Tarhonyakirály – A győri tésztagyáros és legnagyobb sikere

165 éve

Kezdetben emberi erővel hajtották a gépeket, ám amikor az Oszmán Birodalomból több mint egytonnás megrendelés érkezett, a tulajdonos kénytelen volt gőzgépeket beszerezni a megnövekedett igények teljesítése céljából. Ekkor ugyanis már exportra és belföldre közel hasonló mennyiséget szállítottak a különböző – hosszúkás, gyűrűs, szedres, tekercs – alakúra vágott tésztákból és a makarónikból.

Fotó: Abdulmajeed Hassan / Pixabay

Miután Nagy Mihály egyre több élelmiszeripari kiállításról hozta el az aranyérmet különleges termékeivel, itt volt az ideje, hogy szabadalmaztassa a tésztakészítést. Leleményes üzletemberként igyekezett a híres olasz tésztagyártás hagyományait összeolvasztani a tradicionális magyar falusi ételek világával. Sikere abban rejlett, hogy a jó minőségű magyar lisztből és a kistermelőktől kapott „bio” tojásokból készített terméket képes volt úgy tartósítani, hogy felhasználáskor sem veszített a minőségéből.

A győri tésztagyáros legnagyobb sikerét az 1862-es londoni ipartárlaton aratta termékeivel. Ügyes marketingfogással a magyar trikolórba „öltöztette” makaróni tésztáit. Mindezt alig egy évtizeddel a magyar szabadságharc leverése után, amit az angol közvélemény még mindig nem tudott megbocsátani a Habsburgoknak. A kiállított leveles tésztákat virágszirom alakúra formálták, hogy ezzel is elnyerjék a leendő vevők tetszését.

Ekkor ismerkedhetett meg a nyugat-európai közönség a tradicionális magyar találmánnyal, a tarhonyával is, amelyet hamar meg is kedveltek. Mindemellett valószínűleg ő találta fel a zacskós leves prototípusát is, amelyet légmentes zárt dobozban árusított. Nagyon gyorsan rájött arra is, hogy a díszes csomagolás kihat a fogyasztói magatartás alakítására, ezért nem sajnálta a pénzt a külcsínre.

Grafika: Kustán Roland

1873. augusztus 7-én késő délután tűz ütött ki a gyárral szomszédos telken, ahonnan az égő szénaboglyákról a lángok átterjedtek az üzemre is. Szerencsére a tűzoltók hamar kiértek, így csak az árukészlet egy része égett le, az előállító üzemben nem esett kár.

A magyar üzletember sikerei végre lehetővé tették számára, hogy új hobbijának, a fotózásnak éljen. A dagerrotípia még gyerekcipőben járt akkoriban, de Nagynak nem okozott nehézséget a legmodernebb eszközök beszerzése sem. Miután elsajátította a technikát, még egy műtermet is nyitott saját gyára egyik helyiségében. Jutányos áron hirdetett portréfotózást az akkor oly népszerű medalionokba, sőt, még porcelánvázákra is. Ezzel a vállalkozással azonban valószínűleg nem ért el olyan sikereket, mint a tésztagyártással, mert hamarosan felhagyott a fotózással.

agrotrend.hu / KISALFÖLD, Hegedüs Péter