Hírek

A jövő kertészei útravalót is kaptak a diplomához

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szép gesztussal kedveskedett a SZIE Kertészettudományi Karán végzetteknek. A kar február 5-i diplomaosztóján mind a 146 végzős hallgató egy-egy oklevelet kapott „útravalóul” a NAK-tól. Az emléklapon Mohácsy Mátyás híres kertészmérnök, korábbi rektor portréképe és testamentuma, a jövő kertészeinek szóló üzenete szerepelt.

A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karán 2020. február 5-én rendezett diplomaosztóján az alábbi képzéseken az elmúlt félévben végzett hallgatók vették át diplomájukat: kertészmérnöki, környezetgazdálkodási agrármérnöki, informatikus és szakigazgatási agrármérnöki, szőlész-borász mérnöki alapképzési szakok, a magyar nyelvű kertészmérnöki, a növényorvosi és az ökológiai gazdálkodó mesterképzési szakok, továbbá a biológiai talajerő-gazdálkodási, a favizsgáló és faápoló valamint a gyógynövényismerő és -felhasználó szakirányú továbbképzési szak – írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).

fotó: SZIE

A kamara által a diploma mellé adott oklevél a szakma szépségére és egyebek közt a hivatástudatra, felelősségre hívja fel a figyelmet. Mohácsy Mátyás – akit a mezőgazdasági tudományok terén végzett tevékenységéért Kossuth-díjjal is elismertek – életútja kiváló példa, és az általa megfogalmazott testamentum üzenet a jövő kertészeinek:

„Szeretem életemet és hálás voltam szüleimnek érte.
Szeretem a testemet-lelkemet tápláló szép természetet.
Szeretem az ismeretlen beavatkozását életembe, mert neki köszönhetem kertész hivatásomat.
Szeretem a léleképítő tudást és a mások gondviselésére képesítő munkát.
Szeretem az élet szocialitását, mely szerelemmel, családdal, munkatársakkal, hazával és más népek alkotó összeműködésével ajándékozott meg.
Szeretem a világmindenséget mozgató természeti és a szívemet irányító erkölcsi törvények titkát.
Szeretem a nagyvilágban tanult és az ellesett igazságok ismeretében önzetlen alkotó munkával szolgálni családomat, hazámat és talán az emberiséget is.
Szeretem a szent türelmetlenséget, mely utolsó napomig arra serkentett, hogy maradandó nyomot hagyjak a világban.
Végül szeretem, ha a síromhoz vetődő ifjú nemzedék megérezné, hogy amit életemben tettem, nem lesz elég, ha az ifjú kertésznemzedék nem folytatja munkámat avval a szeretettel, mely engem vezetett a bölcsőmtől a koporsómig.”