Itt az ültetési anyag megválasztásának az ideje

A szőlőültetés egyik lehetséges ideje is az őszi időszak. Igy e rövid bevezető után szeretnénk a figyelmet felhívni és néhány hasznos tudnivalóval szolgálni a szőlő, mint növény, ültetési anyagának, idejének megválasztásához.

A szőlő a bor kizárólagos alapanyaga, és mint csemegeszőlő a magyar kertkultúra elválaszthatatlan része. A szőlő ültetési anyaga jellemzően két komponensű, melyet egy alanyfajta, ami a gyökérzetet és vagy a törzs egy részét, és egy ráoltott nemes fajta adja. Az így létrejött növényt szőlőoltványnak nevezzük. A szőlőalanyok jelentősége és elterjedése a filoxéravész, azaz a XIX. század közepe óta vannak jelen a világ és hazánk szőlőtermesztésében. A filoxéra gyökér kártevő pusztítása miatt a termőszőlőben tulajdonképpen, ez az alanyfajtákkal szemben támasztott legfontosabb követelmény. A filoxéra ellenállóság vagy érzékenység az adott alanyfajta létrejöttében részt vevő szőlőfajok anatómiai felépítésével és a gyökér szúrások nyomán okozott fiziológiai reakcióival függ össze. Az alanyfajtáinkat is fertőzi, de az előbbiek szerint az alanyfajtáink a másodlagos előkérget mélyen képezik, és gyakorta megújítják, így ennek köszönhetően a szúrások okozta sebzéseket úgymond levedlik az elhalt kéreggel együtt. A szaporításra engedélyezett alanyfajok és fajták filoxéra érzékenysége eltérő, azonban valamennyi alanyfajtánk a filoxéra ellen aktív rezisztenciával rendelkezik. A legérzékenyebbek az európai szőlő (Vitis vinifera) fajtái, ide tartoznak döntően a termesztett nemes fajtáink, melyek idővel biztosan megfertőződnek, mely aztán a növény leromlásával és pusztulásával jár.

fotó: pxhere.com

A talajok mésztartalma a filoxéra vész előtt nem volt kérdés, mert a saját gyökéren termesztett vinifera fajták a talaj mésztartalmára nem érzékenyek. Viszont amióta amerikai alanyfajtákat használunk, amivel a filoxéra probléma megoldódott, a talaj mésztartalma már fontos kérdés, mert az alanyok eltérő módon érzékenyek. A talajok mésztartalmának vizsgálata, tehát fontos tényező, és tudnunk kell, és ennek megfelelően válasszunk alanyt a nemes fajtához, ellenkező esetben növényélettani rendellenességek léphetnek fel, mely a szőlőnövény életében és teljesítőképességében állandó, visszafordíthatatlan problémákat okoz. A talajok mésztartalmát hazánkban „magyar mészfok” -ban szokás kifejezni, mely jellemzően 0-65 fok -ig terjed. Néhány legismertebb és legjobban bevált alanyfajtáink az alábbi mésztartalom között teljesítenek optimálisan: Berlandieri x Riparia T.K.5BB (35-45 fok), Berlandieri x Riparia T.5C (40-50 fok), Chasselas x Berlandieri 41B (50-60 fok), nagyon magas 60 magyar mészfok felett pedig a Fercal alanyfajta áll rendelkezésünkre. A Berlandieri x Riparia K. 125 AA mésztűrő képessége alacsonyabb, mint az ajánlott fajtáké, de jól gyökeresedik, jó az affinitása, hazai szelektálása és a klónok értékelése Keszthelyen folyik.

Az alanyok hatását a termőfajtára is fontos ismernünk, mielőtt bármilyen fajta telepítése mellett döntünk. Az alanyfajták különböző módon hatnak a rájuk oltott termőfajták, növekedési eréjére, a megújuló képességre, ami alapvetően meghatározza a tőke élettartamát, bármilyen szakszerűen is metsszük a tőkét. De hatással van a nemes termőre fordulására a terméshozamára és a termés minőségére és a vesszők beérésére is. Láthatjuk tehát, hogy az alany mely többnyire nem látható, mert döntően a talajban” foglal helyet” mégis főszereplő a tőke életében, mert valamennyi élettani ciklust alapvetően befolyásol. Az alanyfajta tartós együttélése a termőfajtával elengedhetetlen. Az alany és a nemes összeoltását, majd egyesülését és tartós együttélését affinitásnak nevezzük. Ami nem összetévesztendő a kompatibilitással, ami röviden megfogalmazva az összeolthatóságot, azaz az alany és a nemes összeforradási képességét jelenti. Tartós együttélésről (affinitásról), csak egymással kompatibilis komponensek estén beszélhetünk. Ha a két partner (alany és nemes) nem affinis egymással, akkor hiába az összeoltás után bekövetkező oltástásforradás, az együttélés zavarainak különböző tüneteivel találkozunk, mely a termesztés folyamán állandó problémákat jelent.  Olyan ez, mint egy férfi – nő kapcsolat, hiába az együttélés erőltetése, ha a felek nem kompatibilisek egymással.

Egy esetben tekinthetünk el az alanyok használatától, ha a telepítést immunis homoktalajon valósítjuk meg, mert a 75% körüli arányban kvarcszemcsét tartalmazó homoktalajokban a filoxéra nem képes élni, ezért nem tudja ott a szőlő gyökérzetét elpusztítani. Igy az ilyen talajféleségeket, filoxérától mentes, immunis homoktalajoknak nevezzük. Azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen tajokon is a szőlő oltványként való telepítése nagyobb vegetatív és generatív potenciált biztosít a szőlőnek.

A szőlő telepítésének az ideje hagyományosan tavasszal történik, de újabban már az őszi telepítés kezd erősödni. Ennek két oka is van, egyrészt a tavaszi munkatorlódások arra késztetik az üzemeket, hogy az őszi szüret végeztével, még a rendelkezésre álló enyhe időszakot is kihasználják telepítésre. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az őszi ültetés még eredményesebb is lehet, mint a tavaszi. Ennek feltétel, hogy a szőlőiskolákból frissen kitermelt, nagy biológiai értékű szaporítóanyagot használjunk. Másrészt pedig, növényélettanilag is indokolt, ugyanis az új gyökerek képződése, már az ősz folyamán is megindul. A korai begyökeresedés eredményeként az őszi telepítés gyorsabban fakad, indul meg a nedvkeringés, a növekedés erőteljesebb, mint a tavaszi gyakran kedvezőtlen körülmények közti telepítés.

A költőóriás szavaival élve, Itt van az ősz, itt van újra…, bíztatunk tehát minden szőlőt telepíteni kívánó gazdálkodót, hogy bátran telepítsenek ősszel szőlőt, legyen az borszőlő vagy csemegeszőlő, amiből számtalan egyéb feldolgozott termék készíthető. A következő cikkben is várjuk a kedves olvasót, melyben az ültetési anyag előkészítéséről és a telepítés végrehajtásáról fogunk tájékoztatni.

agrotrend.hu / NAK