Így készítsd fel növényeidet a télre

Ahogy rövidülnek a nappalok, úgy lesznek az éjszakák és a hajnalok is egyre csípősebbek, aztán megjelennek az első fagyok is. Ilyenkor a természet is nagyot változik: az ősz végéhez közeledve eljön az idő, amikor a kert és az erkély lassan elcsendesedik. A növényeinkről való gondoskodás viszont nem ér véget a vegetációs időszak végével; ilyenkor másfajta gondoskodásra van szükségük. A növények megfelelő teleltetése nemcsak a szépség, hanem a túlélés záloga is: ha ilyenkor odafigyelünk, tavasztól újra virágba borulhatnak kedvenceink. A teleltetés nem bonyolult, de a siker sok apró részleten múlik, amelyek az egyes növények esetében mások lehetnek. Cikkünkben összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat a teleltetésről.

A legegyszerűbb az lenne, ha a hideg elől bevinnénk a növényeket a meleg szobába. Ez azonban nem ideális, mert a növények ilyenkor pihenőidőszakba lépnek, és a túl magas hőmérséklet, valamint a száraz levegő könnyen megviselheti őket. Télen a vízigényük is megváltozik. Mivel növekedésük lelassul, az öntözést erősen mérsékelni kell: elegendő, ha a földlabda éppen csak nem szárad ki; a túlöntözés hamar gyökérrothadáshoz vezethet.

Forrás: pxhere.com

Fontos teendők a teleltetéshez

A fényigényes növényeket – mint a citrusfélék vagy a leander – mindig ablak közelébe érdemes tenni, míg a gumós vagy árnyéktűrő fajták, például a begónia, akár sötétebb helyen is jól átvészelik a telet. Létfontosságú azonban, hogy a teleltetés helye hűvös legyen. A sötétet jól viselő növények egy garázsban vagy pincében is jól elvannak, míg a fényigényes fajtáknál például a fűtetlen lépcsőházak jelenthetnek megoldást. A mediterrán és meleg égövi növények különösen hálásak, ha a hidegebb hónapokban védett helyre kerülnek, akár egy világos folyosóra vagy fűtetlen télikertbe is.

A teleltetésre való felkészülés része a visszavágás és a tisztítás is. A felesleges, beteg vagy elszáradt hajtásokat még ősszel érdemes eltávolítani, így a növény nem veszít feleslegesen energiát.

Az elmúlt évek felmelegedése erősen meglátszik a teleinken. Mindez a városi hőszigethatással kiegészülve akár megengedheti azt is, hogy bizonyos fajokat kint hagyjunk. Ezzel viszont nem árt óvatosnak lenni, mert elég egyetlen túlságosan hideg hajnal, és már búcsút is mondhatunk szeretett növényünket. Az a legbiztosabb, ha továbbra is odafigyelünk a növények teleltetésére.

Az alábbiakban áttekintett, nálunk eredetileg nem honos növényeken túl számos őshonos, fagytűrőként ismert növényünk is védelemre szorulhat, legalábbis az ültetésüket követő néhány évben. A következőkben bemutatott teleltetőzsák például erre a kihívásra is megoldást jelenthet.

Mi az a teleltetőzsák?

Ha nincs elegendő hely a növényeknek a lakásban, vagy eleve szabadföldbe ültetett növényekről van szó, jó szolgálatot tehet egy teleltető- vagy fagyvédő zsák. Ezek a légáteresztő, vízlepergető anyagból készült védőhuzatok megakadályozzák, hogy a hideg szél vagy a hőingadozás kárt tegyen a növényben. Ma már a kertészetekben, de néha még a szupermarketekben is kapunk ilyet ősz környékén.

Anyagukat tekintve lehetnek természetes alapúak, mint a juta zsákszövet. Ez ráadásul elhasználódása után komposztálható is, míg tulajdonságait tekintve felveszi a versenyt a műanyag megoldásokkal. Utóbbiak közül a legelterjedtebbek a polipropilénből készült teleltetőzsákok. Ezeket vásárolhatjuk egyszerű méteráruként, de vehetünk akár ténylegesen zsák formájú, tépőzáras, cipzáras vagy zsinóros változatokat. A méret és formaválaszték igen gazdag.

A zsákok használatával akár 4–8 °C-ot is nyerhetünk a külső hőmérséklethez képest, emellett a zsák véd a szél és a jég ellen is. Érdemes könnyen nyitható verziót választani, hiszen így akkor, amikor majd melegszik az idő, könnyebben vissza tudjuk szoktatni növényeinket a kinti körülményekhez anélkül, hogy teljesen kicsomagolnánk őket.

A leander teleltetése

A leander teleltetése bizonyára sokaknak nem jelent újdonságot, hiszen ez a növény szinte minden hazai kertben megtalálható. Mivel a növény érzékeny a hidegre, az első fagyok előtt mindenképp be kell vinni.

A legjobb, ha hűvös (4–6 °C-os), legalább részben világos helyen tartjuk, és télen csak ritkán, 2-3 hetente öntözzük. A metszést még ősszel célszerű elvégezni, hogy a növény tavasszal új, erős hajtásokat hozzon. A leander fagytűrő képessége alacsony, -2 °C alatt már károsodhat, ezért kültéri tartás esetén teleltetőzsák vagy takarás nélkül könnyen elpusztulhat.

Leanderteleltető zsák

A leander a fent bemutatott teleltetőzsákot alkalmazva kint is maradhat télen, legalábbis hazánk enyhébb klímájú területein. Ebben az esetben is érdemes valamennyire védett helyet választani, például egy fedett teraszt.

A megfelelő védelem érdekében a cserép szigetelése is fontos. Ezt alulról például polisztirol lappal, oldalról pedig buborékfóliával tudjuk megtenni. Ezután a már előzetesen megmetszett növény ágait óvatosan kössük össze, és jöhet az öltöztetés: a leander megkaphatja teleltetőzsákját.

A citromfa teleltetése

A citromfa teleltetése különösen kényes kérdés, de kis odafigyeléssel bárki sikerrel végezheti. Mivel a citrusfélék melegebb égövről származnak, télen is magasabb hőmérsékletre van szükségük, és az sem hátrány, ha mindez egyenletes. Fűtött helyre csak abban az esetben kerülhet, ha ott a fény és a páratartalom elegendő számára. Ilyen helyet hétköznapi házakban és lakásokban aligha találunk.

Forrás: pxhere.com

A legalkalmasabb hely számára egy fűtetlen, ám világos helyiség, ahol a hőmérséklet sosem megy 1 °C alá. Öntözést szinte alig igényel, havonta néhány korty vizet kér csupán. Ügyeljünk arra, hogy a földje csaknem száraz legyen!

A citromfa teleltetésekor számítsunk arra, hogy lombozatának akár negyedét is elhullajthatja. Ez természetes folyamat, nem szabad tőle megijedni. Ha a citromfát nincs lehetőségünk fedett helyen teleltetni, akkor a teleltetőzsákkal egy védettebb helyen még mindig próbálkozhatunk, jó eséllyel sikeresen!

A muskátli teleltetése

Van, aki minden tavasszal újra és újra muskátlit vásárol, pedig sokat spórolhatunk azzal, ha szeretett növényeinket inkább átteleltetjük. A muskátli teleltetése ráadásul sok háztartásban szinte hagyomány. A növény származása miatt nem bírja a hideget, de vele egyszerű dolgunk lesz, hiszen könnyen átteleltethető.

Az alapvető lépések a muskátli teleltetésekor a következők:

• Októberben metsszük vissza a növényeket 10–20 centiméteresre!
• A megmaradt töveket tartsuk nagyjából 6–10 °C-os helyen! A fagyveszélyes és párás helyeket mindenképp kerüljük, és lehetőleg 12 °C fölé se emelkedjen a hőmérséklet!
• Lehetnek napos, világos helyen, de elég, ha csak havonta egyszer-kétszer kapnak vizet.
• Februártól újra fokozatosan szoktathatjuk őket a kinti léthez, így gyorsabban regenerálódnak majd.

Ez univerzális megoldás, ám a hagyományos álló muskátli és az angol muskátli esetében kínálkozik még néhány lehetőség. A legegyszerűbb és legelterjedtebb az, hogy a virágokat úgy, ahogy vannak, bevisszük egy 6–8 °C-os, száraz, valamennyi beszűrődő fényt kapó helyiségbe. Két héttel korábban elvégezzük a hajtásritkítást, hogy a sebfelületeknek legyen idejük beszáradni, és arra is figyelünk, hogy a levelek ne érjenek össze, hogy a gombásodást is elkerülhessük.

A begónia teleltetése

A begónia áprilistól egészen a fagyokig virágzik, fajtagazdagsága pedig lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja a számára legszebb virágot. Ezért sem véletlen, hogy igen elterjedt dísznövény. Sokan azonban mégsem próbálkoznak a teleltetésével, hanem tavasszal mindig új növényt vásárolnak, pedig a begónia – megfelelően teleltetve – akár évekig megmaradhat.

A begónia hihetetlenül érzékeny a fagyra, így a 0 °C alatti hőmérsékletet nem érdemes megvárni; ahogy megérkeznek az igazán csípős reggelek, elérkezik a teleltetés ideje. A cserepes begónia esetében el kell távolítani az elszáradt részeket, a hajtásokat pedig arasznyi hosszúságúra vissza kell vágni. Ha tudjuk, helyezzük a növényt hűvös, sötét, jól szellőző helyiségbe, ahol egyébként öntözni sem kell túl gyakran! Nyugodtan hagyhatjuk kissé kiszáradni a földjét. A tavasz közeledtével, a muskátlihoz hasonlóan, fokozatosan kezdjük el szoktatni a napfényhez és a meleghez! Amikor már biztosan elmúltak a fagyos napok, újra kiköltözhet a helyére.

A gumós begónia teleltetése némileg eltérő módszert kíván: ha lehet, még jobban kell figyelnünk arra, hogy a fagyot elkerüljük. Az ősz második felében érdemes kiásni a növényt, aztán a gumókat megszárítani, majd száraz, hűvös (6–10 °C-os), jól szellőző helyen tárolni őket. A gumók fűrészporban, homokban vagy papírzacskóban is elállnak, amennyiben nem nedvesednek be.

Amint újra melegebb lesz az idő, és elmúlt a fagyveszély, vissza lehet ültetni őket az eredeti helyükre. Ha megfelelően bánunk velük, akár 5–6 évig is újraélednek tavasszal.

Az olajfa teleltetése

Amilyen jól bírják az olajfák a szélsőséges hőséget, legalább annyira érzékenyek az erős fagyra. Bár itthon még nem annyira elterjedtek, sok helyen előfordulnak már. Fontos tudni, hogy a zord tél még az öreg fákat is teljesen elpusztíthatja, így fontos, hogy gondoskodjunk róluk!

Forrás: pxhere.com

A konténeres olajfáknak ősszel világos, 5–8 °C-os helyet kell biztosítani. Ez lehet egy folyosó, de egy jól szigetelt üvegház vagy fűtetlen télikert is. Télen az olajfát éppen annyira öntözzük, hogy a talaja ne száradjon ki! Április, május környékén a cserepes növények ismét kitehetők a szabadba, de itt is fontos a fokozatosság. Az olajfák esetében is próbálkozhatunk teleltetőzsákkal, amely nagyban megkönnyíti a munkánkat. Ha pedig sikerrel járunk, még az olajfák szüretelésére is sor kerülhet!

agrotrend.hu / Greendex