Viszlát, málna, üdv, olíva?! – Így alakítja át a magyar mezőgazdaságot a klímaváltozás

Nehéz idényt zártak a mezőgazdaságban dolgozók. De még most sem lélegezhetnek fel. Ahogy az elmúlt néhány esztendő, úgy az elkövetkező időszak sem kecsegtet túl sok jóval számukra. És így a fogyasztók számára sem. Elbúcsúzhatunk a málnától és a ribizlitől? És mit kezdjünk már nyáron a sütőtökkel? Szeptemberben fogunk lecsót főzni? Csizmadia György kertésszel beszélgetett Iliás-Nagy Katalin.

„Hirtelen megváltozott az éghajlatunk. Persze voltak ennek előjelei, de idén több dolog is beütött. Azt már mindenki észrevette, hogy melegebb a tél és az ősz. Mondhatnánk, nem baj, legfeljebb kevesebbet kell fűteni. De a korábban fakadó gyümölcsökre most már rendszeresen megjön a tavaszi fagy. Rendben, védekezünk, veszünk gépeket, fűtjük az ültetvényeket, letakarjuk az epret meg a dinnyét fátyolfóliával. Keressük a megoldásokat. Azokon a termőhelyeken, ahol két-három nap helyett húsz napot kell védekezni, feladjuk. Kajszit termeszteni már nem gazdaságos.

Aztán meglepődve tapaszaljuk, hogy előbbre jött az érés is. Nemcsak azért, mert a nappalok melegebbek, hanem mert éjszakánként is sokkal melegebb van.

Örültem, hogy de jó, már május végén szedjük a cseresznyét, elkerüljük Medárdot, nem reped ki a cseresznye. Csak aztán jött 100 milliméter eső. No meg jön a seregély is, mintha nem lenne mást ennie, szó szerint be kell takarnunk a termést előlük. Szóval az a biztos, ha fóliaházba tesszük a cseresznyét. Megcsináljuk. Már nem számolunk, hogy megéri-e, csak csináljuk, majd lesz valahogy.”

Forrás: wmn.hu

Ezekkel a gondolatokkal kezdte Facebook-posztját Csizmadia György, a Venyim Gyümölcse Közösségi Kert alapító tulajdonosa. Őt magát is meglepte, hogy bejegyzés, amely a klímaváltozás miatti nehézségekről szól, néhány nap alatt több mint 700 ezer embert ért el.

Írásában beszámol arról, hogy az elmúlt években összevissza teremnek a gyümölcsök-zöldségek, és mintha ez nem lenne elég, új, agresszív kártevők jelennek meg, vagy a régiek tömegével, nehéz védekezni, tönkreteszik a termést.

A gyapottok-bagolylepke lezabálta a paradicsom és a paprika felét. Már annak a felét, amit előtte valahogy sikerült a hernyóktól megvédeni. A tenyészidő egyébként is áttolódott szeptemberre. De – kérdezi a kertész –, ki akar majd szeptemberben lecsót eltenni? Cserébe viszont már nyáron érik a sütőtök, amit viszont csak ősszel szoktak venni az emberek. Az alma is előbb érik, a meleg miatt alig nőtt meg, a nagy része csak léalmának lesz jó, alig keresnek rajta, a fele annak is a földön hever lepotyogva.

A kapor levéltetves lett, ilyet még nem is láttak korábban. De milyen lesz a kovászos uborka kapor nélkül?

Sok-sok probléma, amit meg kell oldani, és sok-sok kérdés, amire választ kell találni. Megkerestem Csizmadia Györgyöt, és kértem, meséljen még részletesebben az elmúlt évek tapasztalatairól. Milyen nehézségekkel néznek szembe? És mire számítsanak a vásárlók a jövőben?

Több évtizedes tapasztalat, negatív tendenciák

„A szüleim mindig is gazdálkodtak, de már a nagyszüleim is ebben éltek. A családfakutatás szerint a felmenőim javarészt napszámosok, zsellérek, szőlőművesek, kisbirtokosok voltak. A kertészkedést én magam, egy kis túlzással, negyven éve kezdtem, ugyanis már gyerekként is be voltunk fogva. De amióta az eszemet tudom, tényleg ezzel foglalkozom, kertészeti középiskolába jártam.”

Csizmadia Györgynek Nagyvenyimben van saját kertészete, családi vállalkozást üzemeltetnek, 25 hektáron gazdálkodnak. A terület felén bodzát, a másik felén mindenféle idénygyümölcsöt, zöldséget termesztenek, például epret, almát, körtét, cseresznyét, meggyet, paprikát, paradicsomot, csemegekukoricát, borsót, babot, tökféléket. Mikor hogy.

A Covid után egyre inkább átálltak a „szedd magad” modellre, így egész évben fogadják a kertészetbe érkezőket. Mint mondja, így lehetőségük van egy rövid ellátási lánc megvalósítására, vagyis hazai, friss és érett termést tudnak eladni a magyar fogyasztóknak, és ez alacsonyabb vegyszerhasználattal is jár. Nem biokertészetként működnek, de igyekeznek biológiai módszerekkel védekezni, csak akkor permeteznek, ha muszáj.

Emellett tagja egy termelői szervezetnek is. Ő koordinálja 80-100 másik hazai termelő tevékenységét, segít megoldani a problémáikat, szakmai tanácsokat ad, előadásokat tart, szervezi a nemzetközi kereskedelmet. Ugyanis külföldre is értékesítenek. A bodzát például feldolgozva, fagyasztott formában szállítják Európába, Amerikába és Kínába.

Beszélgetésünk során hamar kiderül, hogy nem csak a kétkezi munka, az elmélet is nagyon érdekli. Nyomon követi a legújabb kutatásokat, figyeli a globális trendeket, megfigyeli az összefüggéseket. Keresi az új utakat.

A világ változik, a kérdés, hogy mi mit lépünk

Mindig is érdekelte, miként függ össze az időjárás és annak változásai, valamint a történelmi folyamatok.

„A sok eső például anyarozst okozott, ami hallucinációkhoz és boszorkányüldözéshez, majd háborúkhoz vezetett a középkorban. Máskor a megfelelő időjárás és a jó termés épp békességet, és a támadások elmaradását eredményezte.”

Úgy látja, ismét nagy változásoknak lehetünk szemtanúi, ám ezek nem kecsegtetnek túl sok jóval. Szerinte az, hogy klímaváltozás van, ma már nem kérdés, mint ahogy az sem, hogy emiatt átalakul a mezőgazdaság. Ami igazán ijesztő számára, az a változások mértéke és tempója. Mind a termelők, mind a növények, mind az élővilág számára nagyon nehéz az alkalmazkodás. Főleg az elmúlt öt-hat évben figyelhető meg, hogy az évszakok jelentősen elcsúsztak, és így az érési idők is megváltoztak.

„Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a szabadföldi szamócát pünkösd könyékén tudtuk szedni, abban az időszakban mindig rengeteg munka volt. Most már az eper egy hónappal korábban érik. Tudom, mert mindig felírtam a naptárba.

Kíváncsi voltam, hogy vajon megérik-e az első szem eper a születésnapomra, május 10-re. De lassan már ott tartunk, hogy a névnapomra érik meg az első szem eper, ami április 24-én van.”

Azt is megtudom Csizmadia Györgytől, hogy a tavaszi fagyok is a felmelegedés miatt vannak. Ugyanis az utóbbi években erőteljes az északi-déli szél, a forró levegő északra áramlik, majd onnan a hideg levegő visszazuhan délre, végigsöpör a kontinensen egy 100-200 kilométeres sávban, és ez bizony gyakran Magyarországot is érinti.

Mint mondja, az elmúlt tizenöt évben hat fagyos tavasz volt, és ebből öt az elmúlt öt évben. Nyáron pedig, ugye, ahogy azt mi is tapasztalhattuk, heteken át tartott a negyven fokos kánikula.

Tehát nemcsak az a baj, hogy nagyon gyors a változás, de szélsőségessé is vált az időjárás.

„Az egyszerű, hagyományos, szabadtéri termesztés már most problémát okoz szinte minden növénynél. Egyszerűen lehetetlen lenne termelni, ha nem látnánk el védelmi funkciókkal a kertet. Ez mostanában elsősorban az árnyékolást és a párásítást jelenti. Az árnyékolás véd a madarak, rovarok, a jég és a nap ellen is. De ki kell építeni a rendszert, ami komoly infrastrukturális költség.

A hűvösebb klímát kedvelő növények lassan kifutnak Magyarországról. Ilyen a szamóca és a málna. De mondok egy ijesztő dolgot: a burgonya is ide tartozik, az sem szereti a nagy forróságot.

És még ha ezeknek a fajoknak a termesztése nem lehetetlenül is el teljesen, gazdaságilag mégis fenntarthatatlan. Márpedig a kettő között nem szabad egyenlőségjelet tenni. Mert persze, Egyiptomban és Marokkóban is termelnek krumplit, almát és paprikát. Csak az a kérdés, hogy mit, mennyiért lehet előállítani, és milyen hozam szükséges ahhoz, hogy az ár-érték arány még megfelelő legyen, megérje egyáltalán.”

Búcsú a málnától, üdvözlet az olívának, citromnak

Lesznek olyan növények, amelyeknek a termesztése már nem lesz gazdaságos, ezért (legalábbis a hazai termesztésű fajták) el fognak tűnni a boltok polcairól. Ilyen a málna és a ribizli. Ezek helyett valószínűleg import termékek lesznek.

„Majd hoznak Görögországból és Törökországból más fajtákat. Nyilván ezeknek nem lesz olyan jó az ízük és az illatuk. Mi viszont nem fogunk tudni versenyezni azzal, hogy a mediterrán fajta háromszor annyit terem, és a menekülttáborok környékén termesztik őket, vagyis ott a napszámosok napibére az általunk fizetett napibérnek a harmada. És innentől kezdve ez egy ördögi kör. Mert a fogyasztó azt veszi meg, ami olcsóbb. Logikus. Csakhogy emiatt lett vége a magyar ruhaiparnak és még sok minden másnak is.”

De attól, hogy ezeknek a növényeknek nem lesz gazdaságos a nagyipari termesztése, megmaradhatnak majd még a hobbikertekben, esetleg a „szedd magad” kertészetekben. Györgyék is már csak ezért tartanak málnát egy fél hektáron: a vevők eljönnek, és leszedik maguknak. A kertészet így megspórolja a munkások bérét, a vevő pedig kedvezőbb áron jut jó minőségű, hazai terméshez.

Csakhogy már a paprika sem bírja ezt a nagy meleget, nem lehet kint hagyni a szabad földön azt sem. Be kell vinni fólia alá, fel kell kötni, árnyékolni, párásítani.

De folyamatosan kísérleteznek, próbálkoznak új fajokkal is. A citrusoknak még nem ideálisak a körülmények, hiszen a tél továbbra is nehéz, de fóliasátorban már megterem a citrom Magyarországon. A füge és a gránátalma tenyészideje hosszú, ezért kedvezővé válik a termesztésük az országban. De a Mecsek déli fekvésű területen már vannak olívaültetvények is.

GMO és drágulás – ez a jövő? 

A génmódosítás is olyan kérdés, amivel a jövőben mindenképp foglalkozni kell. Lehet-e ezt etikusan csinálni? Valóban arra használja majd az emberiség ezt a technológiát, hogy egyes növények jó tulajdonságait erősítsük, és így ellenállóbb fajokat hozzunk létre? És mit tehetünk az olyan nagyvállalatok ellen, mint amilyen például a Monsanto volt, amelynek a génmódosított növényei hozzájárultak a durvább gyomirtószer-használathoz, és így a környezet és az élővilág pusztulásához?

Az EU ugyan egyelőre ellenáll, és nem engedi a génmódosított kukoricatermesztést, ugyanakkor az utóbbi időben mégis elárasztja az olcsó ukrán, génmódosított kukorica az európai piacot. Hogyan versenyezhet ezzel a hazai termelő, aki bizonyos vegyszereket nem is használhat az EU-s jogszabályok miatt (miközben az EU-n kívüli országok, ahonnan az olcsó termékek jönnek, használhatják őket)? Ezek is mind-mind olyan kérdések, amelyekkel foglalkozni kell. De ez már egy másik cikk témája lehetne.

Mindenesetre Csizmadia György szerint, ahogy azt a nagy elérésű posztjában is írta: az aranykor lassan véget ér. És mi még csak nem is tudunk róla, hogy abban élünk.

„Ha megnézzük a statisztikákat, akkor láthatjuk, hogy a második világháborútól kezdve egészen a Covidig az élelmiszerek reálára folyamatosan csökkent. Sokaknak talán furcsa lehet ezt hallani, de valójában Európában, és így Magyarországon is, az elmúlt évtizedekben a jövedelmünk egyre kisebb részét kellett élelmiszerre költenünk. Nyilván ezért maradt pénzünk mobiltelefonra, ezért van annyi autó az utakon, és ezért van tele a szekrényünk ruhákkal. De 2018-óta, és a Covid-óta megfordult ez a tendencia. Az élelmiszer már nem tud olcsóbb lenni. Megjelent egy csomó olyan negatív környezeti hatás, ami miatt drágább lett az élelmiszertermelés.

Például azért, mert egyre több beruházásra van szükség az időjárással szembeni védekezéshez. Ha pedig egyre drágább lesz az élelmiszer, akkor nekünk egyre kevesebb pénzünk marad minden másra, például nyaralni menni. Szépen lassan Magyarországon az átlagembernek el kell kezdenie újra azon gondolkodni, hogy cipőt vesz a gyerekének vagy almát.”

A tudatos vásárló egyre inkább oda fog figyelni arra, hogy mit eszik, és azt honnan szerzi be. Ez már ma is megfigyelhető. Például, akik a „szedd magad” kertészetbe járnak a hazai termékért, ők a tudatos fogyasztók közé tartoznak. Ráadásul viszonylag jó áron jutnak hozzá a minőségi termékekhez. De ehhez az kell, hogy maguknak szedjék le.

Mert bizony az egy másik probléma (emiatt is egyre drágább a hazai termelés), hogy mind nehezebb megfelelő munkaerőt találni. Erről Györgynek egy másik posztja is született a napokban. Úgy látja, hogy a modern ember kényelmes, nem szereti a kemény munkát és nem hatékony. Márpedig a mezőgazdaság – ne legyenek kétségeink – kőkemény munka. Az más kérdés, hogy vannak olyanok, mint ő, aki ezt szeretik. Mert nincs két egyforma nap, mindig van valamilyen kihívás, kint lehet lenni a szabadban. Ugyanakkor a mezőgazdasági munkások ki vannak téve a szélsőséges időjárásnak, van, amikor hajnalban és késő este dolgoznak, hogy elkerüljék a kánikulát. Szüret idején sokat kell dolgozni és tempósan, nem lehet a telefont nyomkodni, kávézgatni.

Új utakat keresve

Tehát lesznek, akik egyre tudatosabban fogyasztanak, megtermesztik, vagy legalább leszedik maguknak a gyümölcsöt, zöldséget. És lesznek azok, akik a külföldről behozott, nem annyira ízes, nem olyan minőségi és nem is olyan beltartalmú, de megfizethető terméket veszik majd, amihez viszont hozzájuthatnak az áruházban is.

De Csizmadia György szerint a legfontosabb, hogy az emberek egyáltalán tudjanak döntést hozni. Ehhez pedig szükségük van a megfelelő információkra. Ezért is vállalja el az interjúfelkéréseket, ezért tart előadásokat a témában.

„Nem csak az a kérdés, hogy valami olcsó vagy drága. Hanem hogy melyik esetben mit kapok a pénzemért. Minden egyes vásárlással szavazok. De ha nincs elég információm, akkor nem fogok tudni jó döntést hozni.”

Ők például épp a munkaerőhiány miatt gondolkodnak a „szedd magad” kertészet mellett más, új modellekben is.

Szerinte egyre többen próbálkoznak otthon is a növénytermesztéssel. De mivel nincs meg a megfelelő tudásuk, hamar feladják. Mi lenne – teszi fel Csizmadia György a kérdést –, ha például az ő kertészetükben lehetne az embereknek egy kis területe, amit segítenének nekik rendben tartani?

„Lehet, hogy valaki otthon sikertelenül próbálkozott a növénytermesztéssel. Például nem tudta kiépíteni a csepegtetős öntözést, vagy megoldani a növényvédelmet. De mi van akkor, ha elvállal, mondjuk, egy húsz négyzetméteres parcellát a mi kertünkben? Eljön hétvégente, foglalkozik a saját kis földterületével, megkapja hozzá a szakmai instrukciókat, mi biztosítjuk a megfelelő feltételeket. Számára ez egyfajta rekreáció is, megtermeli a saját zöldségét-gyümölcsét. És mivel dolgozott vele, ezért megkapja a termést az eredeti ár töredékéért. Én azt tapasztalom, hogy az embereket ez érdekli. Amikor eljönnek hozzánk, akkor is vannak kérdéseik, beszélgetünk velük, nyitottak. Szeretik tudni, hogy mi az, amit esznek, és az miért olyan, amilyen.”

Csizmadia György tehát látja a változásokat, küzd is velük évről évre. De szerinte nem kétségbe esni vagy panaszkodni kell, hanem feltenni a megfelelő kérdést: rendben, most ez van, de mit tehetünk? Mert lehet, hogy az aranykor véget ér. De nekünk akkor is élnünk kell tovább.

agrotrend.hu / WMN LIFE