Hírek

Új utakon a bioetanol-gyártók

Második generációs fejlesztésekkel növelnék az ellátásbiztonságot a bioüzemanyagok készítői.

Létrehozva:

|

A gyártáshoz felhasználható alapanyagbázis kiszélesítésére koncentrálnak fejlesztési programjaikban a bioetanol-gyártók az ellátásbiztonság növelése, illetve a beszállítói árak emelkedésének elkerülése érdekében. Az Európai Bizottság január második felében megerősítette azt a célkitűzést, hogy 2020-ra a bioüzemanyagok részaránya az EU tagországaiban elérje a 10 százalékot, s ennek teljesítésében segíthet, ha az élelmiszerként felhasználható növények mellett más alapanyagok is bevonhatók a gyártásba.

Zsemberi László, a Magyar Bioetanol Szövetség (MBSZ) elnöke elmondta: példamutató, hogy az Egyesült Államokban a szövetségi kormányzat hat második generációs bioetanol-üzem felépítéséhez nyújt támogatást, amelyek más és más alapanyagbázison indítják be a zöldüzemanyag gyártását, egyfajta technológiai versenyt elindítva. Emellett megkezdődtek az üzemi szintű kísérletek Európában is. Így Dániában most folyik egy új gyár építése, ahol szalmából fognak bioetanolt előállítani, míg Svédországban a Sekab már elkészített egy kísérleti üzemet, ahol fás szárú növényeket használnak fel alapanyagként. A biodízelgyártó vállalatok az algatenyészetekkel kísérleteznek hasonló céllal, ezekből egyre javuló hatásfokkal nyerhető ki alapanyagként felhasználható növényi olaj.

Magyarországon a fás szárú alapanyagok iránt a meglévő biomassza-tüzelésű erőművek már most is nagyon erős keresletet gerjesztenek, így bioüzemanyag-gyártás céljára – egyes cellulózalapú hulladékok mellett – inkább a lágy szárú alapanyagok felhasználása jöhet szóba, köztük (a bioetanol esetén) a szalma, a kukoricaszár, valamint a különböző energiafüvek, a köles. Ezek közül jelenleg a kukoricaszár érhető el a legnagyobb mennyiségben és a legolcsóbban, ám ennek nagyüzemi szintű feldolgozásához még új eljárásokat kell kidolgozni – tette hozzá Henger Károly, a Sekab Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese. Szerinte a fő problémát a kukoricaszár – 40-50 százalékos – nedvesanyag-tartalma jelenti, amelynek következtében a hagyományos bálázásos tárolás esetén gyorsan beindul az anyag bomlása, jelentősen csökkentve a gyártás hatékonyságát.

Persze komoly fejlesztési lehetőségek vannak az első generációs bioetanol gyártásában is, hiszen a víz- és energiafelhasználás racionalizálásával a költségek csökkenthetők, a melléktermékek feldolgozásának a javításával pedig a pótlólagos bevételek növelhetők. Például ha nagyüzemi méretekben meg tudják oldani a kukoricacsíra eltávolítását a feldolgozási folyamat elején, akkor abból csíraolaj préselhető, amelynek élelmiszer-ipari értékesítése jelentős többletbevételt eredményezhet a bioetanol-előállítóknak.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az első és második generációs technológiák akár ki is egészíthetik egymást, a különböző technológiai sorok egymás mellé is telepíthetők – fűzte hozzá Zsemberi László. Az MBSZ elnöke szerint a prognózisok azt mutatják: 2020-ra a forgalomba hozott bioetanol nagyjából kétharmadát az első, egyharmadát pedig a második generációs technológiával gyártják le, s ez az arány hosszabb távon is stabilizálhatja az alapanyag-ellátást, illetve ennek területigényét a mezőgazdaságban.

Az alapanyagbázis kiszélesítésével egy időben a zöldüzemanyagok választéka is bővülni fog. Ugyanis a fejlesztések egy másik iránya az energiatartalom növelésére irányul, a termékben lévő molekulák szénatomszámának növelésével. Így a 85 százalékban bioetanolt tartalmazó E85-ös mellett a következő években a biobutanol-, oktanol- és dimetil-észter-tartalmú zöld üzemanyagok is megjelenhetnek a piacon.

Ezzel párhuzamosan az autóipar is lépést tart a fejlesztésekkel. Jelzésértékű például, hogy az Egyesült Államokban az Indycar versenysorozatban ma már majdnem mindegyik versenyistálló etanolos üzemű autókat küld a rajtrácsra. A következő években pedig a k+f programok az etanollal és a hagyományos benzinnel egyaránt közlekedni képes flexifuel, illetve a hibrid technológia összeházasítására fognak koncentrálni, ennek eredményeképpen akár már néhány éven belül a fosszilis alapanyagoktól teljesen független, tiszta üzemű gépjárművek jelenhetnek meg a forgalomban. Egyelőre kísérleti fázisban van, ám hosszú távon óriási lehetőségeket rejt az úgynevezett hőbontásos eljárás is, amelynek lényege, hogy biomasszából vagy kommunális hulladékból – több ezer Celsius-fokon – egy többlépcsős eljárás során szintézisgázt állítanak elő, amely kerozin, illetve gázolaj gyártásához is felhasználható.

Forrás: Világgazdaság

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook