Hírek

Nyakunkon az éghajlatváltozás

Óriási változáson megy keresztül az agrárium az egyre szélsőségesebb időjárás miatt. A gazdálkodás lassan a forró délről észak felé tolódik. Legalább 22 millió, az Európai Unióban tevékenykedő mezőgazdasági munkást érint közvetlenül az éghajlatváltozás. Hatvanöt százalékuk már változtatott a termelési módszerein. A globális felmelegedés hatásai hazánkat sem kerülik el, a csapadékhiány és a szeszélyes időjárás okozza a legnagyobb gondot.

Átalakulóban van a világ mezõgazdaságának szerkezete. Ami pár évtizeddel ezelõtt meghökkentõ volt, az már a mindennapjaink része – írja a Magyar Nemzet. Nem ritka látvány ma már egy olasz vagy spanyol licsi-, illetve papaya-ültetvény, noha nem odavaló e két, Dél-Amerikából és Dél-Kínából származó gyümölcs.

Az éghajlatváltozás miatt a gazdálkodás lassan a forró délrõl észak felé tolódik. A spanyol gazdák 65 százaléka már megváltoztatta növénytermesztési módszereit, különösképp a vízgazdálkodás, valamint az aszály miatt. Ám ez sem segített rajtuk, tavaly így is odaveszett olajbogyó-ültetvényeik 57 százaléka. Csupán az unióban 22 millió termelõ érintett az éghajlatváltozás miatt. Vajon kell-e itthon is vészharangot kongatnunk?

A választ a Pannon Egyetem Növénytermesztési és Földhasználati Tanszékének vezetõjével kerestük. Tóth Zoltán úgy véli, hosszú távon nagy az ökológiai alkalmazkodóképesség, de egy emberöltõt vizsgálva bõven vannak problémák.

– Vészharangot nem kongatok, de a legnagyobb gondot a vízhiányban látom, leginkább a Kárpát-medence területén. Most egy hõmérséklet-emelkedési ciklusban járunk, óriási károkat okozhat a csapadék csökkenése. A felmelegedéssel a párolgás is nõ, amely fokozott vízhiányt eredményez – fogalmazott a szakember. Nem jó a túlzott esõ, hó sem, hiszen a termõföld idõegység alatti vízbefogadási képessége véges, illetve jelentõs az erózió is.

Egy intenzív záporesõ alkalmával hektáronként akár több tíz tonnányi termõföldet is elveszíthetünk. Nem csupán a meleg, aszály, csapadék összefüggését kell vizsgálni, hanem a hideg megjelenését is, amely gyakran nem a megszokott évszakban, hanem késõbb, virágzásuk alatt éri a növényeket.

– Amennyiben hideg van, jelentõs mennyiségû kártevõ, emlõsök, rovarok, gombák pusztulnak el, ám ha meleg a tél, akkor általában több védekezésre van szükség. A telek enyhülésével az eddigi kártevõk mellett újabb fajok is megjelentek hazánkban – hívta fel a figyelmet a tanszékvezetõ, aki szerint itt az ideje annak, hogy mi is felkészüljünk a szélsõséges körülményekre. Ám ez nem azt jelenti, hogy hazánkban is megkezdõdhet a nagyüzemi narancsszüret, arra viszont van példa, hogy a klímának köszönhetõen már kivit termesztenek a Nagykanizsa–Letenye–Lenti környéki dombvidéken, a Mura térségében.

A klimatikus viszonyok átalakulásával már itthon is megterem a kivi
Fotó: MTI/Varga György

Sokan hiányolják a boltokból az óriási mennyiségû, pazar zamatú magyar gyümölcsöt, amelyet évtizedeken keresztül megszokhattunk, hiszen alma-, szilva-, cseresznye-, meggy- és körtetermõ ország voltunk. A tanszékvezetõ szerint nem lehet mindent az idõjárásra fogni, a probléma eredetéhez évtizedeket kell az idõben visszamenni.

– A rendszerváltás elõtt, amikor minden termõföld állami kézben volt, a korábbi gazdákból alkalmazottak, vagy ahogy nevezték õket, „agrárproletárok” lettek. A méretgazdaságosságra épülõ mezõgazdaságban fejlõdött a technológia, termelési rendszerek jöttek létre, a hetvenes–nyolcvanas évekre már jól képzett szakemberek irányították az agráriumot, a termelékenység is nõtt.

Ám az intenzív, sokszor nem a termõhelyi körülményekhez illõ talajhasználat odáig vezetett, hogy földjeink minõsége, fõként fizikai és biológiai állapotát tekintve a kilencvenes évekre leromlott. A privatizáció után elemeire bontották az agráriumot, elosztották az eszközöket, szántóföldeket, és elvesztettük a legnagyobb piacunkat, Oroszországot. Ezzel párhuzamosan elkezdõdött a korábban virágzó élelmiszeripar leépülése.

Miután az egyik legnagyobb tõkeigényû ágazatról van szó, sokaknak nem volt elegendõ pénzük, tudásuk, erõ- és munkagépeik a földmûveléshez – emlékszik vissza a szakértõ, aki szerint emiatt is csökkent a mezõgazdaság produktivitása.

Az okok közt keresendõ az is, hogy az újdonsült földtulajdonosok többnyire gabonát termesztettek, így felborult a zöldség- és gyümölcstermesztés egyensúlya. Ennek magyarázata, hogy a kukorica vagy a búza univerzális eszközökkel sokfelé termeszthetõ, míg egy-egy nagyobb gyümölcsültetvény alaposabb szaktudást, különlegesebb gépeket és hosszú távú befektetést igényel, ráadásul az idõjárásnak, a kártevõknek is jobban kitett. Részben emiatt esett vissza az elmúlt évtizedekben a hazai gyümölcstermesztés, vannak olyan fajták, amelyek teljesen eltûntek a palettáról.

Hiányról ugyanakkor egyelõre nem érdemes beszélni, a hazai termelõk a belsõ piacot a legtöbb gyümölcsfajból el tudják látni, sõt még a külpiacokra is jut áru. Az már más kérdés, hogy a nyitott piacnak köszönhetõen hazánkba is nagy mennyiségben érkezik importgyümölcs, amely gyakran a magyar áru rovására kerül a boltokba.

agrotrend.hu / Magyar Nemzet