A teanövény története és termesztése

A teanövény leveléből az egyik legnépszerűbb italt készítik már ősidők óta. Két leginkább termesztett változata létezik: a kínai tea és az asszám tea. A kínai tea hazája valószínűleg Kína Yunnan tartománya, míg az asszámié Észak Indiában a Brahmaputra völgyben található, de mára azonban már a világ legtöbb nedves trópusi és szubtrópusi éghajlatú vidékén is termesztik – főleg a kínai teát. A mérsékelt égövben is többfelé megpróbálták a termesztését, ennek története igen érdekes. Magyarországon az 1950 es években volt teatermesztés – írja Dr. Orlóci László.

A növény fás szárú örökzöld cserje, eredeti élőhelyén akár nyolc tíz méter magasra is meg tudna nőni, de a termesztett példányok kicsik: egy, másfél méteres méretben tartják, amit elsősorban a folyamatos metszéssel biztosítanak. A törzse sima felszínű világosbarna, ágai ferdén állnak, koronája szétterül, ezért a termesztett példányok tetejét laposa alakítják. A teaültetvényekben azonban egy másfél méter magasan visszametszik. A kiültetett csemetéikről először 3 éves korban szedhető levél. A legjobb minőséget 7 – 8 éves korában adja. Az ültetvények helye nagyban befolyásolja növekedése ütemét és a minőséget is. Legjobb hegyoldalakra telepíteni, ugyanis minél magasabban fekszik az ültetvény, annál jobb minőségű teát termesztenek rajta. A savanyú, sok szerves anyagot tartalmazó talajokon él, de a meszet kerüli. A növény átlagosan 50 évig él. Kétévente visszavágják a koronáját.

Forrás: pixabay.com

A legjobb minőségű teát a hajtások csúcsa környékéről származó levelekből készítik. Az asszám tea leveleiben több a koffein, mint a kínaiban. Különlegesen magas antioxidáns tartalommal rendelkezik, erősíti az immunrendszert, csökkenti a magas vérnyomást és a koleszterinszintet, valamint serkenti az anyagcserét. A leveleiből készül különböző módszerekkel a tea: ennek fő típusai – az erjesztés mértéke szerint – a fekete, az ulong, a zöld és a fehér tea.

Bár a tea honosításával már az 1800-as évek óta kísérleteznek, magyarországi termesztés nem járt sikerrel

Schilberszki Károly, az ismer botanikus kategorikusan kijelentette: a Thea sinesis hazánk területének egy részén sem tenyészthető. A teacserje kultúra az északi szélesség 40 fokáig van elterjedve. Hauszmann Alajos műegyetemi tanár 1940-ben kísérelte meg a tea honosítást. Szentendrei kertjében már sikeresen életben tartotta a teacserjéket és megkóstolhatta saját termésű teáját is. Azt nem jegyezték fel pontosan, hogy mit mondott a kóstoló után, de a termesztéssel hamarosan felhagyott. Szemérmesen csak annyit jegyzett fel, a forrázat jó ízű volt, de nem volt aromája, ő úgy gondolta azért nem olyan, mint a kínai tea, mert ők valamilyen titokzatos virággal ízesíthetik szárítás előtt, vagy közben a leveleket.

Ez némileg igaz is, sok esetben a kínaiak jázmin virággal vagy narancshéjjal ízesítették. Ami miatt újra terítékre került a tea kérdés, az dr. Tuzson János egyetemi tanár ötlete volt. Kísérleti telepét az Alföld Keleti részén építette fel. Hajdúszoboszlói termálvízzel végezte a teaházak fűtését. A telep 1942 októberében kezdte meg a működését, sajnos azonban halála miatt ezek a kisérletek abbamaradtak. Bár a termálvíz ilyen formájú hasznosítása későbbiekben is izgalmas lehet.

Miért nem lett tea hatalom az ötvenes években Keszthely?

1949-ben újra felcsillant a remény. Ebben az évben 80 magyar paraszt kapott meghívást a moszkvai Mezőgazdasági Akadémia megtekintésére, ahol az üdvözlő beszédet maga Liszenko tartotta és meggyőzte a magyar gazdákat, hogy a szubtrópusi Balaton környékén kivitelezhető a magyar teatermesztés. Az érdeklődő magyar szakembereket a szovjetek elutaztatták a grúziai batumiba az ültetvények megtekintésére. A magyarok a remény ígéretével és egy teherautónyi tea maggal érkeztek haza. A teatermesztés főhadiszállásának ekkor már Keszthelyt, pontosabban a mezőgazdasági Kutatóintézet lápi területét jelölték ki. A hely ideálisnak tűnt 1952-ben és meg is indult a magokból kikelt növénykék kiültetése, vagyis magyar tea nőtt Keszthelyen. A keszthelyi kísérlet is leginkább az első szüretig tartott, hiszen a tea csak évekkel az ültetés után fordul termőre, ezért az ültetvényt 1956-ban beszántották.

Cserjék a Sopron környéki és dél-zalai erdőkben

A közvélemény az ötéves terv 1949. december parlamenti tárgyalásáról szóló hírekből értesült arról, hogy a politikai vezetés az új meghonosítandó növények közé sorolta a teacserjét is. A tea kísérletek azonban viszonylag megkésve kezdődtek Magyarországon, 1952 tavaszán a grúziai szuhumiból érkezett néhány kg fagyállónak mondott teamag. A fertődi kísérleti gazdaság kapta meg azzal, hogy neveljen belőle palántákat, így ezeket a magokat a környező erdős területeken vetették el, azonban gondot jelentett, hogy a meleg nyárban párahiány miatt a kikelt palánták visszaszáradtak.

A szakemberek arra számítottak, hogy alig maradt belőlük annyi, hogy a honosítási kísérleteket meg tudják kezdeni velük. Szeptemberben azonban meglepődve tapasztalták, hogy a nyáron visszaszáradt a palánták újból kihajtottak. Sőt többségük több hajtást is hozott. 1952 júliusában született meg a javaslat, hogy a tea csemetékből 3 ezer darabot a Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetnek kell átadni. Ezzel kijelölték a tea kísérletek helyszínét is. A keszthelyi mezőgazdasági kísérleti Intézet kertészeti osztályának vezetője Jeszenszky Árpád úgy vélte, hogy az általuk gondozott apró csemeték átültetésére a következő időszak a legalkalmasabb.

A keszthelyi kísérleti Intézet által beültetett palántákat a Zala megyei Novára szállították tovább, ott Olgamajorban Horváth Ernő erdész gondjaira bízta őket – így lett Nova a magyarországi hasznosítás központja. Nova és a környező erdészeti csemetekertbe telepítette cserjék azonban soha nem jutottak túl a kísérleti szakaszon. Bár a növények két telet is túléltek a hótakaró alatt. Előfordulhat, hogy a dél-zalai erdőt járva egyes pagonyban ma is találkozhatunk néhány mégis gyökeret vert elvadult tea cserjével.

agrotrend.hu / Növényvédőszer