Hírek

„Lábujjukban a siker” – A lábujjhosszak aránya megmutatja légykapók rátermettségét

A Pilisi Parkerdő és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Viselkedésökológiai Csoportja együttműködése keretében a Málnás-hegyen (Szentendrei Erdészet) zajló kutatások nemcsak a klímaváltozás hatásainak feltérképezését teszik lehetővé, hanem egyéb fontos ismereteket is szolgáltathatnak egyes madárfajok életének jobb megismeréséhez. Ilyen az a vizsgálat, ami a lábak ujjhossza és az egyedek rátermettsége között kereste a kapcsolatos az örvös légykapóknál.

Ha rápillantunk egy emberi kézre, szembetűnő, hogy a férfiaknál a gyűrűsujj hosszabb, mint a mutatóujj, de a nőknél általában ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Az ujjak hosszaránya már a korai egyedfejlődés során kialakul; a tojásból való kibújás után az ujjak ugyan növekednek, de az arányuk már nem változik. A madaraknál természetesen a kéz (szárny) helyett a lábakat kell nézni. Eltérően az embertől (és minden más emlőstől) a madaraknál az egyedfejlődési környezetet a tojásba zárt anyagok jelentik. Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a tojásban különböző női és férfi ivari hormonok is megtalálhatók, és ez a hormonális miliő életre szóló hatással lehet az egyedek megjelenésére (fenotípusára) és rátermettségére (vagyis túlélési és szaporodási sikerére).

Forrás: Laczi Miklós.

Kísérletes vizsgálatokkal már korábban bizonyították az ELTE kutatói, hogy az ujjak hossza és az abból számolható második és negyedik ujj hosszának aránya (2:4 ujjarány) olyan fenotípusos bélyeg, amely tükrözi a korai hormonális környezetet.

A Visegrádi-hegységben lévő Málnás-hegyen közel egy évtizeden át tartó adatgyűjtés során a kutatók talplenyomatot vettek az örvös légykapóktól (Ficedula albicollis), mintha csak ujjlenyomatot vennénk az embertől. A vizsgálat egy része megpróbált fényt deríteni arra, hogy a tojóknál a 2:4 ujjarány miként függ össze a rátermettségükkel. A rátermettség becslésére a kutatók a tojók teljes élettartama (átlagosan 3-4 év) során létrehozott és a vizsgált populációba visszatért szaporodóképes utódok számát használták.

A kitartó munka adatainak feldolgozása során kiderült, hogy azok a tojók, amelyeknél nagyobb volt a 2:4 ujjarány (azaz kisebb volt a különbség a két ujj hossza között), az életük során több olyan utódot produkáltak, amelyek visszatértek költeni.

Ugyanakkor ezek a tojók összességében nem raktak több tojást és nem költöttek többször sem, mint a kis ujjarányú tojók. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a nagyobb ujjarányú tojók nem azért sikeresek, mert több utódot hoztak létre életük során, hanem ezért, mert utódjaik jobb minőségűek, vagyis életrevalóbbak.

Forrás: Laczi Miklós.

A kutatás következő fázisában arra kell fényt deríteni, hogy mitől életrevalóbbak az utódok; jelenleg azt tudjuk, hogy ezt az ujjarány biztosan megmutatja.

agrotrend.hu / Pilisi Parkerdő Zrt.