Ne a megszokás szerint kössék a biztosításokat!

Úgy éreztük, hogy a tavalyi év eseményei után nagy szükség van a piaci mezőgazdasági biztosításokról szót ejteni. Sőt nem csak szót ejteni, hanem a mélységeibe is belemenni, akár statisztikai számokkal érvelni amellett, hogy miért is van szükség a piaci mezőgazdasági biztosításokra.

Hogy miért van szükség piaci biztosításokra? Azt gondolom, mindezt megmutatta a tavalyi év. Mindenfélét hallottunk, hogy ki miért nem köt, ki miért köt, de azt gondolom, hogy az elmúlt év aszálya nyomatékos érv volt a kötés mellett. Persze most csak az aszályról beszélünk, hiszen nagy tapasztalás volt a termelőknek is, és a biztosítóknak. Ám a kárt megelőzően kell már gondolkodni és utána is folyamatosan! Mikor is legyen a biztosítás kötések kezdete, a kockázatba állás ideje, a kárbejelentések, a kár kezelése, a kárszakértők mozgatása, a mi részünkről felmerülő kérdések. A termelők részéről, hogy mikor kösse meg, mire kössön, mikor jelentsen, hogy jelentsen, miért akkor kell jelenteni. Sokat beszéltünk és beszélünk az aszályról, mert ez érzékelődött a legjobban, de ettől még azért elég komoly számú jégbejelentésünk is volt. Ne felejtsük el, hogy Baranyában, Somogyban elég komoly jégesők voltak az elmúlt évben is.

Az aszály adja az apropót, mert az a legaktuálisabb, azt érezzük legjobban a bőrünkön. De ha most 2021 elején ülnénk itt, akkor a 2020-as jégkárokról beszélnénk. A lényeg az, hogy a tudatosságra próbálnánk meg felhívni a figyelmet, és továbbra is az a kérdés, hogy miért is van szükség piaci mezőgazdasági biztosításra egy termelőnek?

Amit mondtál: a tudatosság, a prevenció, a megelőzés a vezérelv. Olyan kockázatokra tud kötni a piaci biztosításon keresztül a termelő, amely megvédi őt minden éghajlati tényezőtől, különböző kockázatoktól, különböző csomagokban lévő elhelyezett kockázatokból. Bár ehhez kapcsolódó kár van, és a feltételnek megfelelően fizet a biztosító. Meg lehet nézni a statisztikákat. Az elmúlt évre negyvenmilliárd fölött fizettek ki mezőgazdasági növénybiztosítással foglalkozó biztosítók a termelők felé. Ezt most már látjuk, ez most már nyílt statisztika. Ez a szám megmutatta, hogy miért kell mezőgazdaságban növénybiztosítást kötni, vagy miért érdemes. A veszőparipám egy nagyon fontos dolog! Magyarországon a termelőknek még mindig csak a 44-45 százaléka kötött az elmúlt évben piaci növénybiztosítást. Nyilván az egyes pillérbe mindenki fizet, és az egyes pillérből valamennyi vagy jutott, vagy nem. Veled is egy érdekes beszélgetésem volt, amikor láttuk azt, hogy milyen leveleket kaptak vissza a termelők az egyes pillérről. Nyilván ahhoz is érteni kell, hogy hogy kell lejelenteni, de én azt gondolom, hogy nem ez, hanem a piaci biztosítás a megoldás a kockázatra. Még egy szám és statisztika, ugyebár a 44-45 százaléka köt biztosítást a termelőknek, ebből viszont az elmúlt évben kb. 40 százalékának volt csak aszály biztosítása. Ne felejtsük el, hogy magas díjúak a növénybiztosítások. Ezt nem lehet összehasonlítani egy lakásbiztosítással, egy gépjárművel, mert a díjak magasak, az árak nagyon felmentek. De mivel díjtámogatás van rájuk, ezért egész más a vége az elszámoláskor, egész más a díj, amikor megkapja a termelő, mondjuk a földalapúval együtt a biztosítási díjtámogatást is.

Biztosítás kötésekor azért van néhány terminus technikus, amivel nem árt tisztában lenni. Mikor érdemes kötni azt a biztosítást, milyen hozamokra érdemes kötni azt a biztosítást. Ugye magának a gazdának is tudatosnak és felelősnek kell lenni, amikor felelősségbiztosítást köt, vagy terménybiztosítást köt. Ezen a téren milyenek a tapasztalatok? Mennyire felkészült a hazai gazdatársadalom?

Azt látom, hogy évről-évre többet tudnak erről, évről-évre biztos a tapasztalások során is, de olvasnak és utánakérdeznek. De még mindig nagyon-nagyon le vagyunk maradva. Még mindig találkozom olyan gazdákkal, akik nagyon jól termelnek, nagyon jól gazdálkodnak, megkérnek, hogy nézzem már meg a biztosításaikat, és amikor mondom nekik, hogy miért nem támogatott biztosítást kötnek, akkor az a válasz, hogy azt nem tudják. Akkor, hogy várjuk el, hogy a feltételt tudja. A közelmúltban egy ezer hektáros gazdával beszélgettem, és mondtam neki, hogy nem is díjtámogatott a biztosítása. Felhorkant, hogy az nem lehet! De lehet… Megnéztük, megnézte, és akkor szembesült vele, hogy nem is kap rá díjtámogatást. Nem általánosítok ezzel, de még ilyen is van. De ők legalább kötnek, és meg akarják előzni a problémát. Gondold el, hogy azok, akik nem kötnek, mindig mondanak valamit. Rengeteg ilyet hallunk. Oh, az én földjeim szanaszét vannak, nekem sosem jön egyszerre semmi, olyan kár nem lehet az én földemen, mert sok helyen vannak, el vannak tagozódva, el vannak aprózódva, nekünk még sosem volt jégesőnk ezen a vidéken. Ezeket az érveket nagyon sokszor hallom. Én ilyenkor csendben maradok, nem agitálok senkit, megvárom, amíg ők jelentkeznek, vagy beszélnek olyan valakivel, aki azt mondja, hogy igen, érdemes kötni.

Mégis mi lehet a meggyőzés eszköze, amikor azt mondod, hogy a gazdák 45 százaléka köt ilyen típusú biztosítást? Tényleg a saját bőrükön kell először megtapasztalni a káreseményt, semmi más meggyőző érv nincsen?

Biztos van. Próbáljuk tájékoztatni a gazdákat. Oktatjuk a közvetítőket, a brókereket, az alkuszokat, az üzletkötőket és egy nagyon nagy szegmens van még az országban, akiket szintén muszáj említenem, ezek az integrátorok. Nagyon erős az integráció Magyarországon. őket is oktatjuk, tájékoztatjuk a feltételekről. De kell minden évben fejlődni ahhoz, hogy már kötésnél milyen apropói vannak a növénybiztosításnak. Mikor kössük meg. Erre is megint rengeteg példát tudnánk. Oh, majd, ha megjön az egységes… De miért is? Mert akkor tudom, hogy mit adok le. Akkor lesz pontos, hogy oda mit vetek, meg oda mit vetek. Tiszta sor. De az őszi növény a földben van, azt tudjuk, hogy mennyit ültettünk.

Arra már lehet januárban is kötni.

Legfontosabb, amit a növénybiztosításokról el kell mondani, hogy január 1-től december harmincegyig tart. Ugyanannyiba kerül a növénybiztosítás, ha január 2-án kötjük meg, amelyik biztosítónál nyitott a felület, és meg lehet kötni, vagy március 5-én, vagy május 25-én. Semmi különbség nincs. Ezért mindig arra próbálok törekedni, hogy megértessem, ne húzzuk már ki május huszonnyolcadikáig a kötést, meg lehet azt kötni márciusban is. Legfeljebb módosítunk adatot, ha szükséges. Vis maior, belvizes a terület, éppen nem tud kukoricát vagy napraforgót vetni, s másik növényt kell oda vessen… A biztosító befogadja a módosítást, és változtatja a díját. Új kötvényt, új számlát küldünk, ezeken lehet változtatni. Hangsúlyozom,  nagyon fontos dolog lenne, hogy ne minden májusra maradjon már állandóan!  Mondok egy nagyon jó példát! Aki megköti május huszonnyolcadikán a biztosítását, aláír, mi rögzítjük. Mikorra erről kötvényt és számlát kap, ugye már két negyedév eltelt. Tegyük fel, hogy négy részletben fizet ez a termelő és éves biztosításról beszélünk. Mikorra átfut a rendszeren, szinte odaér a harmadik negyedéves számla is, és fel van háborodva, hogy most írt alá, de máris három negyedévet kell fizetnie egyszerre. M ilyenkor magyarázhatjuk, hogy hallo, hát mikor kötötted? Azért, kaptad, mert január helyett májusra halasztottad…   

Arról nem is beszélve, hogy május végi kötéssel és júniusi extrém időjárási körülményekkel kellemetlen meglepetés érheti a termelőt…

Ilyen volt az aszály. Tavaly ezt végig éltük. Nem csak a Groupama, a versenytársaink is. És onnan kezdeném, amikor azt mondja egy termelő, hogy széjjel vannak a földjeim. A jégre még talán igaz is lehet, de az aszály nem válogat, hogy öt hektáros a parcella, vagy tizenöt, vagy százötven. Az aszály szépen megindult, és fölösleges volt a porlasztás, mindent vitt. Aki megkötötte május huszonnyolcadikán a gabonájára a biztosítást, amiben aszálykár is volt, és júniusban aratni akart az pórul járt. Bejelentette az aszálykárt, ami lehet, hogy látványosan látszott a gabonán, de nem volt meg az egybefüggő harminc nap, ami a kárbejelentéshez szükséges, amit előír az irányító hatóság feltételben. Nem a biztosító találta ki ezt a feltételi dolgot, hanem az irányító hatóság. Nem volt tehát meg az az egybefüggő harminc nap, ami alapján vizsgáljuk, hogy ott az aszály megállt-e. Nem tagadtuk, hogy aszályos volt a terület, de ez a feltétel nem teljesült és elutasítottuk ezeket a bejelentéseket. Sőt, nem is harminc nap, mert az aláírástól számítva öt nap várakozási idő is, és harminc nap az aszály egybefüggő várakozási ideje. Ez harmincöt nap. Tehát nagyon egyszerű volt kiszámolni, hogy aki május huszonnyolcadikán kötötte, az csak júliusban tudott érdemben aszálykárt jelenteni, ha még állt a gabonája, de legtöbben levágták. Ezért is fontos az, hogy időben be legyen kötve a gabona is, és más növények, hogy aszály esetében a fenti példa ne fordulhasson elő.

A törvényi szabályozás kimondja, hogy mi alapján működhet egy biztosító, mi alapján állapíthat meg kárt. Most persze vannak extrém esetek, amikor egy miniszteri meghatározás történik. A biztosító mi alapján tud számolni? Mik azok a törvényi megkötések, amit minden körülmények között be kell tartani, és adott esetben a gazdákban ez visszásságot vethet fel, hogy miért nem. Ugyanakkor a biztosító nem tud mást tenni.

A feltételrendszerek adottak. Az, hogy valahol megáll-e az aszály, nagyon egyszerűen meghatározható. Az OMSZ-től le kell kérnünk, hogy az aszály feltétele az adott területen beteljesült-e. Ha nem igazolja vissza az OMSZ, akkor nem tehetünk semmit. Ebből volt rengeteg nézeteltérés, mire megértették a gazdák, hogy hiába sínylette meg a hőséget a növény, mi csak az OMSZ adatok és az előírások alapján tudunk kárrendezésbe fogni. A Groupama Biztosító tekintetében például Szabolcs-Szatmár-Bereg megye volt a legerősebb, ott volt a legnagyobb kár kifizetésünk, ott volt a legnagyobb kárbejelentésünk. Ezt követte Borsod, Békés, Hajdú-Bihar, Csongrád. Mindenhol volt aszály. Sőt átjött a Dunán is, hiszen voltak komoly kárrendezéseink Tolna megyében és Fejér megyében is. A Groupama Biztosító esetében nagyon komoly kárrendezési és szervezési feladatokat jelentett nekünk. Megoldottuk a problémákat és nagyon kevés az elvarratlan szál az aszály tekintetében.  

Felvetődik az emberben az, hogy a gazdák egy ilyen sokk után jobban biztonságban akarják-e tudni a terményeket? Érezhető-e, hogy tudatosabbakká váltak ebből a szempontból a termelők, vagy marad az, hogy májusban kötnek, ha kötnek?

Ezt én most nem tudom megmondani. Egyelőre várjuk, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ebben az évben.

Akkor felteszem másképp a kérdést. Esetleg személyes találkozásból, beszélgetésből, érződik-e az, hogy azért jobban biztonságban szeretnék tudni a terményüket?

Azt érzem, hogy aki kötött, és eddig nem volt benne  az aszály, az aszályra is szeretne kötni. Az, hogy aki nem kötött eddig, most köt-e? Nos, ez a jövő zenéje… Ellenben azt látjuk, ami statisztika, és azt már biztosan látom, hogy ilyen kevés felmondásunk soha nem volt talán. Minden évben kevesebb és kevesebb. Jó az irány, ezért dolgozunk, hogy ne kelljen minden évben újrakössük azt, ami tavaly volt, hanem vigyük tovább. Nagyon kevés felmondásunk volt, és ez már jel arra, hogy nem csináltuk rosszul a dolgunkat… Azt is látom, hogy az érdeklődés nő! Amikor kérdeznek, mindig azt mondom, hogy számtan, tessék számolni! Számolni, hogy mibe kerül ez, mi jön vissza a végén… Számoljuk ki, hogy mennyibe került az éves biztosítás, és hasonlítsuk már össze hektáronként, hogy mibe kerül a vetőmag, a növényvédőszer, a bármi, input, műtrágya egy növénynél. Mennyibe kerül az a növény és mennyibe kerül a biztosítás az adott hektáron. Akkor kijön, hogy pillanatnyilag a legkisebb költség a biztosítás, a támogatott biztosítás. Ezért is bízom abban, hogy február vége felé már megindul az érdeklődés, a kíváncsiság, az ajánlatkérések és márciusban érezni fogjuk erősen, hogy a gazdák elindulnak abba az irányba, hogy kell biztosítás. El kell menni a piaci irányba, meg kell kérdezni valakit, kellene beszélni közvetítővel, biztosítóval, brókerrel, integrátorral. És amit még látok, hogy az integrátorok féltik a kihelyezett értékeiket. Tavaly nem féltették ennyire, de mivel nem jött be a gabona, amire odaadták a vetőmagot, a növényvédőszert, a műtrágyát, megfinanszírozták a termelőnek, idén másképp lesz. A visszajelzés az, hogy az integrátorok megkövetelik a biztosítást, és most már az aszály is benne kell legyen, míg korábban legtöbbször csak a jeget követelték meg.

Akkor összegzésként, zárszóként, a jelek, azok arra mutatnak, hogy vélhetően piaci bővülés várható a biztosítások terén, ugye? Mondjuk úgy, hogy jó a környezet, bármilyen extrém időjárási körülmények vannak. De azért mégis egy biztosító üzleti igazgatójának feladata az, hogy ha máshogy nem, legalább egy mondatban próbálja meg egy ilyen interjúban ösztönözni a gazdálkodókat arra, hogy igenis kössenek biztosítást. Mi lenne az az egy mondat, amivel próbálnál meggyőzni egy gazdálkodót?

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy az elmúlt évek tapasztalása alapján csináljon egy számtant és próbálja meg megelőzni a problémákat. Tessék megnézni a kockázatokat, mibe kerül ez a termelőnek, mit kap vissza, és a végén döntse el. Ha becsületesen kiszámolja, biztos vagyok benne, hogy úgy fog dönteni, belefér az ő büdzséjébe, és köt biztosítást.

A tavalyi évnek is egész jó kondíciókkal indultunk neki. Tavaly februárban is arról lehetett beszélgetni, hogy megvan a megfelelő mennyiségű csapadék…

Senki nem gondolta volna ezt az óriás mértékű aszályt akkor még. Most sem tudjuk mit hoz a jövő… Persze, már látunk belvizeket, már látjuk a Hortobágyon, a mélyfekvésű területeken állnak a vizek. De nagyon sok idő még a kukorica, a napraforgó aratás, még a repce betakarítás is. Én mindenkinek azt mondom, hogy tájékozódjon. És nagyon fontos, Juhász Anikó helyettes államtitkár asszonytól vettem át ezt a mondást: ne a megszokás szerint kössék meg a biztosítást! Más évet írunk, más módon kötik a biztosítók is, jobban figyel mindenki. A gazdáknak is jobban oda kell figyelni, hogy mire kötik, milyen feltételek mellett, milyen hozamokra kötik meg. Tehát ne a megszokott szerint  kössék a biztosítást, egy picit jobban figyeljenek oda rá.

agrotrend.hu