Csökkenő gyümölcstermő területek és fejlesztési kényszer a magyar gyümölcságazatban

Csökkenő gyümölcstermő területtel számolhatunk a következő években – derül ki a FruitVeB és az agrárkamara által közzétett elemzésből. Az ágazat széles körű fejlesztésre szorul, mert a termelési színvonal több évtizedes lemaradásban van, a gyümölcstermelők nagy hányada nem bírja a versenyt.

A magyarországi gyümölcsültetvények területe az elmúlt évtizedben 80 ezer hektár körül stagnál, míg a termés mennyisége nagy kilengéseket mutat – olvasható ki a FruitVeB Magyar Zöldség- és Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 2013–2022 közötti időszak kertészeti eredményeit tartalmazó kiadványából.

Forrás: pixabay.com

Az elemzés szerzői a nagy terméskieséseket annak tulajdonítják, hogy az időjárási károk ellen a termelők nagyobbrészt védtelenek. A legrosszabb éveknek tekintett 2020-ban és 2022-ben a hazai gyümölcstermés az 500 ezer tonnát is alig haladta meg, míg a jobb években – például 2014-ben és 2018-ban – egymillió tonna fölött alakult. A termés ilyen mértékű ingadozása piacilag kezelhetetlen: a gyümölcstermelők a gyenge években a stabil piacaikat sem tudják kiszolgálni, azaz piacokat veszítenek, a jó termések idején pedig a megtermett gyümölcs 20 százaléka eladhatatlan, mert nincs rá piacuk. A piaci munkát pedig a gyenge termésbiztonság lehetetleníti el, ekkora bizonytalanságban ugyanis új piacok építése sem lehetséges, ahogy a meglévők megtartása sem megy.

A kiadvány megállapítása szerint a magyar gyümölcságazat termelési potenciálja az elmúlt évtizedben folyamatosan romlott, mert az ültetvények elöregedtek, megújításuk pedig közel sem kielégítő.

A gyümölcstermelők szaktudását is növelni kell

Az elmúlt másfél évtizedben a megtermelt gyümölcs mennyisége folyamatosan zuhan. Jellemző, hogy a legnagyobb visszaesés a hazai klimatikus adottságokat legkevésbé toleráló, illetve legnagyobb szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű fajok termelésében történt. A málna, a szeder, a fekete ribiszke és a köszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt, de nagyon jelentős, 50 százalékot meghaladó visszaesést szenvedett el az alma, a körte és az őszibarack is, pedig ezek az EU legjelentősebb gyümölcskultúrái. Csupán

• a dió,
• a bodza, valamint
• a szamóca,
• a cseresznye és
• a kajszi

termelésében figyelhető meg növekedés, részben az előbbi kettő a relatíve extenzív jellege, alacsony tőke- és munkaerőigénye miatt, míg az utóbbi három főként jó piaci pozícióinak és jövedelmezőségének köszönheti előrelépését. Az is igaz ugyanakkor, hogy a munkaerőhiány és az időjárási káresemények az utóbbi néhány évben ezekben a kultúrákban is gátolják a fejlődést. Az összes többi gyümölcsfaj termelési volumene stagnál vagy enyhén csökkent.

A hazai gyümölcstermesztés termelési színvonala az elmúlt két évtizedben érdemben nem változott, ez pedig komoly hatékonysági problémákat vet fel: relatíve gyakorlatilag az 1980-as évek színvonalát sem érjük el.

A hazai 80 ezer hektáros ültetvényfelület 40-50 százaléka korszerűtlen, 25-30 százaléka nem eléggé hatékony, de fejleszthető, a maradék 25-30 százalék az igazán versenyképes termőterület.

Forrás: pixabay.com

A FruitVeB és a NAK szakértői szerint mindezek arra utalnak, hogy a gyümölcságazatban a három fő termelési erőforrásból (szaktudás, tőke, munkaerő) egyik sem áll kielégítő mértékben rendelkezésre, ezért a tőke-, munkaerő- és szaktudásigényes kultúrák nem tudnak fejlődni. (Ugyanez igaz egyébként a zöldségágazatra.) Tetézi a bajokat, hogy a klimatikus adottságok is a számunkra kedvezőtlen irányba fordultak, és a termelők elöregedése, a generációváltás megoldatlansága is nagy probléma.