Időszerű a vetésfehérítő bogarak és lárváik elleni védekezés

A kalászos gabonák termesztése során nem sok olyan állati károsító van, amelyek ellen valamilyen jellegű védekezés a biotermesztés keretein belül indokolt lehet. A vírusvektor levéltetvek ellen agrotechnikai módszerekkel (pl. megfelelő vetésidő) hatékonyan lehet küzdeni. A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) lárvája, a csócsárló ellen a vetésváltás, mint a biotermesztésben kötelezően előírt technológiai elem már önmagában kellő hatékonyságú védelmet biztosít. Egyedül a vetésfehérítő bogarak és lárváik azok, amelyek időnként olyan hatalmas egyedszámban jelennek meg a kalászosok levelein, amely már súlyos kártételt is előidézhet és amelyek ellen a védekezés igencsak indokolt lehet. 

Amit a kártevőkről tudni kell 

A vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) viszonylag kis testű, 3-4 mm-es, jól repülő levélbogarak, amelyeknek évente csak egy nemzedékük fejlődik és imágó alakban telelnek át a mezőgazdasági táblákat övező gyom szegély és erdősávok talajának felső rétegében. Oligofág fajok, azaz kizárólag fűféléken tudnak táplálkozni. E tekintetben is válogatósak, mivel a szőrözöttebb levelű fajokat kerülik, ugyanakkor a zsenge és édes levélzetű állományokat, mint pl. a tavaszi zab és a tavaszi árpa rendkívül kedvelik. Ha ilyen kultúrákat találnak, akkor a környék összes vetésfehérítője ott gyűlik össze, ott is táplálkozik és a többi gabonafélét szinte alig károsítják. 

A vetésfehérítő bogarak között hazánkban a leggyakoribb a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus). Gyakorta előfordul még a kéknyakú árpabogár (Oulema lichenis) és a kéknyakú búzabogár (Oulema septentrionis) is. Ez utóbbi érdekes módon sok, a konvencionális termesztésben alkalmazott inszekticid hatóanyaggal szemben megnövekedett ellenálló képességgel rendelkezik. E bogarak nevében megjelenő gabonafélék neve nem az általuk leginkább preferált gabonára utal, hanem csak arra, hogy a faj tudományos leírása során arról a tápnövényről gyűjtötték be. 

A vetésfehérítő bogarak a telelésből akkor jönnek elő, amikor a levegő hőmérséklete már tartósan meghaladja a +10–12 oC – os hőmérsékletet. Ez általában még olyan időszakban történik, amikor tél végén – tavasz elején igencsak hektikus a hőmérséklet változása, így az imágók előjövetele a telelő helyekről meglehetősen hosszú folyamat. A kirajzást követően a bogarak az érési táplálkozás céljából megindulnak a kalászos vetések irányába. Betelepedésük jellege nagymértékben függ az időjárástól.  Ha a nappali hőmérséklet 18–20 oC körüli, vagy azt meghaladja, akkor ezek a bogarak nagyon szívesen repülnek akár nagyobb, több száz méteres távolságokra is. Ha hűvös, szeles a tavasz, akkor a kirajzott imágók csak igen rövid távolságokra repülnek, így a betelepedés sok esetben a tábla szélekről indulva frontvonal szerű lesz. Ugyanakkor elég egy-két olyan meleg nap, amikor a bogarak szívesen repülnek nagy távolságokra ahhoz, hogy a fokozatos betelepülés helyett az imágók egyszerre a teljes táblát kolonizálhassák. Éppen ezért az esetleges kémiai védekezések során igen jó eséllyel a szegély kezelés nem elegendő a betelepedett imágók visszaszorítására. 

A betelepedés és az érési táplálkozás 7–14 napig is eltarthat. Utána a párosodás következik, amely igen sok esetben tömeges, azaz az imágók túlnyomó hányada egyszerre párosodik. A párosodás után pár napon belül megindul a peterakás. Ez meglehetősen sokáig, akár két hétig is eltarthat. A levelek színére, azaz jól látható helyre lerakott peték eleinte citromsárgák, de az egy hétig tartó embrionális fejlődés során színük fokozatosan sötétedik, míg elérik a lárvakelés előtti fekete színt. 

Míg az imágók táplálkozása során a levéllemez teljes vastagságában átrágásra kerül, addig a lárvák rágása – hámozgatása csak a levéllemez felső epidermiszét és a parenchima sejtek állományát pusztítja el. A levél fonákán levő epidermisz többé–kevésbé sértetlen marad, amelynek fehér színe miatt kapták ezek a kártevők a népi nevüket. Mivel mind az imágók, mind pedig a lárvák is kártevők, így gazdasági szempontból is érdemesebb – főképp nagy egyedszám esetén – már a betelepült imágók ellen védekezni. 

Védekezési lehetőségek 

A vetésfehérítő bogarak és lárváik ellen a biotermesztés során viszonylag kevés lehetőségünk van az agrotechnikai védekezésre. Főképp a nagyon veszélyeztetett tavaszi árpa és zab esetében ugyanakkor igencsak előnyös a minél korábbi vetés elvégzése, illetve annak kerülése, hogy szélesebb (15–20 km-es) körben a miénk legyen az egyetlen tavaszi kalászos, amelyet a kártevők megtalálhatnak. Egy heterogén, sokféle gabonafélével bevetett nagyobb terület a vetésfehérítő bogarak számára táplálékválasztási kísérletként is működik és a telelésből kirajzás után a bogarak a számukra leginkább tetsző kalászos táblán fognak csoportosulni.Ha ez éppen egy ízletes, kis levélfelülettel rendelkező tavaszi kalászos, akkor az imágók károsítása akár meg is semmisítheti az elvetett kultúrát. 

A genetikai védelem meglehetősen korlátozott és e tekintetben alig van releváns és elérhető információ a gazdálkodók számára. Ami biztos, hogy a szőrösebb levelű őszi búza fajtákat ezek a kártevők lehetőség szerint kerülik. Van néhány őszi búza fajta, mint pl. a Capo, amely évről évre rendszeresen és erősen szenved ezektől a kártevőktől. A genetikai védelemre a védekezés során nem igazán lehet építeni. 

Jelen időszakban, amikor már az elvetett, kikelt és fejlődésben levő állományok vannak veszélyben, már túlságosan sok lehetőségük nincs a biotermesztőknek, mint a kémiai növényvédelem, vagy valamekkora károsítás elviselése. A jelenlegi, április közepe–vége körüli időszakban a károsítók döntően még a párosodás időszakában vannak. Ha szélsőséges mértékű a vetésfehérítő bogarak betelepedése után a kártevők egyedszáma, vagy ha rendkívül értékes állomány (pl. vetőmag, speciális céltermesztésre elvetett fajta) védelme a cél, akkor érdemes lehet szükséghelyzeti engedélyt kérni a Laser használatára. Ez az inszekticid használható biotermesztés során is. Ugyanakkor, mivel kalászosokban nincs engedélyezve, ezért csak a NÉBIH által kiadott szükséghelyzeti engedély birtokában használható fel. A védekezésre optimális időpont a bogarak párosodásának időszaka. Ha korábban kezelünk, akkor a később betelepülő egyedek egy része nem fog találkozni a készítménnyel, így túl fogja élni a beavatkozást. Későbbi kezelés esetén az imágókat el lehet ugyan pusztítani, de ha már történt peterakás, akkor azokból a petékből már nyugodtan kikelhetnek a kártevők lárvái. Mire azok megjelennek, a kezelésünk már elveszítette hatékonyságát, így a károsításnak szabad útja lesz. 

Hasonló a helyzet a kártevők lárváinak esetében is. A kaolin hatóanyagú, az agyagásvány őrlemény higroszkópos tulajdonságain alapuló Surround WP készítmény alkalmas a vetésfehérítő bogarak lárváinak hatékony gyérítésére, de jelenleg nincs engedélyezve a kalászosokban ezen károsítók elleni használatra. Így felhasználása ugyanúgy, mint az imágók elleni védekezés esetében, szükséghelyzeti engedélyhez kötött. Felhasználható a Laser is, ugyan ilyen feltételek mellett. 

A védekezés során – amennyiben az még lehetséges – lehetőleg részesítsük előnyben az imágók elleni védekezést. Ezzel egyrészről megspórolható az általuk okozott levélveszteség jelentős része és a lárva kártétel szinte teljes mértéke. A lárvák elleni védekezésnél célszerű tisztában lenni azzal is, hogy a peterakás nem egyszerre történik, így a lárvakelés akár szélsőséges mértékben is elhúzódhat az időjárás függvényében. Ezáltal egy védekezéssel a fiatal, L1–L2 stádiumú lárvák csak viszonylag kis hányada érhető el egy alkalommal a felhasznált inszekticiddel. Gondot okozhat a csapadék is, mivel a Surround WP könnyedén lemosódik, illetve nagyon páratelt közegben hatékonysága jelentősen csökkenhet. 

Meg kell említeni, hogy vetésfehérítő bogaraknak is számos természetes ellensége van. A petéket, lárvákat és bábokat több hártyás szárnyú faj parazitálja. A leggyakoribb lárvaparazitoid (Necremus leucarthos) a lárvák közel 47%-át fertőzi. Több entomopatogén gomba élősködhet a lárvákon és imágókon. A közönséges tolvajpoloska, aranyszemű fátyolka, darázsalakú farkaslégy, fekete héjalégy és a közönséges karolópók a vetésfehérítő bogár ragadozója. Éppen ezért van jelentősége annak, hogy mekkora táblákat alakítanak ki és a táblák szélén milyen jellegű állandó növényzet van, illetve az hogyan van kaszálva.  

Bármilyen módon kerülünk is kapcsolatba a vetésfehérítő bogarakkal, mindenképpen gondos, az érintett táblák teljes területét átfogó, többszöri állomány felmérés, szemlézés alapján döntsünk csak egy esetleges kémiai védekezés mellett. Ne feledjük, hogy ez még a biotermesztés feltételrendszerében is egy végső megoldás! 

agrotrend.hu / ÖMKi