A nagy hó lehet a jövőévi aszály elleni fegyver

A téli időszakban a hóra gyakran úgy tekintünk, mint átmeneti akadályra, amely megnehezíti a munkát, a közlekedést vagy a mindennapi tevékenységeket. Azonban fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy mezőgazdasági szempontból – és akár a kiskertünkben is -, a hó valójában lassan felszabaduló vízkészlet, amely megfelelő kezeléssel hozzájárulhat a talaj vízellátásához és a következő vegetációs időszak eredményességéhez.

Forrás: pixabay

Az elmúlt évek alatt végletekig kiszáradt talajaink vízkészletének feltöltésében segíthet az ország csaknem egész területét beborító hótakaró. Fontos, hogy e szilárd formában érkezett vízmennyiséget a talajon tartsuk úgy a mezőgazdaságban, mint a kertjeinkben, hiszen a későbbiekben hatalmas jelentőséggel bír majd a helyben elraktározott vízkészlet.

A nagy és a kicsi mezőgazdasági táblákon is sokat segít a vizek helyben történő hasznosításában az, ha a talajainkat takarónövényekkel fedtük, erózióvédelmi sávokat alakítottunk ki, magas tarlót, mulcsot hagytunk, vagy éppen a terménydiverzifikáció kapcsán mozaikosan vetettük növényeinket, évelő szálas pillangósok felhasználásával alakítottuk ki a zöldugar, vagy méhlegelő szegélyeinket. Sokat segíthet az is, ha védjük ökológiai határsávjainkat, gyepesítjük a vízvédelmi sávokat, sövényeket telepítünk – akár a most induló „Természetközeli és vizes élőhelyek kialakítását elősegítő beruházások és azok fenntartása” pályázat által, bár ez majd a jövőre nézve jelenthet segítséget.

Az ültetvényekben is segíti a vizek helyben történő talajba szivárgását a mulcsozás, növényekkel történő sorköztakarás és persze a már kialakított teraszok megőrzése.

Ezen elemek mind-mind megjelennek a támogatásokban is, hiszen a közvetlen és esetenként a közvetett cél a vizek helyben történő tárolásának elősegítése akkor, amikor az érkezik.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanis a csapadék egyre szélsőségesebb eloszlású: rövid idő alatt nagy mennyiség hullik, majd hosszú, száraz időszakok következnek. Ebben a környezetben minden olyan megoldás felértékelődik, amely segít a víz helyben tartásában – beleértve a téli csapadék hasznosítását is.

Ezzel szemben a tömörödött, fedetlen vagy rosszul strukturált talajokon az olvadékvíz gyorsan lefolyik, és nem hasznosul helyben.

Hogyan adaptálható a „hó = víz” szemlélet a gazdálkodásban?

1. A talajfelszín védelme télen is kulcsfontosságú

A növényi maradványokkal fedett talajfelszín lassítja az olvadékvíz elfolyását, és elősegíti a beszivárgást. A tarló, a mulcs vagy az áttelelő növényzet nemcsak a szél és a fagy ellen véd, hanem segít megtartani a hóban tárolt vizet is.

2. A hó helyben tartása a táblákon

A természetes mikrorelief (elvezetés), a felszíni egyenetlenségek, a sávos művelés vagy a táblaszegélyek mentén meghagyott növényzet mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hó ne egy ponton olvadjon el, hanem egyenletesen biztosítson vízutánpótlást.

3. Tudatos vízterelés és tájhasználat

A téli csapadék hasznosítása nem kizárólag a táblákon belül értelmezhető. A mélyebb fekvésű területek, gyepfoltok, fasorok, mezsgyék és vizes élőhelyek szerepe felértékelődik, mivel ezek képesek felfogni és késleltetni az olvadékvíz elfolyását.

A tájléptékű gondolkodás – például a víz útjának tudatos irányítása a területen belül – hosszabb távon csökkentheti a vízhiány hatásait.

4. Az olvadás ütemének befolyásolása

A hó olvadási sebessége jelentősen függ a felszín adottságaitól. Árnyékosabb, növényzettel borított területeken az olvadás lassabb, így a víz fokozatosabban jut a talajba. Ez különösen értékes lehet a tavaszi időszak elején, amikor a növények vízigénye gyorsan növekszik.

Fent leírtakat támasztják alá az említett agrotechnikák, tájképi elemek, hiszen hóolvadáskor csökkentjük a víz lejtő irányú mozgását, csökkentjük a lefolyás sebességét – csökkentve azáltal a talajaink erózió általi elvesztését is -, és ezáltal időt engedünk a gyökérjáratok, illetve a talaj pórusterein keresztül a vizek mélyebb talajrétegekbe történő szivárgásának. Mint tudjuk, a legnagyobb víztározónk a talaj, amely az aszályos, vízhiányos periódusokban visszaszolgáltatja a növények gyökerei számára az elraktározott csapadékot, mint egy jó éléskamra, vagy pince.

Óvjuk, tartsuk helyben – vagy a kiskertekben, településeken helyezzük a talajra a burkolt felületekről – a most jött hótakarót, ezáltal majd az annak olvadása során megjelenő vizeket, hiszen ez felbecsülhetetlenül fontos lesz a későbbiekben!

Tegyük meg ezt bármely talajon – erdőn, mezőn és városokban is -, mert ezáltal csökkenthetjük a tavaszi aszályok mértékét, és természetes úton nedvesíthetjük vissza talajainkat, amely igen fontos az egyre kiszámíthatatlanabb éghajlati környezetben.

Agrotrend.hu/ NAK