Talajvizsgálati eredmények értelmezése, kémhatás és mésztartalom a gyakorlatban

A NAK cikksorozatuk előző részében a talajvizsgálati eredmények KA (Arany-féle kötöttségi szám) értékével ismerkedhettünk meg. Ahogyan ott is említették, a jogszabályi kötelezettségek – Nitrát rendelet, integrált növényvédelem -, illetve egyes pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodó számára kötelező a talajvizsgálat elvégeztetése.

Fontosnak tartjuk, hogy a laboratóriumi vizsgálati eredmények adatait a gazdálkodók maguk is értelmezni tudják. Ennek érdekében nézzük tovább a laborvizsgálati jegyzőkönyv adatait:

Kémhatás (pH)
A fizikai talajféleség – Arany-féle kötöttség (KA) értelmezéssel – mellett a másik lényegi tulajdonság a talajok kémhatása. Talajok esetében pH-át csak oldatban tudunk mérni. A pH mérést 1 rész talaj és 2,5 rész desztillált vízzel, vagy pedig kálium-klorid oldat hozzáadásával végzik. A vizes és a kálium- kloridos kémhatás között 0.2-0.3 pH értéknyi eltérés lehet, mivel a kálium-kloridos oldószer a talaj kolloidok felületéről a szuszpenzióba több savanyúságot okozó H+ iont „kényszerít”, ami a mérésnél megmutatkozik.

A talajsavanyúságot a jellemzően a hidrolitos aciditás (y₁) érték mutatja. Ezeknek a paramétereknek a megállapításakor arra kapunk választ, hogy a talajszemcsék (kolloidok) felületén mennyi savanyúságot okozó H+ iont van megkötve. Ennek ismerete a meszező anyagok megállapításához szükséges: ha az y₁ érték 8-nál nagyobb, akkor mindenképpen kell meszezni, 4-8 között feltételesen, 4 alatt pedig nem.

A talajokat kémhatásuk alapján (pH) általánosan az alábbi kategóriák szerint csoportosíthatjuk:

• ≤4,5 erősen savanyú
• 4.5-5.5 savanyú
• 5.5-6.8 gyengén savanyú
• 6.8-7.2 semleges
• 7.2-8.5 gyengén lúgostermőtalaj
• 8.5-9 lúgos
• ≥9 erősen lúgos

A talajok kémhatása meghatározza többek között a termeszthető növények körét, a tápanyagok mozgását a talajban. Általában a gyengén savanyú és semleges körülmények között a legkönnyebb a növényeknek a tápelemeket felvenni. Mind a túl alacsony, mind a túl magas kémhatásnál a tápanyagok megkötődnek és a növények számára nem felvehető állapotba kerülnek.

Szénsavas mész tartalom (CaCO₃ %)
A talaj kémhatására jelentősen hat – de nem csak és kizárólag – a talaj mésztartalma. Azoknál a talajoknál, ahol a mész tartalom a 15%-ot meghaladja, jelentős foszfor lekötődésre számíthatunk. A mész hiánya is sok problémát okozhat pl. a paprika, paradicsom és alma termesztők körében (eltarthatósági probléma). A mész ezen felül hozzájárul a talaj szerkezetességéhez, hiszen a talaj morzsás szerkezetének kialakításában domináns szereppel bír (pl. csernozjom (mezőségi) talajok).

Mésztartalom vizsgálata házilag: Ehhez háztartási ecetre – vagy 10%-os sósavra – és egy kis talajmintára lesz szükség. Ha a rögre kevés ecetet/sósavat cseppentünk és ez hallhatóan pezsegni kezd, de nem habzik, akkor a talaj mésztartalma éppen elegendő. Ha hirtelen pezsgést tapasztalunk úgy talajunkban sok mész. Ez gátolja a foszfor, a kálium, a vas és más elemek felvételét. Az ilyen talajon a növények levelei sárgulhatnak (klorózis) és elhalnak. Előfordulhat, hogy a talajminta nem reagál az ecetre, ez mészhiányt jelez.

Mésztartalom mértéke a sósav hatására bekövetkező pezsgés alapján:

1. táblázat – A szénsavas mész tartalom határértékei (MÉM-NAK)

agrotrend.hu / NAK / Sztahura Erzsébet