Lengyel mintára lehet jó a hazai alma ágazat

Kései virágzás, rövidebb érési idő. Sok növényünk termesztésének ez lehet a jövője, ami mintegy válasz és megoldás a tavaszi fagyokra és a nyári forróságra. Sokan emlékeznek még azokra az évekre, amikor a termőföldet bármivel be lehetett ültetni, vetni, de ma már a termőhely kiválasztása külön tudást igényel. Így van ez az almával is. Tavaly minden idők leggyengébb termését takarították be, az almaültetvények területe pedig 20 év alatt a felére csökkent, vagyis 20 ezer hektárra és a korábbi években betakarított 500 ezer tonna termésátlaghoz képest 2025-ben 160 ezer tonna volt a végeredmény.

Európa-szerte sem jobb a helyzet: december elsején az európai raktárakban 4,755 millió tonna várt értékesítésre, ami 11,6%-kal haladja meg az egy évvel korábban rendelkezésre álló mennyiséget. Az egyes országok készletei nagy szórást mutatnak, és a készletszint az idei szezon kezdete óta tapasztalható erősebb forgalom (-299,5 ezer tonna, míg egy éve -226,8 ezer tonna) ellenére is jelentősen felülmúlja az egy évvel korábbit. A legnagyobb, 1,53 millió tonnás raktárkészlet Olaszországban található (+1,8%), míg a második helyen Lengyelország áll 1,2 millió tonnával (+12,9%).

Kemény ellenfél a szélsőséges időjárás
A hazai gazdák életét is befolyásolja, hogy mi történik ebben a két országban. Lengyelország élen jár az almatermesztésben, ami a fajtaváltásnak és az ültetvény korszerűsítésnek köszönhető. Olaszországból pedig divat volt behozni különböző fajtákat, de ezek a kísérletezések nem mindig jártak sikerrel. Idehaza tehát az elmúlt évtizedek leggyengébb termése volt a tavalyi, a májusi fagy ugyanis megtette a hatását. A lengyel példa is mutatja, hogy a fajtaváltás és a nem gazdaságos ültetvények korszerűsítése nem halogatható tovább. Hiába volt az előző években jobb a termés és a felvásárlási ár, ha az időjárási szélsőségekkel nem bírnak a gyümölcstermesztők. Pedig olyan vállalkozók is foglalkoznának az almával, akik előtte ezt nem gondolták volna, mivel sokkal gazdaságosabb, mint a kukorica és a napraforgó. Az alma esetében azonban öt-tíz évet kell sokszor várni, hogy a befektetés elkezdjen megtérülni, míg a szántóföldi növénynél nincs szükség ennyi időre.

Korábban az alma bárhol megélt és termést is hozott. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében volt a legnagyobb összefüggő ültetvény, amit a térség aranyának is neveztek. Elég volt hozzá a homokos, laza talaj, amit nagyon kedvelt a növény, de a forró nyarak és a májusi fagyok átírták a korábbi kényelmes helyzetet. Ezeknek az elkerülése nagy összegekbe kerül, elsősorban a termőhely kiválasztása a fontos, majd jöhet utána a jégháló és az öntözés. Pár kilométeren belül is nagy hőmérsékleti eltérések lehetnek ugyanabban az időpontban – ezt tapasztalták a gazdák az április és a májusi fagyok során. Az igazi áldás a közeli folyó, vagy vizes élőhelyhez, ahol a kipárolgásnak és a mikroklímának köszönhetően a tavaszi fagyokat jobban átvészelik az ültetvények. Ez történt a Balatonhoz közeli dióültetvények esetében, amiről többször is írtunk.

A fajtaválasztás az alapja mindennek
Sokan éreznek késztetést arra, hogy külföldről hozzanak be különböző fajtákat és csak négy-öt év múlva jönnek rá, hogy mégsem bírják ezt az éghajlatot, vagyis a tavaszi fagyokat és a forróságot, ezért jól meg kell gondolni a fajtaválasztást. Egy jó évjáratban a megmaradt 20 ezer hektárnyi termőterületen 500 ezer tonnát tudnánk betakarítani akkor, ha nem jön közbe semmilyen negatív időjárási esemény. Még ha a tenyésztési ideje hosszabb is, vagy ha később virágzik az alma, az is jó irány lehet a jövőre nézve, mert a decemberi fagymentes időszaknak köszönhetően a betakarítás kihúzódhat akár novemberre is.

Agrotrend.hu/ Novenyvedoszer.hu