Ilyen a hazai nemesítésű burgonyák minősége

Barnulnak, üregesednek, repedeznek. Ezekkel a problémákkal igen sűrűn találkozhatunk a Nyugat-Európából beszerzett burgonyafajták esetében, ám az idő – és a kutatások is – bebizonyították, hogy a keszthelyi fajták lényegesebben kisebb arányban hordozzák magukban ezeket a tüneteket. Röviden fogalmazva, a keszthelyi burgonya sokkal ellenállóbb, mint a külföldi társaik. Ez látszik is az eredményekben, hiszen a hazai fajták részesedési aránya folyamatosan növekszik, mert az étkezési burgonyatermelők leginkább azokat a fajtákat termelik és szaporítják, amelyekre jobban van igény.

A Keszthelyi Burgonyakutatási Központ vezetője, Polgár Zsolt nemrégiben egy szakmai tanácskozáson hangoztatta azt, hogy a magyar fajták azért kerültek előtérbe, mert itthoni körülményekre termesztették azokat – ez az alapja az egész nemesítésnek. Keszthelyen ezeket a fajtákat öntözés nélkül, teljesen magukra hagyva termesztik azt vizsgálva, hogy az extrém körülményeket mennyiségben és minőségben hogyan tolerálják. Ezek után már nem kérdés, hogy ahol mindent megadnak a burgonyának, ott még jobb eredményre számíthatnak a gazdák.
Sok nehézséget hordoz az ágazat, amelynek a következményei még hosszú ideig velünk maradnak, pedig a burgonya az egyik legfontosabb alapvető élelmiszerünk, hazánkban ebből a zöldségből a legnagyobb az egy főre jutó éves fogyasztás, csaknem 28 kilogramm.

Az itthon megtermelt burgonya valaha a teljes magyar piac ellátására elegendő volt, ma már viszont importra szorulunk. Az ország egyik legfontosabb termesztő körzetében, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is visszaesett a termelés, 760 hektár területen foglalkoznak vele. A kilencvenes években csak Balkányban és környékén meghaladta az ezer hektárt a burgonya termesztése.

Az Agrárminisztérium célja, hogy 2030-ra hazánk önellátó legyen burgonyából, ehhez elengedhetetlen az ágazat versenyképességének növelése. A szakemberek szerint a tudományos háttér, a megfelelő genetika, valamint a legkorszerűbb eszközök és technológiák rendelkezésre állnak. A szaktárca az öntözésfejlesztésre is jelentős forrásokat biztosított. A Közös Agrár Politika stratégiai terve pedig kiemelt hangsúlyt helyez a burgonyatermesztés támogatására.

Vegyük sorra, hogy mi az, amin a szakma szerint változtatni kell. Más ágazatokhoz hasonlóan az összefogás hiánya miatt nehéz az előrelépés, de azt már rövid időn belül felismerték a gazdák, hogy a magyar fajtákat előtérbe kell helyezni. Az is igaz, hogy öntözés nélkül nem lehet már burgonyát termelni. Csökkent az étkezési burgonya termőterülete is, amely 6700 hektár az országban, ez tavaly 12 ezer, azt megelőzően 20 ezer hektár volt. A szakmai tanácskozásokon rendre el is hangzik, hogy a burgonyatermesztést alapvetően nem tolják el maguktól a termesztők, de a körülmények nem kedvezők, mert munkaigényes növényről van szó, amelyhez hiányzik az állami támogatás, drága a szaporítóanyag és a beruházási költség. A gépek beszerzésére is ugyanez elmondható.

Ha az öntözésfejlesztési beruházásokban előre lehetne lépni, akkor a hazai piac is vevő lenne a burgonyára.

A klímaváltozás tehát a burgonyának sem kedvez: hazánkban öntözés nélkül ma már nem érdemes ezt a növényt termeszteni, ezért a gazdálkodóknak a magyar nemesítésű fajták jelenthetik a kitörési biztonságot. Ezek a fajták a mi éghajlati körülményeink között lettek nemesítve.

Agrotrend.hu/ Novenyvedoszer.hu