16 éve halt meg John Archibald Wheeler amerikai elméleti fizikus

 Neki köszönhetjük a „fekete lyuk” elnevezést.

96 évet élt.

John Archibald Wheeler 1911. július 9-én született a floridai Jacksonville városában. Doktori fokozatát a Johns Hopkins Egyetemen szerezte 1933-ban, mindössze 21 esztendősen. Egy évvel később Koppenhágába utazott, hogy Niels Bohr mellett dolgozhasson. Kapcsolatuk 1939-ben folytatódott, amikor Bohr Amerikába érkezett, s kidolgozták a maghasadás elméletét a protonokból és neutronokból álló atommag ún. cseppmodelljének segítségével. Két évvel később csatlakozott az atombomba előállítását célzó Manhattan-tervhez. Ilyen jellegű tevékenységét a háború után is folytatta. Segített a hidrogénbomba megalkotásában, a rakétavédelmi rendszerek létrehozásában, s támogatta a vietnami háborút, még akkor is, amikor nézetei több pályatársa rosszallását váltották ki. 1938 és 1976 között a Princeton Egyetem, az innen történő 1976-os nyugalomba vonulása után pedig a Texasi Egyetem professzora volt.

1952-ben, amikor kurzust indíthatott az Einstein-féle gravitációs elméletről, az még egyáltalán nem tartozott a kedvelt kutatási területek közé. Nem kis szerepe volt abban, hogy ez a helyzet a hatvanas évek közepére megváltozott, s kozmológusok új generációja kezdett el foglalkozni a gravitáció és az Univerzum szerkezetének kérdéseivel.

Forrás: pixabay.com

Feketelyuk

Tanítványai között az elméleti fizika és a kozmológia olyan nagy neveit találjuk mint Richard Feynman, vagy Kip Thorne. Figyelmét leginkább az Einstein-féle elmélet egyik különös következménye keltette fel. Még 1939-ben hívta fel a figyelmét a Manhattan-projekt vezetője, Robert Oppenheimer arra, hogy az Einstein-féle gravitációs egyenletekből egy rendkívül érdekes dolog olvasható ki. Jelesül az, hogy egy kellően nagytömegű csillag magjának összeomlásakor olyan objektum jöhet létre, amely körül a téridő annyira meggörbül, hogy még a fény sem tud kiszökni belőle, a centrumban a sűrűség és a görbület pedig végtelen nagy lesz.

Wheeler eleinte elutasította ezt az elképzelést – egy 1958-as belgiumi konferencián vitába is keveredett Oppenheimerrel -, de miután ezek az ún. szingularitások matematikailag kezelhetővé váltak, elfogadta „a csillag és a fizika számára irtózatos lehetőséget”. A helyzet dramatizálására egy 1967-es New York-i konferencián a szingularitásra kitalálta a „fekete lyuk” (black hole) megjelölést, de tőle származik a „féreglyuk” (wormhole) elnevezés is.

Két korábbi tanítványával (Charles Misnerés Kip Thorne) közösen írt 1973-as „Gravitation” című 1279 oldalas monumentális munkája azóta is a terület egyik alapműve. Egyik utolsó munkatársaként szívügyének érezte Einstein azon törekvését, ami a természet alapvető kölcsönhatásainak közös tőre való visszavezetését célozta egy egyesített mezőelmélet keretében. Ezen munkája során úttörő tevékenységet végzett az ún. kvantumgravitáció területén. Nevét őrzi a Wheeler-DeWitt egyenlet, vagy az ő szavaival az „Univerzum hullámfüggvénye”.

1968-ban Enrico Fermi díjat kapott Johnson elnöktől. 1997-ben pedig a Wolf Foundation díjával tüntették ki, ami a fizikában és a kémiában a Nobel-díj utáni legrangosabb elismerésnek számít.

agrotrend.hu / Ezen a napon