Vetés, vetéselőkészítés, csávázás biogazdálkodásban

Elgépiesedett gyakorlat

A növényvédelmi törvény szerint csávázással kell védekezni azon károsítók ellen, amelyektől a növény a vegetációs időben más módon kielégítően nem védhető meg, vagy amelyek a kelő növényben különösen nagy kárt képesek okozni. A csávázás során valamilyen fungicid, esetleg inszekticid hatóanyagnak a mag felületére történő felragasztásával igyekeznek meggátolni azt, hogy döntően a talajból támadó kórokozók, esetleg kártevők a csírázó, fiatal és még kisméretű növényben kárt tehessenek, ugyanakkor a csávázó fungicid vagy inszekcid anyag csaknem mindig okoz valamilyen fitotoxikus problémát. A legtöbb esetben a mag felületére kijuttatott hatóanyag(ok) jelenléte nélkül is gyakorlatilag minimális károsodással át lehet juttatni a csírázó növényeket a számukra legnehezebb fiatalkori időszakon. Ez a gyakorlat ugyanakkor nagyon elkényelmesítette a konvencionális utat választó gazdálkodókat, ugyanis sok technológiai hibát korrigálni lehet, szinte már mindegy, hogy mikor, milyen körülmények között kerül a vetőmag a talajba. A fungicid csávázószerek használatával még olyan környezeti körülmények között is eredményes lehet a vetés, amikor a fakultatív és gyengültségi paraziták növényállományunkon történő megjelenése miatt a kelés és a növényállomány fejlődése akadályozott lenne. A csávázó szerekre való hagyatkozás következménye lett az a sok elítélendő gyakorlat, amikor porba, iszapba stb. vetik el a gazdák a magot. A növénybetegségek megjelenését az alkalmazott hatóanyagok ugyan megelőzik, legfeljebb a direkt negatív abiotikus hatások eredményeit kell a gazdálkodóknak, illetve a növényeknek elszenvedniük. A jelenlegi hazai ökológiai növénytermesztés gyakorlatában meglehetősen ritka a csávázóanyagok használata, részben azért, mert kifejezetten csávázási céllal felhasználható termékek köre meglehetősen szűk. Ennek ellenére szinte minden évben találunk – általában rézhidroxid hatóanyagú növényvédőszer részére kiadott – kalászosok csávázására vonatkozó szükséghelyzeti engedélyt. Érdemes áttekinteni, hogy mik azok az egyéb lehetőségek, amelyekkel a biotermesztést folytató gazdák élhetnek, a kelő növényeket támogatva.  

Biotermesztők teendői

Elsődlegesen el lehet mondani, hogy minden tevékenység, amely az integrált növényvédelem elemei között ismerünk és használunk, az alkalmas lehet a kórokozók, kártevők visszaszorítására. Mire gondolunk: 

• Megfelelő, a kultúrnövény optimális fejlődését biztosító, a károsítók elleni kompetícióját elősegítő agrotechnikai elemek; 

• rezisztens vagy toleráns növényfajták, fémzárolt vetőmagok és ellenőrzött szaporítóanyagok használata, 
• talajvizsgálatra alapozott tápanyag-utánpótlás, szükség szerint talajjavítás és a talaj optimális nedvességtartalmát biztosító eljárások alkalmazása, 
• a károsítók elterjedésének megakadályozása a gépek, berendezések, öntözőcsatornák rendszeres tisztításával; 
• a gyomnövények, kártevők és kórokozók természetes ellenségeinek és a hasznos, valamint a növénytermelés szempontjából veszélyt nem jelentő élő szervezetek fokozott védelme és erősítése megfelelő növényvédelmi intézkedésekkel vagy a termelőhelyeken belül és kívül ökológiai infrastruktúrákkal a természetes ökoszisztémák védelmének figyelembevételével. 

Ne gondoljunk itt abszolút kártevő és kórokozó mentességre! Ez még a konvencionális termesztésben sem állna meg. Ugyanakkor a kártételi küszöbérték jó eséllyel más lehet egy biogazdálkodó esetében, mint egy olyan gazdánál, amely konvencionális keretek között gazdálkodik. 

A felkészült biogazdálkodók az agrotechnikai védekezés rengeteg elemét használhatják a lehetséges kórokozók, károsítók ellen. A tarlók gondozásával, az árvakelések felszámolásával, a zöldítő vetések kellően gondos kialakításával olyan feltételeket tudnak az vetésre váró táblán és környezetében teremteni, amely a kórokozók és állati károsítók alacsony populációját eredményezi. 

Érdemes figyelni az időben, a lehető legjobb körülmények között végzett vetésre. Ha jól előkészített, jó kultúrállapotú, a megőrzött nedvesség miatt kellően nedves talajba kerül elvetésre a csávázatlan vetőmag, úgy jó eséllyel nagyon rövid ideig lesz abban a csírakori állapotban, amikor a polifág talajlakó kórokozók (Pythium, Rhizoctonia, Fusarium fajok pl.) kárt tudnának okozni benne.  

Szintén az agrotechnikai védelem körébe tartozik, hogy a talaj ne legyen egyes kórokozók számára hajlamosító tényezőkkel terhelt. Ha rendkívül nedves, pangóvizes a terület, akkor gondoskodni kell a felesleges víz elvezetéséről. Még akkor is, ha a technika egyébként lehetővé tenné a vetést. Az ilyen talajokban gyakori az Olpidium brassicae, a Pythium ultimum, vagy a Pythium de baryanum gombák okozta károsodás, amely esetleg klasszikus palántadőlés formájában is jelentkezhet. A tömörödött, levegőtlen talajok a Rhizoctonia és a Fusarium fajok fertőzéséhez nyújtanak hathatós segítséget. Bár ezek a kórokozók kellően aktív paraziták, de egy kis segítségért nagyon „hálásak” tudnak lenni. A tömör, levegőtlen talajban küszködő, legyengült csíranövények könnyű célpontjai ezeknek a gyengültségi parazita gombáknak. 

Szintén fontos, hogy a vetőágy növényi maradványoktól mentes legyen. A dús szalmaborítás pl. vonzza a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) imágóit, amelyek a szalma alatti nedves talajba petéznek. Eredmény: foltszerűen rendkívül erős csócsárló kártétel, amelyet már az őszi kalászosok sem tudnak a bokrosodásukkal kompenzálni. Ha minden felesleges növényi maradvány már a nyár folyamán a talajba kerül és netán a lebomlást valamilyen engedélyezett tarlóbontó mikrobiológiai készítménnyel még segítettük is, akkor az aktív talaj mikrobák megehetik a parazita gombák elől ezen növényi maradványok java részét. Ha a kórokozók számára nem marad ennivaló, akkor elpusztulnak, amely jóval kisebb fertőzési nyomás formájában lesz majd érezhető. 

A csócsárló ellen a dús szalma takarás megszűntetésével is lehet védekezni

A későbbiek során a levegőből fertőző kórokozók ellen is van agrotechnikai védekezési lehetőség. Ha a gabona vagy a repce sorok iránya egyezik az uralkodó széliránnyal, akkor az elvetett kultúrák lombozata a nedves őszi reggeleken sokkal hamarabb felszáradhat. Ezzel csökken a fertőzésre alkalmas időszak hossza és ez által a fertőzés mértéke is. 

Ne feledkezzünk el a genetikai védelem lehetőségeiről sem! Az őszi káposztarepce esetében a fómás levélfoltosság és szárrák (Phoma lingam) elleni védekezés miatt célszerű a kórokozó ellen rezisztens fajta, vagy hibrid használata mellett dönteni. 

A gyakori barna levélfoltosság ellen nem csak csávázással lehet védekezni

A repce fómás betegsége ellen az ellenálló fajták, hibridek jelentik a megoldást

Bár a kémiai védekezés terén meglehetősen kevesek a biotermesztők lehetőségei, érdemes azért megemlíteni a búza fajok kő- és porüszögjei (Tilletia spp.), valamint az árpa helmintosporózisa ellen hatékony ecetes csávázás lehetőségét. Az ecet, mint egyszerű anyag használható, a használatát engedélyező jogszabály szerint 5-10%-os háztartási ecet és víz 1:1 arányú keverékének 1 l oldat/100 kg gabonamagra kijuttatásával.

Mustármag por kisebb körben ismert és szinte egyáltalán nem használt anyag, pedig a mustármag por -az ecethez hasonlóan – engedélyezett egyszerű anyag. A mustármag porából készített vizes pép őszi vagy tavaszi búza (Triticum aestivum), durumbúza (T. durum) és tönkölybúza (T. spelta) magvainak kórokozók (pl.: kőüszögöt okozó Tilletia caries és T. laevis) elleni csávázására alkalmas készítmény. A csávázást vetés előtt kell elvégezni. A csávázáshoz keverjünk össze 1,5 kg porrá zúzott mustármagot 4,5 l vízzel. Az így nyert pép 100 kg vetőmag kezeléséhez elegendő. 

Meg kell említeni a Stericlean Mag (kálium hipoklorit) használatát, amely nemcsak a takarmányozásra és emberi fogyasztásra szánt gabonafélék fertőtlenítésére, hanem a vetőmagok kezelésére is használható. 

Mindamellett gyakorta előfordulhat olyan helyzet, amikor a termesztő tisztában van azzal, hogy a talaja egyes kórokozókkal erősen fertőzött, viszont a vetésváltás okán nem sok mozgástere maradt az elvetendő kultúrát illetően. Ilyen esetekre vannak pl. engedélyezett, bár szántóföldi kultúrákban költségvonzatuk miatt ritkán alkalmazott Trichoderma fajok preparátumait tartalmazó talajkezelő készítmények, amelyek igen jó hatásúak a magasabb rendű gombák ellen. A Pythium és Phytophthora fajok elleni hatékonyságuk kisebb. A vetés előtti, preventív alkalmazásukkal hatékonyan vissza lehet szorítani sok káros, talajból támadó kórokozó populációját. Már itthon is rendelkezik engedéllyel a tavaszi és őszi repcében fómás (leptoszfériás) betegség, földi bolhák elleni védelmet jelentő Bacillus amyloliquefaciens MBI 600 törzset tartalmazó Integral Pro. Régóta használt és bevált a Pythium oligandrum antagonista gombát tartalmazó Polyversum, amely a káposztafélék esetén magkezelésre is használható a csírázáskor fertőző betegségek ellen – de számos más kultúrában egyéb gombabetegségek ellen is: mivel ez a gomba elfoglalja a helyet a kórokozó gombák elől. 

A biotermelőket és az őket kiszolgáló háttéripart (értsd: kutatóintézetek, innovatív készítmények előállítói) is élénken foglalkoztatja a csávázás – tágabb értelemben a magkezelés lehetősége. Ezek közül érdemes megemlíteni néhány, a nemzetközi gyakorlatban már elterjedt eljárást, illetve hazai terméket, termékcsoportot:

Koptatás – a koptatott mag előnyei régóta ismertek, fizikai eljárás, nem tilos a biotermesztésben. Elsősorban a répafélék magjainál alkalmazott eljárás.  

Pillírozás (drazsírozás)– az aprómagvakat – főleg zöldségfélék magjait – jellemzően ásványi eredetű anyaggal vonják be, így a mag pontosabban, könnyebben vethető szemenként.  

Forróvizes kezelés – nagy szakértelmet igénylő, elsősorban zöldségmagvak esetében alkalmazott eljárás, de használják Ázsiában a rizstermesztők is. A forróvíz használatának semmilyen jogi akadálya nincs a követelményrendszerekben. Alkalmazásának gátja főleg technikai, ahol fluid (nedves) vetésre van berendezkedve a gazdaság, ott gyakorlatilag bármelyik nagy volumenben termesztett növény esetében alkalmazható az eljárás. 

Huminsavas magkezelés – az USA egyes államaiban, de Európa egyes országaiban is elterjedt eljárás. A könnyen bányászható leonardit nevű ásvány kivonatát gyártják és forgalmazzák, használata egyszerű, olyan, mint bármilyen folyékony csávázószer. Fontos tudni, hogy huminsavval mi sem állunk rosszul! Többnyire talajkondicionálóként engedélyezett termékek sokasága (pl: Dudarit, Greensoil) nagyon sok huminsavat tartalmaz. Alaptrágyaként a talajba juttatva a huminsav vetéskor és a csíranövényekre is igen jótékony hatást fejt ki, feleslegessé válik a csávázás. 

Biodinamikus preparátumok alkalmazása – a biodinamikus termelők körében nagyon népszerű és hatásos. A BD preparátumok alkalmazása egy külön történet, remélhetőleg lesz alkalmunk erre a témára visszatérni. 

A kép rendkívül színes. Kutatások folynak a növényi illóanyagok magkezelésre történő felhasználására és se szeri, se száma azoknak a természetes ellenségeknek és anyagoknak, amelyeket a tudomány még nem fedezett fel. Tehát türelem, addig is éljünk minden jelenleg is meglévő lehetőséggel, hogy egészséges, aktív talajban egészséges növényeket termelhessünk. 

A vetőmagok az EU területén belül szabadon forgalmazhatók. Alapelv, hogy címkén jelölni kell, ha bármivel kezelték a vetőmagot, ha nincs arra utalás, hogy kezelték a vetőmagot, akkor azt kezeletlennek kell tekinteni. Vannak olyan anyagok, amelyek megfelelnek az öko rendeletnek, és annak ellenére, hogy a termék Magyarországon nincs engedélyezve, az ezzel kezelt vetőmag elvetése szabályos. Ilyen a Pseudomonas chlororaphis mikroorganizmust tartalmazó Cerall vagy Cedomon, amelyet gabonamagvak kezelésére használnak.

agrotrend.hu / ÖMKi