Kertészet
9. házikertes felhívás
Most lehet a rügypikekkelyek alól előbújó gubacsatkák és levélatkák ellen védekezni. A monília és a tafrina is feléledt, kedvelik a hűvös, esős időjárást.
Az esõ nagyon jól jött a növényeknek, a hûvös idõjárás viszont késlelteti a fejlõdésüket. A javában virágzó meggy nehéz helyzetbe került, a virágfertõzõ monília terjedéséhez ideálisak a körülmények. Lásd 5. felhívást. A kajszit és az õszibarackot megtizedelte a fagy, lehet, hogy a meggy lesz a legfontosabb nyári gyümölcsünk 2021-ben? Virágzik az alma és a körte a legtöbb kertben. A sziromhullás után majd indíthatjuk a felszívódó gombaölõkbõl álló permetezési sort, a szisztemikus blokkot. Már a varasodásra is gondolnunk kell! Az õszibarackokat támadó tafrina is feléledt. A fotó kedden készült, a védekezésrõl a 4. levélben írtam.
► Ahol tavaly gondot okoztak a gubacsatkák ott most indokolt lehet a védekezés. Igaz, hogy még nem láthatjuk a jellegzetes tüneteiket a szõlõ, a dió vagy a körte levelein, de a kinyíló rügypikkelyek alatt már felébredtek az atkák, nemsokára kirajzanak és felköltöznek a fiatal levelekre. Ezeken olyan fehér, nemezhez hasonlító vagy apró kidudorodó gubacsokból álló telepeket képeznek, amelyeken már nem nagyon hatolnak át az atkaölõ szerek. A védekezés optimális idõpontja tehát a szõlõ rügypattanás utáni gyapotos állapota és a dió szétnyílt rügypikkelyes stádiuma. A nyár folyamán folyamatosan képzõdnek a gubacsok, a friss levelek felé vándorolnak az atkák. A házikertekben inkább csak ijesztõek a tüneteik, de akit nagyon zavarnak a torzuló szõlõ vagy diólevelek, az a nyár folyamán is csökkentheti a népességüket. A fakadó szõlõtõkéken megjelenõ torzult, kisméretû „rongyos” levelek a szõlõlevélatka kártételétõl is származhatnak, de ezeket a tüneteket más károsító vagy élettani hiányosság is okozhatja. Mikroszkópos vizsgálattal dönthetõ el a kérdés. Érdemes kivizsgálni, mert a gubacsképzõkhöz képest nagyobb kárt okozhat.
Az atkaölõ szerek többsége kontakt, így kiemelt jelentõsége van az apró cseppképzésnek és a bõséges lémennyiségnek. Csak így tudjuk eltalálni az apró, most még a felszínen tartózkodó gubacsatkákat, majd nyáron a takácsatkákat. További nehézséget jelent az atkák elleni harcban, hogy az atkaölõk többsége nem pusztítja el az összes fejlõdési alakot, ezért felváltva kell dolgozni velük. A készítmények többsége csak egyszer használható évente, mert nagyon gyorsan kialakul a rezisztencia az atkákban. Ez a megszorítás is indokolja, hogy a gyérítõ kénes gombaölõket és az atkákat kiszárító, vagy azokat bevonó és megfullasztó egyéb készítményeket is használnunk kell a siker érdekében. Ilyen pl. a Vektafid A 0,5-1%-ban. Az alábbi táblázatban igyekeztem a III. kategóriásokat csoportosítani. (A levél felszínérõl, a levélelmezen keresztül a fonákra is áthatoló, ún. „transzlamináris” atkaölõk, még a fiatal gubacsokba is bejutnak. Ezek már nem csak kontakt módon hatnak.) Ragadozó atkákat tartalmazó bioszerek is megjelentek a takácsatkák ellen pl. Biobest ragadozó atka vagy a Typhlodromus pyri elnevezésû készítmények.
Amennyiben száraz, meleg nyarunk lesz, meggyûlhet a bajunk velük. Azonban a jól idõzített permetezéssel, a megfelelõ szerválasztással és ezek váltogatásával, a ragadozó atkák kímélésével sakkban tarthatjuk a társaságot.
Üdvözlettel:
Zsigó György, NMNK