Boros Ádám életműve és öröksége a magyar botanikában

Boros Ádám (Budapest, 1900. november 19. – Budapest, 1973. január 2.) botanikus, gyógynövénykutató, a mohagyűjtés és -kutatás legnagyobb magyar szakértője 1922-ben szerzett diplomát a budapesti Tudományegyetemen. Pályája során különböző, növénytermesztéshez kapcsolódó kutatóintézetekben dolgozott.

Forrás: pixabay.com

Nevéhez fűződik a gyógynövénykutatás és termesztés újjászervezése. Nagyon sok területen ért el jelentős eredményeket: érdekelték a flórakutatás, a rét-, legelő- és gyomvizsgálat, a fajtagyűjtés, a biológia általános kérdései. Legkedveltebb szakterülete a mohászat volt. A Magyarország mohái (1953), majd az élete főművének tartott, külföldön is nagy elismerést szerzett Magyarország mohaföldrajza és mohaflórája (1968) máig alapműveknek számítanak. Egész Európára vonatkozó mohaspóra atlasz elkészítését tervezte; ennek a Kárpát-medencére vonatkozó része készült el, de már csak halála után jelent meg 1975-ben (társszerző: Járainé Komlódi Magda). Élete során 730 publikációt készített; ezek között kiemelkedő jelentőségű 51 kötetes terepnapló sorozata, a „Florisztikai jegyzetek”. Ezekben a dokumentációs anyagokban florisztikai és növényföldrajzi megfigyeléseit adta közre. Államilag védett herbáriumát (130 ezer mohamintával és 63 ezer virágos növény lappal) halála után a Természettudományi Múzeum Növénytára vásárolta meg.

agrotrend.hu / Jeles Napok