klasszikus táblázatot csatoljuk.

Látható, hogy a foszfor mozgása, mobilitása nagymértékben függ a talaj karbonátosságától, pl. meszes talajban különösen csekély mobilitással bír. Javul a felvétel nedvesebb talajon, illetve a talaj hőmérséklete is befolyásoló tényező. Hűvös talajon, fiatal növényeknél könnyen alakulhat ki foszforhiány (antociános levélkék). Egyes elemzések szerint a zöldségeknél 5 oC csökkenéssel akár 50 %-kal is visszaesik a felvétel ugyanolyan ellátásnál.

Forrás: A talaj AL-oldható foszfortartalmának határértékei a foszforellátottság megítéléséhez (MÉM-NAK)

A foszfor élettani szerepének összefoglalása:

• segíti a növekedést, gyökérfejlődést és a generatív fejlődést (virág-, mag-, és termésképződést),
• fokozza a szárszilárdságot, ellenálló képességet (vízgazdálkodás, szárazságtűrés),
• kedvezően hat a termésminőségre, koraiságra,
• részt vesz a fehérjeképződésben, energia-forgalomban,
• építő elem fehérjékben és szerves vegyületekben.

A foszfor gyengébb mozgású a talajban, mint bármely más elem – 5-10 cm -, és mivel a talaj sószintjét nem emeli, ezért egyszerre nagyadagú kijuttatása is lehetséges.

A foszfor hiányának legjellemzőbb tünetei:

• sötétzöld, majd vörösesbarna levélfonáki elszíneződés az alsó levelektől indulva,
• felkopaszodás indul meg (tartós hiány esetén),
• gyenge a növekedés, gyökérképződés, vékony és rövid a szár,
• a gyökér hosszú, szálas, vörösesbarna,
• a termés fejletlen, torz a virágfejlődés a kötődés hibái miatt

Túladagolása közvetlenül nem okoz jellemző tüneteket, de a mikroelemekkel szembeni tápelem antagonizmusa, azaz a másik ion mozgásának csökkentése (foszfor- cink) áttételesen hiánytüneteket okoz, ezért természetesen nem javasolt a túlzottan nagy mennyiségű kijuttatása. A talajokban az évente kiadagolt baromfitrágya, vagy pl. hígtrágya kijuttatás okozhat feldúsulást.

Agrotrend.hu/ NAK