Külföldön rúghatja be az ajtót a magyar élelmiszer

– Mi a jövője a magyar élelmiszeriparnak a Covid-19 járvány és a háború alakította piacokon?

Továbbra is világszerte növekszik az élelmiszer iránti kereslet. Ez logikus, hiszen egyre többen élünk a Földön, az átlagéletkor is egyre magasabb, összességében az életszínvonal is nő. A következő években globálisan a húsfélék és a tejtermékek fogyasztása nő a legjobban, de nincs olyan termék, amelyre ne lenne kereslet. Egy ilyen időszakban pedig a magyar élelmiszernek is az exportpiacok felé kell fordulnia, ez a jövő.

– Ma elég szélsőséges kép él a magyar élelmiszerről: az ország kimagasló adottságai, és a jó minőség áll szemben a rendszerváltozás után lenullázott élelmiszeriparral. Melyik áll közelebb a valósághoz?

Talán mindkettő. Magyarország rendkívül erős az élelmiszer-előállításban. Megvannak hozzá a jó minőségű szántóföldjeink, erősek a családi gazdaságok, agrárvállalkozások. Éppen ezért már most is kiugró az élelmiszerkereskedelmünk és az ehhez kapcsolódó exporttevékenységünk. A külkereskedelmi aktívum mintegy harmadát adja az agrárium. Másfélszer annyi élelmiszert exportálunk, mint amennyit importálunk, ami kiugróan jó érték. De hangsúlyozom, hogy nem dőlhetünk hátra, a legfontosabb feladat a magyar élelmiszer-kereskedelemben most a feldolgozottsági szint növelése.

Ondré Péter

 Ez milyen változást jelent a gyakorlatban?

– Ez azt jelenti, hogy jelenleg a külföldön értékesített agrártermékeink kétharmada élelmiszer-alapanyag. Ezzel szemben csak egyharmad arányban exportálunk feldolgozott termékeket. A legfontosabb feladat, hogy a feldolgozottsági szintet növeljük az exporton belül.

Ahogy említettem Magyarország kimagasló a mezőgazdasági alapanyag-termelésben. Idetartozik a jelentős volumenű és minőségi szántóföldi növénytermesztés, a kertészeti ágazatok, vagyis a zöldség- és gyümölcstermesztés, vagy a takarmányelőállítás. Szintén kiemelkedő az állattenyésztés színvonala. Megvan tehát a hazai termelőknél a tudás és a jó minőségű, bőséges mennyiségű alapanyag a piacképes termékek előállításához. Ezeknek az alapanyagoknak a feldolgozására sajnos sokszor már az országhatáron kívül kerül sor.

Ha az alapanyagexport jövedelmező, miért elsődleges cél a feldolgozottság növelése?

– Fontos, hogy az élelmiszer-kivitelben, a nemzetközi piacokon nem a mennyiség számít. A külföldön eladott mezőgazdasági termékek kétharmada alapanyag, vagyis gabonaféle, zöldségfélék, gyümölcsfélék, állati termékek. Ezek az alapanyagok márkaépítésre nem alkalmasak, és értékükben is jelentősen elmaradnak a feldolgozott termékekétől. Az alapanyagok pótolhatók máshonnan, miközben egy jó minőségű, keresett élelmiszer, vagy magyar prémium termék nehezen szerezhető be más piacokról.

Ennek ellenére csak egyharmad arányban értékesítjük a jóval drágábban eladható, valódi márkát képviselő feldolgozott élelmiszereket. Ezek közé tartozik például az akácméz, a Tokaji aszú, a felvágottak, a konzervek, vagy a tésztafélék.

– Hogyan jutott ide a nagymúltú magyar élelmiszeripar?

– A probléma egészen a rendszerváltozás utáni időkre, a 90-es évekre nyúlik vissza. A jelentős magyarországi élelmiszeripari kapacitásunk ebben az időszakban gyakorlatilag teljesen leépült. Bezártak a hazai gyárak, a feldolgozóüzemek, amelyek megmaradtak, azok pedig jelentős fejlesztésre, modernizációra szorulnak, sok közülük ma nem képes versenyképesen élelmiszert előállítani.

Most van itt az ideje, hogy visszaépüljenek ezek az élelmiszeripari kapacitások.

– Erre évtizedek óta nem került sor. Most mi változik?

– A következő években az élelmiszeripar fejlesztésére soha nem látott összeg, 700-800 milliárd forint áll rendelkezésre. Az európai uniós forrásokhoz a magyar kormány példátlan mértékű, 80 százalékos társfinanszírozást nyújt. A rég nem látott összegből megvalósulhatnak azok a beruházások, amelyeknek köszönhetően az itthon megtermelt növényi és állati alapanyagokat szintén itthon dolgozzuk fel, és ezeket a feldolgozott, jó minőségű, rendkívül keresett termékeket tudjuk külföldön értékesíteni.

Ezzel jelentősen nő a magyar mezőgazdaság és élelmiszergazdaság jövedelmezősége is. Ez az infrastruktúra a sarokköve annak, hogy az agrár-külkereskedelem ne csak volumenében, de értékében is kimagasló legyen. Az exportpiacok felkutatásában, a termékek piacra juttatásában óriási szerepe van az Agrármarketing Centrumnak.

– Miért a külpiacok jelentik a magyar élelmiszer jövőjét, szemben a belföldi kereslettel?

– A belföldi fogyasztás és az uniós kereslet volumenében érdemben már nem nő. Így azok, akik beruháznak nem hagyatkozhatnak csak a belföldi fogyasztásra, nyitni kell a külpiacok felé.

Óriási a kereslet az unión kívüli országokban, ezek a jövő agrárpiacai a hatalmas fejlesztés előtt álló magyar élelmiszeripar számára.

– Hogyan segíti mindezt az Agrármarketing Centrum?

– Az AMC gyakorlatilag egy inkubátorházként működik, vagyis nem csak a potenciális célpiacok felkutatásában segítjük a hazai élelmiszer-termelőket, hanem a piacra lépéshez szükséges tudás elsajátításában. Idetartozik egyebek mellett a nyelvismeret, a csomagolás, a szállítás, a szabályozás vagy az online marketinget. Számos olyan felületet is a rendelkezésükre bocsátunk a hazai vállalkozásoknak, ahol bemutatkozhatnak, megismertethetik terméküket a világ minden pontján.

– A belföldi kampányok befejeződtek?

– Ha megnézzük az elmúlt tíz évet látható, hogy nőtt a fogyasztás azoknál a termékköröknél, amelyek mellett kiállt az Agrármarketing Centrum. Ilyen a sertés vagy a baromfiágazat, de erősítettük a hazai alma, meggy és dinnye pozícióit is. Most azonban, ahogy említettem, a külpiacok felé kell fordulna a magyar élelmiszernek, mivel az unión kívüli országokban van meg jelenleg az a többletkereslet, amely hosszú távon jövedelmező lehetőség a hazai termelőknek.

agrotrend.hu / napi.hu