Az örök optimista, akit az élet is rendre visszaigazol

Magyarország Legszebb Birtoka. Az Év Agrárembere. Ma már nagyon kevesen vannak azok, akik ne hallottak volna erről a két díjról. Sőt, ahogy telnek az évek, egyre inkább rangnak is számít az ilyen díjak elnyerése, viselése. Az ötletgazda, Mátrai Zoltán agrármérnök, tehát jól tudja, hogy mit gondolt ki és hozott létre annak idején. Az annak idején kereken tíz éve volt. Ezen a jubileumon az a megtiszteltetés is érte, hogy őt is komoly elismerés érte. Ebből az alkalomból is beszélgettünk vele – jelent meg vasárnap a Növényvédőszer.hu-n.

– Augusztus 20-a alkalmából a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök asszony kitüntetést adományozott Önnek, melyet az agrárminiszter adott át a Vajdahunyad várában. A Magyar Arany Érdemrendet többek között a gazdák megismertetéséért végzett munkájáért kapta. A többi díjazotthoz képest akár fiatalnak is tűnhetett az ötven egy-két évével, mivel mások az életművükért kaptak elismerést.

– Igen, valóban így van. Ezt többen is megjegyezték, de gyorsan hozzátettem, hogy azért bízom benne, még van hátra az életművemből jó pár esztendő. Az átadási ceremónia nagyon felemelő volt és nagyon jól esett a kitüntetés. Tíz éve kezdődött valóban minden, amikor az Agrotrend Csoportot átvettük, átalakítottuk és a weboldal üzemeltetésén túl is gondolkodtunk. Az első ilyen nagy kezdeményezésünk az Év agrárembere kitüntető díj volt. Az volt a célunk vele, hogy azok a gazdák, akik nem mindig vannak reflektor fényben, hanem szorgalmasan dolgoznak, és fenntartanak gyakorlatilag egy egész falut a rendezvények, alapítványok, óvodák, iskolák, egyházak támogatásával, vagy a környezetük rendbetételével, ezért arra gondoltunk, hogy őket ki kellene emelni és ne maradjanak mindig árnyékban. Nem biztos, hogy keresik a nyilvánosságot, de volt egy kis meggyőző erőnk, hogy érdemes ezt tenni. Idén tíz éve annak, hogy kiírtuk ezt a díjat, hét éve, hogy a Magyarország Legszebb Birtoka díjat is elindítottuk, és még van egy-két gondolatunk, elképzelésünk a jövőre nézve. Olyan teljesítménye van a gazdálkodó társaimnak, amit nagyon kevesen látnak. Azt érzékeljük, hogy élelmiszert állítanak elő, növényt termesztenek, állatokkal foglalkoznak, ezért őket hoztuk előtérbe.

– Utána számolt már, hogy ez alatt a tíz év alatt hány embert ismert meg, vagyis hányat ismertetett meg a nagy nyilvánossággal?

– Ha tíz év alatt évente tíz kategóriát veszünk, az száz embert jelent, valamint ha negyven birtokot hirdettünk ki eddig, akkor egy olyan nagy csapatot alkotunk, ami teljesen egyedül álló az országban. A díj méltatásában az is szerepelt, hogy ezeknek az embereknek az értékeit megmutattuk. Ezeket maguk állítják elő a gazdatársak, mi csak tényleg megmutatjuk az agráriumnak, de azoknak is, akik a termelés eredményeit élvezik.

Fotó: uzletem.hu

– Tíz évvel ezelőtt az első díjátadót követően mekkora jövőt látott a folytatásban?

– Eredetileg is egy optimista ember vagyok és jobban reménykedek mindenben, mint a környezetem. Nem mindig nekem van igazam, de nem állok meg. Voltak huhogók, de arra biztattak – köztük elsősorban Zászlós Tibor –, hogy ne foglalkozzak velük, mert haladni kell előre.

– Mivel beszélték le a folytatásról?

– Azt mondták, hogy ennyi embert nem találunk évről-évre, sem az Év agráremberéhez, sem pedig később a Magyarország Legszebb Birtok díjhoz. Azt mondták, hogy ezek majd elfogynak, a gazdák nem akarnak megmutatkozni a nyilvánosság előtt. Ehhez képest a tizedik évnél tartunk, mindig vannak jelöltek, akik korábban nem voltak győztesek, azokat újra megmérettetnénk. Ezek a huhogók mondták azt is, hogy nem lesznek majd támogatóink sem, mert azok is kifulladnak. Ez sem jött be nekik. Rendezvényeink egyre nagyobbak és többen jönnek el, nagyobb a média visszhangja, és nagyobb értéket képvisel.

– Tíz év alatt sok minden változott. A fiatalokhoz közelebb került a mezőgazdaság? Sokat változott az agrárium megítélése: ma már nem a klasszikus hajnalban kelős, gumicsizmás kép ugrik be elsőként, hanem az önvezetős traktorok, drónok, csepegtető öntözők világa.

– A fiatal gazda és a jövő agrárembere kategória pontosan ilyen, fiatalokat megszólító díjazás az Év agráremberén belül. Ezekhez egyre inkább több jelölt érkezik, nemhogy kevesebb. Fiam agrármérnöknek tanul, a csoporttársai közül nagyon sokan azért választják majd ezt a hivatást, mert a szüleik is ezzel foglalkoznak. Akkor maradnak meg ezen a területen, ha ezt a modern technológiát látják és jól elsajátítják. Amúgy pedig kétféle lehetőség áll egy fiatal előtt: vagy elmegy a multihoz dolgozni, és megmondják neki, mit kell csinálni, majd megkapja a fizetését és hazamegy. Ugyanez a mezőgazdaságban máshogy néz ki: egyáltalán nem biztos, hogy folyamatosan lesz jövedelme, nem egyértelmű, hogy megmondják neki, mit kell csinálni. Ennek van jó és rossz oldala is, de a legszebb része mégis az, hogy a szabad ég alatt gazdálkodunk és azt tesszük, amit szeretnénk.

– Honnan van erre energiája? Óriási szervezésről van szó, mert ahogy befejeződik az egyik, már kezdődik is a másik.

– Ha klasszikus választ adnék, akkor úgy kezdeném, hogy mindenre van egy emberem, de ez így nem igaz. Jó csapattal dolgozunk, nem vagyunk sokan, de mindenki elkötelezett a cél érdekében. Van egy üzlettársam, Hamvas Atanáz, aki olyan, mintha belőlem lenne még egy, vagy pedig fordítva. Ugyanolyan elkötelezettséggel teszi a dolgát, mint én. Nem ő van a reflektorfényben, mert az elején úgy egyeztünk meg, hogy agrármérnökként én szerepeljek inkább. Értékesítésben, marketingben, rendezvény szervezésben jó közösség jött létre.

– Mit kell tudni a gazdálkodó Mátrai Zoltánról?

– Sikerült megteremteni egy száz hektáros gazdálkodást, ami még nem túl nagy, de a Szőlősgyörök környéki gazdálkodóknak köszönhetően sikerült velük megegyezni a földvásárlásokról, amelynek köszönhetően kialakult ez a gazdaság, amiért hála jár nekik. Több lábon áll a gazdaság, ahol szőlőtermesztéssel, kertészettel, szántóföldi és erdő gazdálkodással a piaci kilengéseket is kezelni tudjuk. Sokan kérdezik tőlem, hogy ha újra kezdeném, akkor mi lennék. Kertészmérnök, ezért a tulipán, a levendula és a gyógynövények állnak hozzám közel, ehhez terveztem a továbbiakban a gazdaságot.

– Folyamatosan tervez, előre négy-öt lépéssel gondolkodik. A következő tíz évet hogyan látja ezzel az optimizmussal?

– A jelenlegi agrárkörnyezet egyik kibontakozása, szépsége és lehetősége lehet az, amire Nagy István agrárminiszter is utalt, hogy mi gazdák eldöntjük, hogy mit akarunk, a politikai pedig megteremti hozzá a feltételeket. A megegyezés ebben nem olyan egyszerű, de nem lehetetlen. A kertészeti, szántóföldi és állattenyésztési szakmában ez viszonylag egyszerűbben megvalósítható, a kisebb piacokon ez nem ennyire adott az emberi tényezők miatt, de azért az óriási változás, hogy az agrár kormányzat azt akarja, amit mi gazdálkodók is akarunk. Nem lehet mindenkinek azonos az érdeke, de egy többségi álláspont kialakítható. Azért vagyok ebben is optimista, mert a kertészeti fejlesztések támogatása előtérbe kerül, egyre fontosabb ágazat lesz, mert nem lehet mindent Hollandiából, Marokkóból importálni. A vírus is megmutatta az önellátás fontosságát – nem csak a gabona, vagy a gyümölcs esetében -, ezért a gyógynövény termesztésnek például fontos szerepe lesz. Az agrár gazdálkodási környezet most kifejezetten ideális, ez nem volt mindig így, régebben az agrártársadalom helye mindig alul volt reprezentálva, de most feltörekvőben van.

agrotrend.hu / Növényvédőszer.hu – Mondok József