Környezeti fenntarthatóság a mezőgazdaságban, fenntartható vagy ökológiai mezőgazdaság?

Az első világháborút követően elkezdtek terjedni a növénytermesztésben a napjainkban is használt mesterségesen előállított kemikáliák. Ezeknek az anyagoknak a használatából eredő negatív hatások nem sokkal később, már a két világháború között megjelentek. A szintetikusan előállított nitrogén gyepterületeken történő használata miatt kialakuló szarvasmarha termékenységi zavarok a Németalföldön a biodinamikus gazdálkodás, és a napjainkban is működő Demeter Szövetség kialakulásához vezettek, ami a ma működő globális ökológiai gazdálkodás alapjának tekinthető.

Az ökológiai gazdálkodás szemléletrendszere több országban is gyorsan elterjedt, ma is számos hazai és nemzetközi szervezet koordinálja ezeket a tevékenységeket (IFOAM, Demeter, Soil assosiation, Bio Suisse, National Organic Program, Biokultúra Egyesület stb.). A 20. század második felében a nagyüzemi, intenzív mezőgazdaság környezetkárosító hatása miatt egyre több szervezet és szakember gondolta úgy, hogy szemléletváltásra van szükség a mezőgazdaságban.

Fotó: wikimedia

A fenntartható fejlődés eszmerendszere az 1980-as évek elején került be a köztudatba, majd ezt követően minden tudományos, társadalmi szervezet meghatározta a fenntarthatósággal kapcsolatos elvárásokat és célokat. A fenntartható fejlődés a társadalmi és gazdasági fejlődés, valamint a környezetvédelem egységét megvalósító irány, „mely képes kielégíteni a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövőbeli generációk képességét, hogy kielégítse a saját szükségleteit” (ENSZ-Brundtland jelentés). A mezőgazdasági termelés fenntarthatósággal kapcsolatos eszközsztruktúrája kiemeleten fontos a természeti és társadalmi környezet megóvása érdekében. Abban az esetben beszélhetünk fenntartható mezőgazdasági-élelmiszeripari rendszerekről, amennyiben azok képesek a társadalom korszerű táplálkozással kapcsolatos igényeit kielégíteni, ugyanakkor gazdaságosak, és megőrzik a környezeti erőforrásokat a jövő generációi számára.

Ehhez szükséges a mezőgazdasági gyakorlatban a talaj és a víz megkülönböztetett védelme és használata, a környezetminőség és biodiverzitás megőrzése, az ágazatban tevékenykedők életminőségének megőrzése, és megfelelő jövedelem biztosítása. Kiemelten fontos a vidéki lakosság igényeit kielégítő fenntartható vidékfejlesztés, valamint a kockázatok csökkentése társadalmi és környezeti vonatkozásban egyaránt.  A fenntartható mezőgazdaság legfontosabb gazdálkodási rendszerei az ökológiai gazdálkodás, az integrált növénytermesztés és a precíziós (digitális) gazdálkodás. Mindhárom gazdálkodási forma a környezetterhelés csökkentését és a termelési hatékonyság javítását, valamint a minőség maximalizálását tekinti alapvető célnak, természetesen gazdaságilag is megtérülő termelési volumen elérése mellett. A fenntartható gazdálkodás irányvonalai az ökológiai gazdálkodás technológiai és szabályozási rendszerében teljesednek ki.

A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., valamint a Bio Garancia Kft. ellenőrzési és tanúsítási rendszere lehetővé teszi, hogy a hazai ökogazdálkodók hatékonyan és zökkenőmentesen meg tudjanak felelni a hazai és nemzetközi szabályozás elvárásainak, és nemzetközi szinten is kiváló és versenyképes minőségű ökoterméket állíthassanak elő. Az Európai Unió 2023–2027-es időszakra szóló új közös agrárpolitikájában a fenntarthatóság és környezettudatosság szintén a legmeghatározóbb célkitűzések közé tartozik, melyek a jövő hatékony és környezettudatos mezőgazdaságának megteremtéséhez nélkülözhetetlenek.

Dr. Szabó András

adjunktus

DE MÉK

Növénytudományi Intézet

agrotrend.hu / Debreceni Egyetem