2024. május 9-én ünnepség keretében emlékezett meg a Tiszalöki duzzasztómű megépítésének 70. évfordulójáról az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság.
Az ünnepi megemlékezést Réthy Pál közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkár úr köszöntője nyitotta meg, majd Láng István főigazgató úr előadásában ismertette a műtárgy vízgazdálkodásban, árvízvédelemben és megújuló energiatermelésben betöltött jelentőségét. Rácz Miklós igazgató úr a vízlépcső tervezéséről, építéséről és a nemrég lezajlott rekonstrukcióról tartott előadást, majd Kovács Gábor úr, a Tiszalöki Vízlépcső nyugalmazott szolgálatvezetője idézte fel a létesítménnyel kapcsolatos emlékeit, Bereczkei Sándor úr, az MVM Vízerőmű Kft. ügyvezetője pedig előadásában bemutatta az erőmű építését, működését és történetét.
Réthy Pál államtitkár úr köszöntője
Az ünnepség a Mosonyi Emil tiszteletére állított, illetve a 70. évfordulóra készült emléktáblák, valamint a hadifogoly áldozatok emlékét őrző műemlék koszorúzásával zárult.
Tiszalökön az öntözőrendszerek építését 1940-ben kezdték meg, a duzzasztóművet 1954 tavaszán, a hajózsilipet pedig 1958-ban adták át, míg a vízerőtelepet 1959-ben helyezték a villamosenergia-termelés szolgálatába.
A Tiszalöki vízlépcső a felette lévő folyószakasz mederduzzasztásával megteremtette a lehetőségét annak, hogy a Keleti- és Nyugati-főcsatornákon keresztül öntözővíz jusson a Körös-völgybe. (1973-ig, a Kiskörei vízlépcső elkészültéig ugyanis csak a tiszalöki átvezetéssel lehetett az alföldi vízigényeket kielégíteni.) A duzzasztás emellett állandó hajóutat biztosított a Tiszán és a Bodrogon, valamint a vízerőműben évi 54 GWh villamos energia termelését is lehetővé tette.
A duzzasztómű az elmúlt 70 év során az eredeti funkciók mellett újabb és újabb társadalmi, gazdasági igényeket is kiszolgált, mint az ivóvízellátás Debrecenben, a vízminőségi kárelhárítás, a kívánatos ökológiai állapot folyamatos fenntartása a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzetben, vagy a nemzetközi hajóút biztosítása Tokajig.
A 2022. évi rendkívüli aszály újra ráirányította a figyelmet a vízkészletgazdálkodásra, amely a duzzasztómű nélkül elképzelhetetlen. Az aszály időszakában ugyanis a Tisza vízhozama rendkívül lecsökkent, a duzzasztás nélküli folyószakaszokon pedig rekord alacsony vízállásokat mértek. A vízlépcső azonban a duzzasztott víztérből ekkor is el tudta látni a Keleti-főcsatornát, így az ivóvíz-ellátás, az öntözés, és a halastavak vízpótlása is biztosított volt.
A vízerőmű 3 db Kaplan turbinája, és Ganz generátorai 2007-2010 között teljes rekonstrukción estek át, amelynek következtében nőtt az erőmű teljesítménye, valamint az üzemviteli rendszert is teljesen automatizálták.
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű létesítmény értékeit tekintve ki kell emelni a mű tervezőit, különösen Mosonyi Emil professzor érdemeit, aki eszmei vezére volt az első magyar vízgazdálkodási kerettervnek, és meghatározója a Tiszalöki vízlépcső megvalósításának. De külön megemlékezést érdemelnek az építők is, akik között mintegy 1500 hadifogoly volt. Őket 2-3 éves frontszolgálat, majd orosz hadifogság után 1951-53 között munkatáborban dolgoztatták Tiszalökön. A foglyok és a tiszalöki sortűz áldozatainak emlékét Görbedi Miklós „1020 nap az őrtornyok árnyékában, a tiszalöki hadifogolytábor története, 1989” című könyve, s a Tiszalökön felállított emlékoszlop idézi.
Több korabeli gépegység, a legtöbb főműtárgy-elem eredeti berendezésként ma is üzemel Tiszalökön, a 2019-2022 között lezajlott átfogó felújításnak köszönhetően pedig a mai kor követelményeinek megfelelően, hosszútávra biztosítja a vízlépcső funkcióinak ellátását.