Erdőgazdálkodási kisokost adott ki a NAK magánerdő tulajdonosoknak

A magánerdők földhasználati szabályozását több cikkben mutatjuk be, ezek közül most a tulajdonviszonyokról, a földhasznosítás területi alapegységéről, valamint az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vételről lesz szó.  

Az ingatlannyilvántartás területi alapegysége a földrészlet, amelyet helyrajzi szám alapján azonosíthatunk be. A földrészlet a művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint a nyilvántartásban további alrészletekre bontható. Például az Aba „0148/5” helyrajzi számú földrészletnek lehet egy „a” alrészlete „szántó” művelési ágban, és egy „b” alrészlete „erdő” művelési ágban.

forrás: pxhere

A földrészlet egészén azonosak a tulajdoni viszonyok. A földrészlet adatait (pl. területnagyság, tulajdonos neve stb.), a tulajdoni lap tartalmazza, amely a közhiteles ingatlannyilvántartást vezető földhivataloknál kérhető le.

Tulajdoni viszony tekintetben az ingatlan lehet önálló vagy közös tulajdonú.

Önálló tulajdonról akkor beszélhetünk, ha az ingatlan egy személy tulajdonában van, ekkor a tulajdoni lapon a tulajdonos neve mellett 1/1-es tulajdoni hányad szerepel.

Közös tulajdon esetében a tulajdonjog meghatározott hányadok szerint több személyt illet meg. Ekkor a tulajdoni lapon a tulajdonosok neve mellett szerepel azok tulajdoni hányada, mely 1-nél kisebb törtérték (pl. 412/1548). A tulajdoni hányadok összege földrészletenként logikusan 1 (az előbbi esetben 1548/1548).

Az ingatlan hasznosítási joga a tulajdonost, haszonélvezeti jog fennállása esetén a haszonélvezőt illeti. A földhasználati szabályozás az egyszerűség érdekében jogosultként általánosan a tulajdonost említi, de az utóbbi esetben tulajdonos alatt a haszonélvezőt kell érteni. A továbbiakban mi is így járunk el.

A Polgári Törvénykönyv szerint közös tulajdon esetén a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog használatára. Könnyű belátni azonban, hogy mező- és erdőgazdálkodási tevékenység több tulajdonos által azonos helyen és időben nem gyakorolható, ezért a földhasználati szabályozás a mező- és erdőgazdasági földek hasznosítására speciális szabályokat határoz meg. Ennek meghatározó eleme, hogy adott földterületet – az ingatlan egészét vagy a továbbiak szerint meghatározott részét – egyszerre csak egy személy használhatja.

A földhasználati szabályozás erdőnek minősülő földek esetében további speciális rendelkezéseket tartalmaz. Erdőnek minősül az erdő vagy fásított terület művelési ágú földrészlet vagy alrészlet, a művelés alól kivett területként nyilvántartott ingatlan, ha arra az “Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület” jogi jelleg van feljegyezve, valamint az erdészeti hatóság által erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületként (pl. erdőhöz kapcsolódó tisztás, nyiladék, terméketlen terület) nyilvántartott terület.

Földhasználati szabályozás alatt erdőnek minősülő földek, illetve erdők esetében az alábbi törvényeket és végrehajtási rendeleteiket értjük:

• a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló évi CXXII. törvény,
• a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló évi CCXII. törvény, valamint
• az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló évi XXXVII. törvény.

Önálló tulajdon esetén a tulajdonos, közös tulajdon esetén pedig a tulajdonosi közösség dönthet arról, hogy az erdőnek minősülő földet milyen módon szeretnék hasznosítani. Születhet olyan döntés, hogy az ingatlant területileg egységesen, vagy területileg megosztva hasznosítják.

A megosztott hasznosítás egyfelől úgy történhet, hogy egy ún. használati megállapodás keretében kijelölik az egyes tulajdonosok által önállóan hasznosítható területrészeket. Ezt hívjuk használati rend kialakításának, amelynek a részleteiről későbbi cikkünkben adunk tájékoztatást. A tulajdonos a számára kijelölt terület használatáról önállóan dönthet, azt hasznosíthatja egyben, de több, további részre osztva is.

Az előbbiek szerint alakulnak ki az erdőnek minősülő föld hasznosításának területi alapegységei, az ún. önálló erdőgazdálkodási egységek, melyek szélessége átlagosan legalább harminc méternél, területük pedig egy hektárnál nagyobb kell legyen. Ha a használati rend kialakítása során egy tulajdonos tulajdoni hányadára eső terület ennél kisebb, akkor számára önállóan hasznosítható területrész nem alakítható ki. Ebben az esetben megoldás lehet, hogy a használati rendben több tulajdonos tulajdoni hányadára eső területet egyben is ki lehet jelölni.

Az előbbiek alapján azt tehát már tudjuk, hogy mely területegységekre vonatkozóan dőlhet el önállóan az erdő hasznosítási módja. További cikkeinkben azt tekintjük majd át, hogy milyen módon – milyen jogalapon, adott esetben milyen szerződések alapján – valósulhat meg a földhasznosítás.

Annyit talán érdemes ebből előre bocsátani, hogy az előbbiekkel összhangban az önálló erdőgazdálkodási egység jogszerű földhasználója lehet a tulajdonos, annak földműves közeli hozzátartozója, a tulajdonosok által alapított polgári jogi társaság vagy erdőbirtokossági társulat, valamint harmadik személyként a tulajdonosok tulajdonában álló családi mezőgazdasági társaság vagy egy erdőgazdálkodásra jogosult szakirányító vállalkozás. Az erdőnek minősülő föld jogszerű használója akkor kezdheti meg az erdőgazdálkodási tevékenységet, ha az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként nyilvántartásba veszi.

Amennyiben erdőtulajdonosként földhasználati kérdésben segítségre, támogatásra szorul, keresse Erdészeti Szakértői Hálózatunkat a megadott elérhetőségeinken!

Agrotrend.hu/ NAK