Hírek

Ha nem állítjuk meg az invazív fajokat, súlyos következményekkel nézhetünk szembe

A globalizáció hatásai nyomán a fajok terjedése egyszerűbbé vált. Az invazív fajok világszerte egyre nagyobb problémát okoznak, a hatásokat pedig tovább bonyolítja a gyorsuló ütemű klímaváltozás. 

Az Európai Unióban több mint 14 ezer idegenhonos fajt tartanak nyilván. A más kontinensekről származó élőlények egy részének annyira ideálisak az itteni körülmények, hogy képesek gyors terjeszkedéshez kezdeni. Épp úgy, mint egy katonai invázió során, valósággal megszállják az új élőhelyet, gyakran az őshonos élőlények kiszorításával. Persze nemcsak a körülményeknek kell megfelelniük, hanem az is szükséges, hogy az inváziós faj valamely tulajdonságában az őshonos fajok fölé nőjön. Ilyen lehet gyors szaporodóképessége, a különböző környezeti hatásokkal szembeni tűrőképessége vagy épp az, hogy rá veszélyes kórokozók és ragadozók nincsenek jelen a területen.

Forrás: pixabay.com

Szerencsére arról azért nincs szó, hogy minden idegenhonos faj egyben invazív is lenne. Itt van például a kukorica: az amerikai kontinensről származó növényt széles körben termesztjük, azonban mégsem hordoz inváziós jegyeket, emberi segítség nélkül nem is maradna fenn Európában. A kukorica viszont más szempontból is jó példa: az ember hurcolta be (élelmiszer)ipari, gazdasági céllal. Ugyanez az invazívvá váló idegenhonos élőlények jelentős részéről elmondható. Ilyen például a hazánkba a textilipar számára behozott, mára mindenhol megtalálható selyemkóró vagy az egykor szőrméjéért tenyésztett nutria (másik nevén hódpatkány).

Nagyon komoly veszélyt jelentenek

Miután idegenhonos fajok megtelepszenek, és invazívvá válnak, elkezdenek egyre nagyobb területeket meghódítani. Eközben kiszorítják egy-egy terület őshonos fajait, sőt átformálják a környezetüket. Egy-egy kulcsfaj kiiktatásával teljes életközösségeket boríthatnak fel. Ezáltal az eredeti ökoszisztémák védekezőképessége lecsökken, és más fenyegetések is sokkal nagyobb kihívások elé állítják őket. Például nagyobb pusztítást okozhatnak a fertőzések, melyeket ráadásul maguk az invazív fajok is terjeszthetnek. Emellett többek között a ragadozó életmód vagy akár a hibridizáció is veszélyt jelenthet, ahogy erről nemrég beszélgettünk a vadmacskák kapcsán.

Ezek az élőlények nemcsak a környezetre, hanem ránk, emberekre is veszélyt jelenthetnek. Térhódításukkal ugyanis csökkenthetik az életközösségek által az emberek számára nyújtott javakat, az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Persze jelenlétük ennél kézzelfoghatóbb módon is problémás lehet: például a már nálunk is terjedő kaukázusi medvetalp bőrrel érintkezve égési sérüléseket okozhat, a tigrisszúnyog pedig akár halálos fertőzéseket is hordozhat.

Egy korábbi számítás szerint 1960 és 2020 között csak Európában több mint 117 milliárd euró kárt okoztak az invazív fajok. Ez az adat a valóságban még több lehet, hiszen a közvetett hatásokat nagyon nehéz számszerűsíteni. Hogy milyen elképesztő problémáról beszélünk, azt egy másik kontinenssel kapcsolatos hasonló adat még jobban szemlélteti: egy 2021-es tanulmány szerint az emberi tevékenység révén Afrikába került betolakodó állatok és növények elleni harc évi 3,66 ezer milliárd dollárba kerül. Hogy kontextusba helyezzük az adatot, ez nagyjából a német GDP másfélszerese (a németeké az EU legnagyobb gazdasága).

Legfontosabb a megelőzés

Az invazív fajok esetében a megelőzés a legfontosabb. Erre törekszik az EU vonatkozó szabályozása is. Ennek keretében számos olyan fajt tartanak számon, melyek a világ más részein bizonyítottan invazívak, de nálunk még nincsenek jelen. A cél, hogy ne is jelenjenek meg, vagy ha már megtelepedtek, a lehető leghamarabb avatkozzunk be.

Utóbbira jó példa az ázsiai lódarázs hazai esete. Az Európában néhány évtizede ismert rendkívül szapora faj Franciaországban vetette meg először a lábát, ahova egy kereskedelmi hajón került. A háziméhekkel táplálkozó ragadozó évi 70–90 km-rel tolja ki elterjedési területe határait, mára pedig a kontinens jelentős részén jelen van. A világszínvonalú méhészkedéssel és komoly tradíciókkal rendelkező Magyarországon egészen tavaly augusztusig nem jelent meg a félelmetes rovar. Amikor azonban a nyugati határszélen észlelték, gyors beavatkozással sikerült elpusztítani a darazsak fészkét, ezzel egyelőre tetemes károktól óvva meg a hazai méhészeteket.

agrotrend.hu / Greendex

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés