Integrált vízgazdálkodási megoldások az aszály és a vízhiány mérséklésére

A korszerű vízgazdálkodás célja ma már nem kizárólag a vízkárok elhárítása vagy a vízigények kiszolgálása, hanem egy integrált, hosszú távon fenntartható rendszer kialakítása, amely képes alkalmazkodni az egyre gyakrabban jelentkező vízhiányos időszakokhoz, aszályokhoz. Ennek középpontjában a vízkészletek mennyiségi védelme, a vízvisszatartás növelése és a vízhasználatok hatékonyságának javítása áll.

Forrás: pixabay.com

Az aszály nem kizárólag meteorológiai jelenség, hanem összetett hidrológiai és társadalmi-gazdasági probléma. Hatásai egyszerre érintik a felszíni és felszín alatti vízkészleteket, a talajnedvességet, a terméshozamokat és a természeti élőhelyek állapotát. Ennek megfelelően az aszálykezelés hatékony eszközei csak rendszerszintű vízgazdálkodási megközelítésben értelmezhetők.

A vízhiány okozta károk megelőzésével, kezelésével kapcsolatban a legfontosabb teendők a VGT3 (Vízgyűjtő-gazdálkodási terv) háttéranyaga alapján négy pontban foglalhatók össze:

1. A helyben keletkező vízkészletek megőrzése (visszatartása és tározása) az arra alkalmas területeken.

A vízgazdálkodás egyik alapvető feladata a helyben keletkező időszakos víztöbbletek megőrzése és hasznosítása, célzott beavatkozások tervezése. A felszíni lefolyás mennyisége térben és időben jelentős változékonyságot mutat, ezért a domborzati adottságok kihasználásával célszerű a csapadékból és belvizekből származó többletvizeket a keletkezés helyéhez közel visszatartani, tározni vagy beszivárogtatni. Különösen síkvidéki területeken jelent potenciált a belvizek időszakos tározása és hasznosítása, amely elsősorban éven belüli vízigények kielégítésére alkalmas, tekintettel a sekély tározók magas párolgási veszteségeire és a vízkészlet jelentős évenkénti ingadozására. A tározási rendszerek kialakítása során figyelembe kell venni a vízgyűjtőn belüli elhelyezkedést, a vízminőségi kockázatokat – különösen a sótartalom és a nátriumionok arányát –, valamint a talaj- és ökoszisztéma-védelmi szempontokat. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb jelentőséggel bír a települési csapadékvíz-gazdálkodás és a tisztított használtvizek újrahasznosítása, amelyek megfelelő minőségi kontroll és gazdasági feltételek mellett hozzájárulhatnak a felszíni és felszín alatti vízkészletek stabilizálásához, a vízhiány mérsékléséhez és a vízgazdálkodási rendszerek hosszú távú fenntarthatóságához. A vízmegtartás elősegítése érdekében az Európai Unió új pályázati lehetőségeket is biztosít. A „Természetközeli és vizes élőhelyek kialakítását elősegítő beruházások és fenntartásuk” című felhívás 2026. február. 19. napjától pályázható. A pályázat célja vizes élőhelyek és füves-cserjés sávok létrehozása, illetve fenntartása a mezőgazdasági tájban.

2. A vízgyűjtőkön keletkező tisztított használtvizek újbóli hasznosítása, a szigorú feltételrendszerek betartása mellett.

A tisztított használtvizek újrahasznosítása egy adott területen komplex vízgazdálkodási szemléletet igényel, amelyben a gazdaságosan hasznosítható minimális kibocsátott vízmennyiség, a rendelkezésre álló másodlagos vízkészletek volumene, valamint a megfelelő csatorna- és tisztítókapacitás megléte egyaránt meghatározó. A hasznosítás több célt szolgálhat, így rétöntözés, energiaültetvények termesztése, ökológiai vízpótlás vagy talajvíz-dúsítás formájában valósulhat meg. Alkalmazása során alapvető követelmény a vízmérleg egyensúlyának fenntartása, a gyökérzónában történő káros sófelhalmozódás elkerülése, a felszín közeli vízkészletek védelme, valamint a szervesanyag-, tápanyag- és toxikusanyag-terhelés kontrollja. Bár a szükséges tisztítási és tározási technológiák jelenleg költségesnek tűnhetnek, a vízkészletek időbeli beszűkülése és az energetikai megoldások fejlődése várhatóan növeli a használtvizekben rejlő potenciál gyakorlati jelentőségét a jövő vízhiány-kezelési stratégiáiban. A visszanyert vizek mezőgazdasági, öntözési célra történő alkalmassá tétele az éghajlatváltozás okozta vízgazdálkodási problémák megoldásában, illetve a körforgásos gazdálkodás irányelveinek megvalósításában is jó alternatívát jelenthetnek. Magyarországon egyre több kedvező gyakorlat figyelhető meg a háztartási és ipari szürkevizek újrahasznosítása terén, emellett jelentős potenciál rejlik a hidropóniás rendszerekben a megfelelően kezelt és tisztított használt vizek felhasználására, amelyek a jövőben fontos szerepet tölthetnek be a fenntartható növénytermesztés vízellátásában.

3. A szárazgazdálkodás lehetőségeinek maximális kihasználása.

Megfelelő mennyiségű vízkészlet hiányában a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságát jelentős mértékben javíthatják a szárazgazdálkodásban rejlő lehetőségek, a szárazságtűrő alternatív növénykultúrák, valamint a vízmegőrzést szolgáló agrotechnikai módszerek alkalmazása. Az adaptív szemléletű agrárintézkedések érdemben csökkenthetik a terméskiesést, és hozzájárulhatnak a minőségi mezőgazdasági termékek előállításához. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a szárazgazdálkodás csak meghatározott korlátok között alkalmazható, mivel egyes ágazatok, így különösen a zöldség- és gyümölcstermesztés, nélkülözhetetlen mértékben igényelnek öntözővizet a garantált mennyiségű és minőségű termelés érdekében. A víztől távolabb eső területeken ezért a rövidebb tenyészidejű kultúrák alkalmazása, valamint a termelési szerkezet átalakítása válhat szükségessé, amelyet a megfelelő talajművelés, a talajtakaráson alapuló vízveszteség-csökkentés és a talajélet fenntartása egészít ki, elősegítve a csapadék hatékonyabb hasznosítását és a termelés gazdaságosságát. A szárazgazdálkodás Magyarországon elsősorban az Alföld vízhiányos térségeiben terjed, ahol az öntözés nélküli növénytermesztés a csapadék hatékony hasznosítására, a szárazságtűrő alternatív növénykultúrák (cirok, köles, takarmányborsó stb.) alkalmazására és a vízmegőrző talajművelési technológiákra épül.

4. A korszerű (takarékos) öntözés vízgazdálkodási és mezőgazdasági feltételeinek megteremtése.

A vízhiány elleni védekezés egyik kulcsfontosságú eleme az öntözés. A fenntartható és magas színvonalú öntözéshez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű vízkészlet, a rendezett jogi viszonyok, az alkalmas üzemméret és birtokszerkezet, valamint a gazdasági stabilitás. A jövőbeli fejlesztések során célszerű a kapacitások bővítése, új hálózati elemek kialakítása, valamint a kettős működésű rendszerek integrálása, amelyek egyszerre képesek a belvíz elvezetését és az öntözővíz biztosítását kezelni. A természetközeli megoldások, a tájba illesztés és a megújuló energiaforrások alkalmazása elősegítheti az ökológiai és gazdasági szempontok összehangolását, miközben lehetőséget teremt az időszakosan rendelkezésre álló vízkészletek hatékony kihasználására, a meglévő természeti értékek védelmére és új ökoszisztémák kialakítására. Az egyre gyakoribb aszályok miatt különösen időszerű alternatívát kínál a nagy párolgási veszteséggel járó hagyományos felszíni öntözéssel szemben az altalajöntözés, mely egy olyan modern vízpótlási módszer, ami a vizet nem a talaj felszínére, hanem közvetlenül a gyökérzónába juttatja.

A vízgazdálkodás alkalmazkodása az egyre szélsőségesebb éghajlati viszonyokhoz elkerülhetetlen feladat Magyarországon. A jó gyakorlatokra épülő, integrált megközelítés – amely a vízvisszatartás növelését, a hatékony mezőgazdasági vízhasználatot és az alternatív vízforrások bevonását helyezi középpontba – hosszú távon képes mérsékelni a vízhiányból eredő kockázatokat.

agrotrend.hu / NAK / Pók Zóra