Revycare® a kalászos gabonák termésbiztonságáért

A fölső leveleket fertőző kórokozók

Hazánkban, a kalászosok fölső leveleinek megbetegítése útján, a termés elsőszámú vámszedői a különféle rozsdagombák, de mellettük a levélfoltosságokat előidéző kórokozókkal is komolyan számolni kell. Búzában, tritikáléban és rozsban, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de minden évben veszélyeztet a vörösrozsdát okozó Puccinia triticina/recondita. A 2014-es emlékezetes sárgarozsdajárvány óta búzában gyakori „vendég” a Puccinia striiformis, sőt az utóbbi években egyre többször találkozunk a feketerozsda kórokozójával (Puccinia graminis) is. Árpában pedig rendszeresen fölüti fejét a Puccinia hordei, amely a törperozsdát idézi elő.

A levélfoltosságok kórokozói az árpára jelentik a legnagyobb veszélyt, de néha a búzát is súlyosan károsítják, és a rozsban, tritikáléban is előfordulnak. Az árpában leggyakrabban a ramuláriás levélfoltosságot okozó Ramularia collo-cygni lép föl, amelynek kártétele kevésbé jelentős, többnyire nem haladja meg a hektáronkénti fél tonnát. A hálózatos levélfoltosság kialakulásáért felelős Pyrenophora/Drechslera teres többszörös károsítási potenciállal rendelkezik, de ez csak ritkán nyilvánul meg, s még ritkábban a hasonló károkozásra képes, barna levélfoltosságot okozó Cochliobolus sativusé. A búza mellett a rozsot és a tritikálét is megtámadhatja a Pyrenophora/Drechslera tritici-repentis, de – a monokultúrákat leszámítva – kártétele általában nem számottevő. Hasonlóképpen a búza szeptóriás levélfoltosságát előidéző Zymoseptoria triticiéhez (tegyük hozzá: nem így Nyugat-Euróbában, ahol ezt tartják a búza legveszélyesebb gombakórokozójának).  

Valamennyi kórokozó kedveli a csapadékot, különösképpen a levélfoltosságokat okozó gombák. Ezeknek a tavaszi–kora nyári hónapokban sok kell az égi áldásból. A rozsdagombák kevesebbel is megelégszenek, viszont – a P. striiformis kivételével – igénylik a meleget, és mindannyian kényesek a téli körülményeket illetően is. A foltbetegségek kórokozói között akad melegkedvelő (a P. tritici-repentis), a többiek azonban a hűvös időt szeretik.

A fölső levelek szerepe a fotoszintézisben

Kalászos gabonáinktól maximális terméshozamot abban az esetben remélhetünk, ha lombfelületük a beérésükig teljesen ép, mentes a különféle kórokozók fertőzésétől. Kiemelten fontos szerep hárul a kifejlett növények fölső leveleire (zászlóslevél és az alatta levő egy-két levél), amelyek a termésbe beépülő tápanyagok nagy részét előállítják. E levelek fertőzésmentességének biztosítása ezért az állományvédelem leglényegesebb föladata. Azoknak a növényfajoknak, amelyeknek a zászlóslevele nagy felületű – itt elsődlegesen a búzára gondolhatunk – a fölső két levelét, azoknak pedig, amelyeknek kicsi a zászlóslevele (lásd árpa) a fölső három levelét kell kifogástalanul megvédeni.

A fölső levelek védelmének időzítését illetően a gyakorlati tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a búza esetében a kalászolás kezdetén (BBCH 51), az árpánál pedig kicsit korábban, a zászlóslevél kiterülésekor (BBCH 39) kell rá sort keríteni. Az árpánál ez szokott lenni az utolsó állományvédelmi teendő, a búzánál viszont sokszor ezt még egy kalászvédelmi, a DON-toxin csökkentésére irányuló beavatkozás is követheti a teljes virágzásban (BBCH 65). Ilyenkor, ha tehát külön kalászvédelmet is tervezünk, a fölső levelek védelmével nem kell várnunk a kalászolás kezdetéig, hanem – mint az árpánál – már a zászlóslevél kiterülésekor sort keríthetünk erre a lépésre.

A fölső levelek hatékony védelme

Mindezek átgondolása után már csak egyetlen dolgunk marad: választani egy hatékony gombaölő szert, amellyel a fölső leveleket maradéktalanul megóvhatjuk a gombafertőzésektől. Legyen ez a szer a Revycare^®, amely hatóanyagait illetően egy új triazolt (mefentriflukonazol) és egy jól ismert strobilurint (piraklostrobin) tartalmaz. Mindkét hatóanyag kiváló hatékonyságú a rozsdagombák ellen, és – egymást támogatva – eredményesen fölveszik a küzdelmet a levélfoltosságok kórokozóival is. A gombakórokozók elhárításának eredménye az a termésnövekedés, amit akkor mérhetünk, ha a permetezetlenül hagyott állomány terméséhez viszonyítjuk a permetezettét, ahogy ezt a kísérletekben meg is tesszük.

A Revycare^®-rel kezelt növényállomány betakarítása után azért mérünk nagyobb terméskülönbségeket, mint a hasonlóképpen hatékony triazol-készítmények használatát követően, mert a készítmény piraklostrobin hatóanyaga – a klorofillszintézis serkentésével – is növeli a termést, és ez hozzáadódik a kárelhárítás eredményeként keletkező termésnövekedéshez (1. ábra). A Revycare^® ajánlott adagja a fölső levelek védelmét szolgáló kezeléseknél: 1 l/ha.

dr. Füzi István
fejlesztőmérnök
BASF Hungária Kft.

(X)