Hírek

Erdészszakmai álláspont a sajóládi üggyel kapcsolatban

Az elmúlt hetekben az írott és elektronikus sajtó gyakran foglalkozott a sajóládi erdő "eltűnésével", és az ott tapasztalható nagymértékű falopással.

Létrehozva:

|

Ezekben a publikációkban többnyire a természetért jogosan aggódó, ám a történéseket – alapvető szakértelem hiányában – laikusan megközelítő civil természetvédők, zöld szervezetek szólaltak meg.

Fontos lett volna, ha igazgatási és egyben erdészeti szakmai kérdésekben, a félreértéseket elkerülendő, a témában jártas – a sajóládi erdőt gondozó, s a falopásokkal érzelmileg és anyagilag is a legnehezebb helyzetbe került –, erdész szakemberek is megszólalási lehetőséghez jutnak. Ezért szeretnénk tájékoztatni a szélesebb közvéleményt az alábbiakról:

A közösségi- és magántulajdont károsító lopások mértéke a rendszerváltást követően az élet minden területén érezhetően növekedett, és nem volt ez alól kivétel az erdő sem. Komoly károk mégis elsősorban azokban a térségekben keletkeztek, ahol a munkanélküliség és egyéb szociális problémák kritikus szintet értek el. Az erdőgazdálkodók, habár a téli időszakban rendszeresen őrző-védő szervezetekkel – gyakran a rendőrség bevonásával – közösen járőröznek az erdőkben, az elsősorban szezonális falopásokat teljes egészében megfékezni nem tudják. (Becslések szerint Magyarország kétmillió hektárnyi erdőterületéből évente mintegy 200-250 hektárt lopnak el. Ez az érték országos szinten nem nagy, de annak az erdőgazdálkodónak, akinek a másfél hektáros erdeje tűnik el néhány hét alatt, pótolhatatlan kára keletkezik.)

A konfliktusok gyakoriak, nem véletlen a néhány nappal ezelőtti gilvánfai eset, melyben a fatolvajok ellen intézkedő rendőrnek kellett figyelmeztető lövést leadnia. De érte tettleges inzultus már az erdészeti hatóság eljáró erdőfelügyelőjét is. A rendőrség nem őrizhet minden erdőt, s abban minden fát. Rendőri kíséret nélkül viszont az eljáró erdész szakemberek testi épsége, élete nem ritkán veszélybe kerülhet. A jelenségre, annak természetkárosító voltára az erdészeti szakemberek az elmúlt időszakban szakmai konferencián és sajtótájékoztatókon hívták fel a közvélemény, a jogalkotók és jogalkalmazók figyelmét, melyet a probléma kezelését célzó kormányhatározat is követett.

Sajnos ilyen világban élünk. De, ebben a helyzetben is keresnünk kell a megoldást!

Az erdők megóvását segíthetné egy hatékony erdővédelmi őrszolgálat felállítása, mely a mezőőri, természetvédelmi őrszolgálathoz hasonló jogosítványokkal bírna. Szükséges továbbá a jelenlegi jogi szabályozás olyan jellegű módosítása, ami hatékonyabb fellépést biztosít a hatóságoknak és kellő elrettentő erővel bír.

Mi is történt pontosan a sajóládi erdőtömbben?

Az erdőben a két világháború között az egyház gazdálkodott, jó gazdaként újraültetve az éppen kitermelt erdőrészeket. Ezt a gazdálkodási gyakorlatot vette át az államosítást követően az erdészet is. Az erdő fái a szakszerű erdőgazdálkodásnak köszönhetően nőttek és gyarapodtak. A talajvíz lesüllyedt és a fák száradni kezdtek. Az Északerdő Zrt Délbükki Erdészeti Igazgatósága megkezdte a száradó erdő költséges felújítását. A nagyobb gondot, az állami erdőt szabad prédának tekintő fatolvajok jelentették. A falopás következtében először kisebb, majd egyre nagyobb foltokban tűnt el az idős erdő.

2006-ra, amikor NATURA 2000 területté nyilvánították, már alig volt idős erdőrész. Ezzel, a most a sajóládi erdőért pereskedő jóhiszemű civil szervezetnek is tisztában kellett lennie. Sajnálatos, hogy az erdőterület megvédésében, a szükséges újraerdősítési munkákban a rendőrség és az erdészet magára maradt, pedig bizonyára elkelt volna a civil természetvédők tevékeny segítsége akkor is.

Az erdészet a törvényi előírásokkal összhangban – beleértve az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) kormányrendeletet is – megkezdte a faanyag és az erdei élőhely megújítását. Ez, ma már, ráfizetéses beavatkozás, ha a bevételeket és kiadásokat összevetjük. Csupán akkor térül meg, ha az erdészek és a jogszabályalkotók fejével gondolkodva, hosszú távon kifizetődő befektetésnek tekintjük. Sajnos leginkább azt hallhatjuk egyre nagyobb médiavisszhanggal, hogy fákat termeltek ki a védett NATURA 2000 területen. Ebben a mondatban két alapvető tévedés is van.

Egyrészt a terület a Természetvédelmi Törvény értelmében nem védett természeti terület – hanem helyesen: európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület –, másrészt a szakszerű fakitermelés a NATURA 2000 területen sem tilos. Ugyanis a NATURA 2000 területté nyilvánítás idején folytatott gazdálkodási forma (erdőben az erdőgazdálkodás), továbbra is engedélyezett. Könnyen belátható hogy a falopás veszélyezteti az itt levő természeti értékeket. Bár a társaság napjainkban is őrizteti az erdőt, a falopás jelenleg is folyik.

Az erdészeti társaságnak, mint az állami tulajdont kezelő szervezetnek kötelessége a gazdálkodási tevékenység szakszerűségének biztosítása, és a jogszabályok betartása. Munkáját érheti kritika, de a helyszíni tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a társaság Sajóládon minden tőle telhetőt megtett: a szétlopott erdők helyén fiatal erdők állnak. A 180 hektáros erdőtömb tavaly letermelt, nem egészen négyhektárnyi területe üres, amelyet az idén tavasszal erdősítenek újra.

A további falopások megakadályozása azonban csak a jogszabályok szükséges korrekciója, és következetes betartása esetén lehet eredményes. Ez azért is fontos, mert a sajóládi esethez kísértetiesen hasonló események történnek a térség más erdeiben, többek között Girincs és Ónod települések határában.

Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya

Forrás: MTI

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook