A magyar bor: érték, kultúra, felelősség

Bevallom, először nem is tudtam, hol vágjak bele. Az elmúlt időszak eseményei nagyon sok kérdést és érzelmet váltottak ki bennem, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Írhatnék most szövegkörnyezetéből kiragadott interjúrészletekről, kiforgatott mondatokról, kisarkított álláspontokról és felháborító képmutatásról, de nem teszem, mert Esterházy Péter író szavai csengenek a fülemben: „egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”.

Minden méltatlan támadás, ami személyesen engem és személyemen keresztül a magyar szőlő-bor ágazatot érte, még inkább megerősített abban, hogy minden esetben és minden fórumon kiálljak a magyar bor és borkultúra értékei mellett. Erre persze kritikusaim mondhatják, hogy azért mondom ezt, mert magam is borász vagyok. Igen, és erre büszke is vagyok, és őszintén hiszek a magyar bor kulturális és társadalmi értékeiben.

Engedjék meg, hogy még egy dolog mellett megvalljam hitemet: hiszek az értelmes és építő eszmecserében, szemben az egyoldalú, cinikus és romboló kinyilatkoztatásokkal.

És akkor jöjjön az én álláspontom.

A magyar bor évszázadok óta szerves része kultúránknak, hagyományainknak, a magyar gasztronómiának és mindennapi életünknek. Olyan nevek fémjelzik történetét, mint Károli Gáspár, Entz Ferenc, Gróf Széchenyi István (a pezsgő névadója), Teleki Zsigmond, Törley József, és még nagyon hosszan sorolhatnám.

A magyar bor jelenkori történetét azonban beárnyékolja, hogy a közelmúltban a borfogyasztás körüli diskurzusban egyre inkább megjelennek a negatív megközelítések, amelyek a bor egészségi hatásait és társadalmi szerepét kérdőjelezik meg. Fontos, hogy ezeket a támadásokat egy kiegyensúlyozott, tudományos alapú megközelítéssel válaszoljuk meg, és kiálljunk a borkultúra értékei mellett. A bor, mértékletes fogyasztás mellett, számos pozitív egészségi hatással bír. Így például kutatások sora bizonyította, hogy a vörösborban található polifenolok, mint például a rezveratrol, hozzájárulhatnak a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentéséhez. Ezenkívül a bor fogyasztása társadalmi eseményekhez, baráti összejövetelekhez és családi ünnepekhez kapcsolódik, erősítve a közösségi kötelékeket és a társadalmi interakciókat.

A média felelőssége ebben a kérdésben kiemelkedő. A borfogyasztás negatív aspektusait hangsúlyozó hírek és cikkek gyakran figyelmen kívül hagyják a mértékletes fogyasztás előnyeit, és ezzel torzítják a közvéleményt. A bor nem csupán egy alkoholos ital, hanem a magyar kultúra és hagyományok része, amelyet meg kell védenünk. A média szereplőinek felelőssége, hogy korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatást nyújtsanak, amely figyelembe veszi a bor pozitív egészségi és társadalmi hatásait is.

Olyan mély tartalmú szavak ezek: hitelesség és felelősség. Érdemes úgy ízlelgetni, mint egy jó pohár bort!

A borkultúra értékeinek megőrzése érdekében fontos, hogy kiálljunk a szőlő-bor ágazat érdekei mellett. A magyar szőlészek és borászok kemény munkája és elkötelezettsége nélkülözhetetlen a minőségi borok előállításához, amelyek nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is megállják a helyüket. A borkultúra támogatása nemcsak a gazdasági fejlődést szolgálja, hanem hozzájárul a kulturális örökségünk megőrzéséhez is.

Egy másik kulcsfontosságú aspektus a fiatalok (a félreértések elkerülése érdekében hangsúlyozom, hogy a legálisan alkoholfogyasztó fiatal felnőttekről van szó) korrekt tájékoztatása a mértékletes és kulturált borfogyasztás terén. A fiatal generációk számára fontos, hogy megértsék a borfogyasztás kultúráját, valamint a mértékletesség és a tudatosság jelentőségét. Az egyetemeken és közösségi programok keretében szervezett bor- és gasztronómiai workshopok, kóstolók és előadások segíthetnek abban, hogy a fiatalok megismerjék a bor készítésének folyamatát, a különböző borfajták jellemzőit, és a mértékletes fogyasztás fontosságát. Ezek a tájékoztató programok nemcsak a bor iránti tiszteletet és érdeklődést növelhetik, hanem hozzájárulhatnak a felelős fogyasztói magatartás kialakításához is. A fiatalok tudatos döntéseket hozhatnak a borfogyasztás terén, elkerülve a túlzott alkoholfogyasztás egészségi kockázatait, miközben élvezhetik a bor által nyújtott társadalmi élményeket.

Újabb kifejezések, melyeket a biztonság kedvéért megismételnék: fiatal felnőttek, korrekt tájékoztatás, mértékletesség, kulturált borfogyasztás, tudatosság, felelős fogyasztói magatartás!

Arra biztatok mindenkit, hogy legyen büszke a magyar borkultúrára és bátran álljon ki a magyar bor értékei mellett. A magyar borászat ezerarcú: 22 borvidék, közel 100 fajta, száraztól az édesig, csendestől a pezsgőig, fehértől a vörösig. Bio, natúr. Tele hungarikumokkal, tele élettel. És egyébként is, el tudnánk képzelni a magyar tájat az évszázados szőlők és présházak nélkül?

E mellet miért fosztanánk meg magunkat attól a gasztronómia élménytől, amit egy csodálatos étel és bor párosítása adhat. És higgyék el nekem, egy ízletes vegán csicseriborsó-salátához éppúgy lehet bort ajánlani és fogyasztani, mint a pacalpörkölthöz. Főleg, ha jó társaságban fogyasztjuk!

Ugyanakkor természetesen tiszteletben tartom, ha valaki bármely megfontolásból úgy dönt, hogy ő egyáltalán nem fogyaszt bort. De azt elfogadhatatlannak tartom, ha ezt a döntését egyoldalú, torzított, kisarkított információk felelőtlen és képmutató közvetítői hatására hozza meg.

Mielőtt befejezném, még két témát megemlítenék, ami kapcsán éles kritikát kaptam. Először is, hogy merek kampányolni az az egymillió alkoholista országában a mértékletes és kulturált borfogyasztás mellett, másrészt a zéró toleranciát se hozzam szóba egy olyan országban, ahol, ahogy egyesek állítják, ha egy pohárral megengednek vezetés közben, akkor ott biztosan nem fog megállni senki és jön a második és a harmadik stb.

Már hallom is az ismerőseimet, ahogy felszisszennek, hogy csak erről a két témáról ne!

Rendben, akkor csak kérdezek: Miért van az, hogy a szakértő kritikusaim által folytatott félelemkeltő, riogató, már-már agresszív alkoholfogyasztás elleni kommunikáció a statisztikák szerint nem igazán hozott eredményeket? Lehet, hogy stratégiát kellene váltani? Lehet, hogy meg kellene nézni a nemzetközi vagy európai jó, valós eredményeket hozó gyakorlatokat? Például a svédországit. Vagy miért is „kiskorúsítjuk”, sztereotipizáljuk mi magunk, magyarok honfitársaink többségét és gondoljuk azt, hogy ebben az országban csak a zéró tolerancia tudja kordában tartani a vezetés közbeni alkoholfogyasztási szokásainkat? Ugyanakkor miért van az, hogy ha elmegyünk mi „fegyelmezetlen” magyarok Horvátországba nyaralni, akkor betartjuk a horvát szabályokat is, és ugye Horvátországban nincs zéró tolerancia? Mi az oka ennek a nagyfokú bizalmatlanságnak, amikor az Európai Bizottság egy korábbi felmérése szerint a magyarok a zéró toleranciát 95,5%-os arányban betartják és ezzel az eredménnyel az Európai Unióban a leginkább szabálykövető országok között vagyunk?

Ezekről a kérdésekről a közös megoldáskeresés jegyében szívesen folytatnék előremutató, higgadt eszmecserét!

Végezetül pedig nekünk, magyar szőlészeknek, borászoknak csak egy kérésünk lenne: hagyjanak minket dolgozni, alkotni! Alkotni, hogy annak, aki szereti, aki szeretné megismerni a minőségi magyar bort, örömet okozhassunk!

Varga Máté

agrotrend.hu / hnt.hu