Hírek

Vadak a veteményesben

Az emberek jelenléte általában nincs kedvező hatással a vadon élő állatokra. Az urbanizációval egyre inkább hozzájárulunk élőhelyeik elvesztéséhez, a biodiverzitás csökkenéséhez. Mindebből az következne – gondolhatnánk -, hogy a lakott területeken kevesebb vadállat él, ám a tapasztalatok mást mutatnak, a városi környezetben sokszor több vadállat fordul elő, mint a természetben.

A kutatók „városi vadélet paradoxonnak” (urban wildlife paradox) nevezik ezt a jelenséget, és egy friss tanulmányban mutatnak rá az okaira. Eredményeiket a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban tették közzé – írja az ecolounge.hu.

fotó: pixabay.com

Tanulmányuk szerint az emberek – szándékosan és néha véletlenül – etetik a vadakat, valamint menedéket és egyéb forrásokat biztosítanak számukra.

"Létezik egy elképzelés, mely szerint a természet és az emberek nehezen férnek össze" – mondja Roland Kays társszerző, az Észak-Karolinai Állami Egyetem docense, az NC Természeti Erőforrások Múzeumának Biodiverzitás és Föld Megfigyelési Laborjának igazgatója.- „Ám azt tapasztaltuk, hogy ha emlősökről van szó, főleg Észak-Amerikában, valójában nagyon jól megvannak az emberek közelében. Arra számítottunk, kevesebb állattal találkozunk – de valójában még többel is.”

ők láthatóan jobban kedvelik a kerteket, mint a vadont

A kutatók kamerákat állítottak fel 58 ház udvarán Raleigh (Durham) közelében, valamint a közeli vidéki és városi erdőkben, hogy összehasonlítsák az állatok aktivitását. Hatféle jellegzetességre összpontosítottak, amelyekre az állatok erőforrásként tekinthetnek: állati takarmányozás, veteményeskertek, komposztkupacok, tyúkólok, farakások és vízforrások.

A kamerák felvételeit elemezve hét fajt gyakrabban észleltek az udvarokon, mint az erdőkben: a keleti szürke mókusok (Sciurus carolinensis), a szürke és vörös rókák (Urocyon, Vulpes vulpes), az északi oposszumok (Didelphis virginiana), a floridai üreginyulak (Sylvilagus floridanus), az erdei mormoták (Marmota monax) valamint az amerikai csíkosmókusok (Tamias striatus) gyakrabban mutatkoztak az otthonok közelében, mint a vadonban, míg tizenegy faj, köztük a fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus), a mosómedve (Procyon lotor) és a kanadai hód (Castor canadensis) gyakoribb volt a külvárosi erdőkben.

Az élelmezés nagy szerepet játszik a városi vadélet paradoxon magyarázatában

A tanulmány egyik következtetése szerint a városi területek állatpopulációira az etetésének volt a legnagyobb hatása, amely így nagy szerepet játszik a városi vadélet paradoxon magyarázatában. Más körülmények (pl. veteményeskertek, tyúkólok, komposztok) megléte szintén pozitív hatással bírtak, ám jóval kevésbé, mint az élelmezés.

Előnyös, vagy sem?

Ám nemcsak az etetésnek jut fontos szerep: a háztulajdonosok és az ingatlantulajdonosok intézkedései – például konyhakert létesítése – akarva akaratlanul is hatással lehetnek a vadon élő állatok populációjára. Például a komposztok sok konyhai hulladékot tartalmazhatnak, ami a vadon élő állatok számára vonzó lehet, akár csak a veteményeskertek vagy a tyúkólak, melyek bár szintén nem a vadállatok számára létesültek, általuk mégiscsak bővülnek a táplálékforrások lehetőségei.

"Noha csak Durham területét vizsgálja a tanulmány, annak megállapításai valószínűleg másutt is megállják a helyüket" – mondta Kays. – "A városi vadélet paradoxont már más helyeken is megfigyelték, így remélem, hogy a kutatási eredmények hasonlóak lesznek máshol is, legalábbis az Egyesült Államokban. Arra számítok, hogy a szárazföldi területeken a vízforrások fontosabbak lesznek Durhamhez képest, ahol sokat esik az eső."

A kutatók egyelőre nem mérlegelik, hogy jó vagy rossz-e a vadon élő állatok városi jelenléte, hiszen ez ennél egy jóval árnyaltabb kérdés.

„Az ember igen széleskörű ajánlásokkal találkozik, pl. ne etesse a medvéket. De hol húzható meg a határ a kismadaraktól a mókusig, a nyulaktól a mosómedvékig? Mikor válik ártalmassá az állatok etetése még akkor is, ha jól csináljuk?” – teszi fel a kérdést Kays.

agrotrend.hu / ecolounge.hu