Így lehet csökkenteni az inputanyag-szükségletet

Az elmúlt években egyre több gazdálkodó szembesül azzal, hogy a hagyományos tápanyag-utánpótlás költségei folyamatosan emelkednek, miközben számos termőhelyen romlik a termésbiztonság. Ennek hatására a szakmai előadásokban is egyre hangsúlyosabban jelenik meg az a kérdés, miként mérsékelhető az inputanyag-felhasználás úgy, hogy közben a gazdálkodás jövedelmezősége és stabilitása ne csökkenjen.

forrás: pixabay

A válasz sok esetben nem a kijuttatott műtrágya mennyiségében, hanem a talaj állapotában keresendő.

A talajvizsgálat fontos kiindulópont, de valójában csak egy már kialakult állapot „pillanatképe”. Ha valódi változást szeretnénk elérni, először a talaj szerkezetét kell rendbe tennünk és ehhez elengedhetetlen a(z):

• megfelelő szervesanyag-szint,
• aktív mikrobiológiai élet,
• kiegyensúlyozott kémhatás,
• tömörödött rétegek megszüntetése.

Amikor ezek együtt működnek, a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodása fokozatosan helyreáll. A morzsás szerkezetű talaj képes „szivacsként” megtartani a vizet és a kijuttatott tápanyagokat, így azok nem mosódnak ki, hanem valóban a talajba kerülnek és a növények rendelkezésére állnak.

Fontos azonban látni: egy leromlott talaj regenerálása nem egy-két év kérdése. Ez következetes, több éves munka eredménye. Ezért az eredményért azonban megéri tenni, ugyanis nem csak „zöldebbek” és fenntarthatóbbak leszünk, hiszen a talajt érő stresszhatások, közvetve a pénztárcánkat is terhelik.

Az élő gyökér szerepe

A talajélet motorja az élő gyökér. A folyamatos növényi jelenlét nem csak táplálja a mikroorganizmusokat, hanem:

• természetes módon lazítja a talajt,
• csökkenti a gyomosodást,
• stabilizálja a szerkezetet,
• javítja a vízbefogadó képességet.

A takarónövények ebben kulcsszerepet játszanak. Az aratás után visszahagyott szármaradványokkal együtt olyan védőréteget képeznek, amely óvja a talajt az eróziótól, túlzott kiszáradástól és az újbóli tömörödéstől.

Ha szükséges a lazítás, érdemes azt közvetlenül betakarítás után elvégezni, majd minél hamarabb növényi borítással lezárni a felszínt. Enélkül a fellazított talaj gyorsan visszatömörödhet, különösen intenzív csapadék esetén.

A télen fennhagyott takarónövény-állomány – megfelelő biomassza esetén – tavaszig képes gyommentesen tartani a területet, miközben megőrzi a nedvességet és tovább építi a talajszerkezetet.

Kevesebb input – stabilabb rendszer

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a takarónövényekkel kombinált csökkentett talajművelés:

• aktívabb talajéletet eredményez,
• javítja a tápanyag-hasznosulást,
• mérsékli a vízigényt,
• hosszú távon csökkenti a műtrágya-szükségletet.

Mindez nemcsak a növényállomány egészségében, hanem a gazdaság jövedelmezőségében is megmutatkozik.

Cikksorozatunk következő részeiben részletesen bemutatjuk a takarónövények további hatásait, valamint azokat a kiegészítő technológiákat (huminsavak, mikrobiológiai készítmények, inhibitorok), amelyek közvetetten tovább mérsékelhetik a direkt hatóanyag-kijuttatás szükségességét.

Agrotrend.hu/ NAK