A búza képes alkalmazkodni az éghajlathoz

Az új búzafajtáknak (elit fajtáknak) általában magasabb és gyakran stabilabb a hozama, mint a régebbi fajtáknak. Ez jól megalapozott tény a tájékozott gazdálkodók és a növénytermesztők körében. Különösen ezért keltett nagy elbizonytalanodást az év elején megjelent tanulmány: a környezettel foglalkozó európai kutatók új tanulmánya arra figyelmeztetett, hogy az európai búza már nem képes alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodóképesség hiánya a növénynemesítésnek köszönhető.

fotó: pixabay

Decline in climate resilience of European wheat – Az európai búza éghajlati rugalmasságának csökkenése”című tanulmányt 2018. december 24-én tették közzé az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának tudományos folyóiratában („Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America" (PNAS)). A szerzők több éven keresztül zajló hivatalos teljesítményvizsgálatok adatait értékelték, és a legtöbb európai országban az éghajlatváltozás szempontjából a búzafajták hosszú távú negatív tendenciáit figyelték meg.

A szerzők szerint ezek a tendenciák azt mutatják, hogy az európai búzafajták kevésbé képesek alkalmazkodni az éghajlati ingadozásokhoz.

A szerzők véleménye szerint ez a modern növénynemesítésnek köszönhető, mert az új elitfajták nemesítésekor a szelekció túlzott mértékben a maximális hozamra és nem a klímaváltozás szempontjából fontos alkalmazkodóképességre irányul.

"Ez az adatok téves értelmezése volt," magyarázzák a nemzetközi növénynemesítők és a mezőgazdasági tudományos szakértők egy sajtóközleményben. Prof. Dr. Rod J. Snowdon, a Giesseni Egyetem növénytermesztéssel foglalkozó professzora fogja össze az Ausztráliából, Németországból, Angliából, Olaszországból, Kanadából, Mexikóból és az Egyesült Államokból származó tudósok munkáját. Három okból szkeptikusak a kiadvány miatt:

• A tanulmány nem utal a búzafajták tényleges hozamára a különböző európai országokban. Emiatt a tanulmány szerzői nem tudnak messzemenő következtetéseket levonni a búza termelésére és az európai gazdákra gyakorolt állítólagos gazdasági következményekkel kapcsolatban.
• Az alapul szolgáló adatokat a kézirattal együtt nem tették közzé. Ez valójában gyakori a tudományos folyóiratokban, beleértve az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémia (PNAS) rangos "Proceedings" kiadványát is.
• Az adatokat, melyek a szakmailag megbízható értékeléshez nélkülözhetetlenek, kérésre sem bocsátották rendelkezésre.

A kritikus szemlélés felfedi a téves értelmezést

A Snowdon professzor köré csoportosuló tudósok jobban át akarták nézni a tanulmányt, és ellentmondásokkal, nehezen értelmezhető megállapításokkal találkoztak. Megállapították,

• hogy a tanulmány formája, az adatok elemzése és az eredmények értelmezése véleményük szerint nem felel meg a szokásos tudományos szabványoknak,
• az adatállomány nagymértékben néhány kisebb országon alapul, mint például Dánia, Szlovákia és a Cseh Köztársaság; ezen országok kevesebb, mint 5százalékkal részesednek az európai búzatermelésből,
• az Európai Unióhoz tartozó, megvizsgált 8 ország közül egyikben sem volt tapasztalható a termésmennyiség csökkenésére utaló, hosszú távú negatív tendencia, amit a szerzők állítanak. Néhány ország adatai teljesen ellentétes tendenciát mutatnak.
• az öt legfontosabb európai búza-termelő ország közül három nem került bele a vizsgálatba: Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Királyság.

"Nyilvánvaló, hogy ezen a szűk bázison nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az európai búza éghajlati rugalmasságának hosszú távú veszteségeiről,"

foglalják össze a tudósok sajtóközleményükben. "Az adatok nagyon korlátozott kifejezőereje azonban nem akadályozta meg a szerzőket abban, hogy az eredményekből veszélyt jelezzenek „a legtöbb európai országban” a búza termelésére" vonatkozóan, folytatódik a közlemény.

Ennek megfelelően a januárban megjelent, széles körben elterjedt sajtóközlemények áldozatai elsősorban az európai növénytermesztők és a fajta-jóváhagyó hatóságok voltak.

A több évtizede végzett munkájuk vezetett a regionálisan adaptált, stabil hozamú búzafajták széles választékához, ezáltal erősítve a globális élelmiszertermelés termelékenységét és fenntarthatóságát. De azok a gazdálkodók is, akik a tudományosan megalapozott hivatalos tesztekre és a fajta-ajánlásokra támaszkodnak, nagymértékben elbizonytalanodtak a téves információk miatt. Sajnos a tudósoknak ebben az esetben azt kell mondaniuk, hogy a tudományos kiadványok minőségbiztosításának szokásos intézkedései nem működtek megfelelően.

A búza jobb és stabilabb hozamteljesítményét feltételezik

A tanulmány negatív üzenete helyett a tudósok úgy vélik, hogy az újabb fajtáknak az éghajlati szélsőségekre adott csökkent érzékenysége egy másik tézis:

az éghajlatváltozás ellenére a búzának (és esetleg más kultúráknak) jobb és stabilabb a hozama.

"Ez nem fenyegetést jelent a gazdálkodóknak, hanem nagyon is kívánatos" – mondják a tudósok. És ez a fejlődés várható a továbbiakban is. Emellett szól, hogy a legutóbbi fajták az elmúlt két évtizedben az éghajlatváltozás által befolyásolt szelekciós munkákon és ellenőrzéseken alapulnak.

Az, hogy az új fajták nagyobb és általában stabilabb terméshozamúak, a nemesítési előrehaladásnak köszönhető. Ez egyrészt a hivatalos fajtavizsgálatokkal biztosítható, melyek során minden új fajtajelöltet több éven át számos, nagyon különböző ellenőrző helyszínen termesztenek. Másrészt

az új fajták csak akkor kerülnek jóváhagyásra gyakorlati termesztésre, ha többletértékük van a meglévő fajtákhoz képest.

agrotrend.hu / Top agrar