Az ősi amazóniai esőerdőt egykor mezőgazdaságra használták

Hogy megvizsgálják, milyen volt Amazónia az európai hódítás előtt, a vezető szerző, Charles Clement, a brazíliai Manausban található Amazonas Kutatási Nemzeti Intézet növénygenetikusa és történelmi ökológusa, valamint kollégái adatokat gyűjtöttek Amazónia növényeiről, talajáról és tájképéről, valamint népességméret-becsléseket és az amazonasi nyelvek elterjedését bemutató térképeket is összeállítottak.

„Közmegegyezés van abban, hogy Közép- és Dél-Amazónia lakott volt, bőségesen termesztett növényekkel, bőséges erdőkkel, és talajokkal” – mondta Clement a Live Science-nek.

Legalább 83 őshonos amazóniai faj volt valamilyen mértékben domesztikálva az európaiakkal való találkozás idejére, beleértve az édesburgonyát, a kakaót, a dohányt, az ananászt, a maniókát és a csípős paprikát, valamint számos gyümölcsfát és pálmát. A kutatók szerint további 3 000–5 000 növényfajt ugyan nem domesztikáltak, de valamilyen módon hasznosítottak. Bár sok mai amazóniai erdő természetesnek tűnhet, a kutatások arra utalnak, hogy ezeket különböző mértékben domesztikáltak, és más növénypopulációkkal rendelkeznek, mint amit egy természetes, biológiailag sokszínű erdőben várnánk.

Korábbi kutatások során amazóniai fekete földeket is felfedeztek – olyan talajokat, amelyek tápanyagokban és szénben gazdagok, az emberi hulladékok és tüzek, mulcsozás és komposztálás eredményeként. A kutatók szerint az amazóniai fekete földekben gazdag területek Amazónia több mint 0,1 százalékát fedhetik le. Először körülbelül 6 000 évvel ezelőtt jelentek meg az Amazonas egyes részein, és számuk és méretük körülbelül 2 500 évvel ezelőtt kezdett gyorsan növekedni.

Összességében az Amazonas fekete földben gazdag területein való mezőgazdaság legalább 8 millió embert láthatott el 1492-ben – állítják a kutatók.

“Amikor a legtöbb ember a múltbeli őslakos amerikai társadalmak pompájára gondol akkor az aztékok, a maják és az inkák jutnak az eszébe. Az őslakos amazonasiaknak nem voltak piramisaik, talán azért, mert nem volt kő. Ami a leginkább hatott az első spanyol kalandorokra, az a nagyszámú egészséges, jóllakott ember, és az élelmiszer bősége volt. Ez meggyőzte őket arról, hogy a talajok gazdagok, és hogy az őslakosok tudják, hogyan kell kezelni azokat az élelmiszertermelés céljából.” – mondta Clement.

Clement szerint Amazónia vadonba fordult, miután Kolumbusz megérkezett az Újvilágba.

“A Kolumbusz találkozásnak nevezett esemény eredményeként európai, afrikai és ázsiai betegségek kerültek az Újvilágba, amelyekre az őslakosoknak nem volt immunitásuk” – tette hozzá.

Például a himlő, amelyről úgy gondolják, hogy egy spanyol hajóval érkezett Amerikába, ami Mexikóban szállt partra, elpusztította az inkák birodalmát. Az első meghódítás kezdete után egy évszázaddal a betegségek kiirtották az őslakosok felét. – mondta.

Bár az amazóniai őslakosok számának drasztikus csökkenése után az Amazonas visszatért a vadonba, Clement hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti azt, hogy az Amazonas esőerdeje visszatér, ahol a modern társadalom lehetővé teszi azt. „Ez tévhit, mert az őslakos amazonasiak nem irtották ki az erdőt, és nem telepítettek legelőket és szóját” – mondta Clement. „Nem azt mondjuk, hogy a modern társadalom kiirthatja az erdőt az élelmiszertermelés céljából.”

A jövőbeni kutatások vizsgálhatják, „hogyan tudták az őslakos amazonasiak támogatni a társadalmaikat anélkül, hogy lerombolnák a környezetet. Talán tanulhatnánk valamit az őslakosoktól.” – mondta Clement.

agrotrend.hu / Live Science