Egyre több fajt pusztít ki az aszály

Félsivatag az ország szívében

A Duna-Tisza közét, az ország egyik legszárazabb területét nemrég az ENSZ is félsivatagos területnek nyilvánította, sokan azonban már évtizedek óta így emlegetik. A Kiskunság homokbuckás vidéke hálátlan élőhely, a fő talajképző kőzet, a meszes homok gyorsan elnyeli a csapadékot. Az itt őshonos fajok – például a magyar csenkesz és homoki árvalányhaj –, melyek ehhez a környezethez alkalmazkodtak, eddig bírták, az utóbbi pár évben azonban kihalófélben vannak és ez az egész ökoszisztémát veszélyezteti.

Szomorú adatok

Csecserits Anikó, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója 2022 óta vizsgálja a Kiskunsági Nemzeti Parkban őshonos fűféléket. A Global Ecology and Conservation folyóiratba is közzétett legújabb kutatásáról nemrég az Európa Rádiónak adott egy szomorú adatokkal szolgáló interjút. A 200 mintavételi négyzetből, melyeket megfigyel az Ökológiai Kutatóközpont 85 esetben a vizsgált füvek 95 százaléka pusztult ki az utóbbi évek aszályainak következtében és kevesebb mint 40 területen maradt csak meg a fűfélék legalább fele. Az aszályra még érzékenyebb fajoknál ennél is nagyobb lehet a pusztulás.

Leáldozóban az őshonos fajok kora

A számadatok önmagukban nem tükrözik a helyzet súlyosságát, az őshonos fűfélék eltűnése ugyanis a teljes biológiai közösségre hatással van. Más növény- és állatfajokkal együtt alkotnak egy stabil ökoszisztémát, így eltűnésük egy törékeny egyensúly megbomlásához vezethet. Ráadásul a helyzet az idegenhonos, délebbről és a világ távoli pontjairól ide kerülő fajoknak kedvez, melyek jobban bírják a klímát. Mivel ezek az invazív fajok nem tudnak, vagy nem úgy tudnak a helyi közösségbe beilleszkedni, nincsenek természetes ellenségeik és versenytársaik, több őshonos fajt ki is szoríthatnak az élőhelyükről. Ilyen például a homoki prérifű is, mely nemrég terjedt el a Kiskunságban, de a kitelepített vagy kidobált kaktuszfélék is egyre nagyobb teret nyernek.

A tájat régen az őshonos fajok alakították, mint minden ökoszisztéma, egyediek és értéket képviselnek. Bár elkeserítőek a kilátások, vannak eszközök a megmentésükre, így talán a remény se veszett oda. A vízvisszatartás az egyik legfontosabb ezek közül, azonban kevés az ezt érintő kutatás és alkalmazható gyakorlati módszer, kidolgozása és megvalósítása így a jövő kérdése. Emellett létrejött egy projekt is, mely az őshonos fűfélék magvait őrzi meg későbbi újratelepítésük érdekében, mint egy utolsó esély, csak remélni lehet, hogy „bevetésükre” nem lesz szükség és a természetes populáció még menthető.

agrotrend.hu / baon.hu