Két történet a közelmúltból: érdekképviselet Nyugaton és Keleten

A franciáktól több fronton is sokat lehet tanulni, de ahogy a hazai termelők megvédik érdekeiket, az valódi mestermunka

Szervezettségben, nyomásgyakorlási képességben valószínűleg példaként állíthatók minden kelet- és dél-európai termelői közösség elé, és erre igen jó példa egy közelmúltban történt eset.

Fotó:

Januárban a francia almakészletek olyan magas szinten álltak, hogy bőven elegendőek voltak a hazai kereslet ellátására, így a Francia Alma- és Körtetermesztők Egyesülete, az ANPP (Association Nationale Pommes Poires) szerint behozatalra nem volt szükség. Ehhez képest az ANPP kiszúrta, hogy a Carrefour kiskereskedelmi lánc Lengyelországból importált pár tucat tonna(!) almát, és ezeket a francia almával azonos áron helyezte ki a polcokra, holott körülbelül a helyben termelt gyümölcs feléért szerezte be az árut.

Érdemes megfigyelni, hogy ebből a jelentéktelen mennyiségből is micsoda ügy lett, milyen szintre sikerült eszkalálni a hírverést, nehogy aztán később az ilyen típusú import a többi áruházlánc számára követendő példaként szolgálhasson. A francia termelői szövetkezetek, élükön az ANPP a “fekete PR” eszközéhez folyamodtak: az információt megköröztették a hazai ágazati portálokon és a nemzeti médiában is, meglehetősen vitriolos hangvételben ostorozva a láncot. Majd Olaszországban, Hollandiában, Németországban és Lengyelországban jelentek meg cikkek ugyanerről az “ügyről”.

Ez régóta bevett gyakorlat Nyugat-Európában, az újdonság az, hogy a kelet-európai média is kezd fellépni ilyen esetekben. Az ANPP januárban nyilatkozatot bocsátott, ki mely szerint a francia termelők a megnövekedett energia- és inputanyagárak miatt magasabb felvásárlási árakat érdemelnek, később pedig a lengyel alma behozatalát “unfair import”-nak minősítette. (Ide tartozik pár fontos előzmény, illetve az érdekképviselet erejét is jól jelzi, hogy a Carrefour korábban “kereskedelmi szolidaritási egyezményt” kötött a hazai termelői egyesületek képviselőivel.

Február 1-jén az Auchan írt alá megállapodást francia termelői szervezetekkel, amelyben elkötelezte magát amellett, hogy beszerzéseit a francia almaágazat támogatása érdekében belföldi forrásokból fogja megvalósítani, de igazából ez nem jelent óriási változást, mert már 2022-ben is 99%-ban hazai árut értékesített.) 

Franciaországban a hasonló jellegű protekcionista megmozdulásoknak az első lépése a “fekete PR vagy “negatív reklám”, amelyhez a média a termelői szervezeteken keresztül kiváló partner, beleértve a televíziót is. A következő lépés általában a széles körű és igen hatásos, nem ritkán erőszakos megmozdulás-sorozat (ahogy azt legutóbb a hollandiai tüntetések is példázták), de közben a média mindenről tudósít, és már a tüntetések közben mutatnak egy-két gazdát, aki a termőkorú ültetvényén húzza ki a fákat elkeseredésében. Nem csoda, hogy ilyen összehangolt akciósorozatra válaszul a zömével belföldi kézben levő kiskereskedelmi láncok meghátrálnak.

Lengyelország: Kelet-Európában még egy “kicsit” más a helyzet, de vannak pozitív példák 

A fenti eseményekre a Sad24 lengyel portál is reagált, mondván, hogy náluk az országba beömlő ukrán gabona, a 37 ezer tonna almasűrítmény, vagy a nagy mennyiségű fagyasztott málna is csak egy-két cikket érdemelt az országos sajtóban, a lengyel szakszervezetek, kamarák pedig nem hogy nem csináltak semmit, hanem jellemzően meg sem szólaltak. A lap véleménye szerint a lengyel gazdák is ugyanabban a vámunióban tevékenykednek, mint a franciák, ezért elég gyakran támad az az érzésük, hogy az egyes EU-tagállamokra bizony más szabályok vonatkoznak. Az agrárpiacok vonatkozásában úgy látszik, hogy már meg is valósult az euroszkeptikusok által sokszor emlegetett “kétsebességes Európa” koncepció. Ahogy a költő mondja, némi parafrázissal:

“Ez nem a Vadnyugat, ez a Kelet, Clint Eastwood itt nem menti meg a kerted.”

Lengyelországból is lehet azonban pozitív példát említeni a közelmúltból, mégpedig a Potworów környéki paprikatermesztőkét. 2022. júliusában két demonstrációt is sikerült megszervezniük, egyiket az Aldi, másikat a hazánkban kevésbé ismert Lewiatan üzletláncok boltjai előtt arra válaszul, hogy a lengyel paprikaszezon csúcsán holland importáru jelent meg az említett láncok polcain (ami persze a szabad piac miatt jogilag teljesen rendben van). A demonstrációk és a médiával karöltve folytatott ellenreklám végül sikeresnek bizonyultak, és mindkét áruházlánc lemondott a Nyugat-Európából származó importáru forgalmazásáról a hazai termékek javára.

Fontos azonban látni a különbséget: míg Lengyelországban egy kis, elszigetelt kezdeményezés vezetett eredményre a szervezők kitartása miatt, addig Franciaországban a legkisebb ügyben is (pár tonna lengyel alma, nem 37 ezer tonna ukrán sűrítmény!) szinte azonnal a teljes szektor lép, minden eszközt és társult szervezet együttműködését bevetve a cél érdekében. Úgy tűnik, Nyugaton sincs semmilyen Clint Eastwood, az ágazat maga mozdul meg.

agrotrend.hu / FruitVeB