Új uniós talajegészség irányelv, stratégiai jelentőségű a legeltetéses állattartás

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában az új Talajegészség irányelv főbb, a gyepterületekhez és a legeltetésre alapozott állattartási rendszerekre vonatkozó főbb megállapításait foglalja össze. Kiemelik, hogy a legeltetéses állattartásnak, a kérődző állatoknak kiemelt szerepe van a talajaink fizikai védelmében, az erózió és a tömörödés csökkentésében, a talajszerkezet és a vízmegtartó képesség javításában, valamint a szervesszén-megkötés fokozásában.

Forrás: pixabay.hu

A talajmonitoringról és -rezilienciáról szóló, az Európai Parlament és Tanács (EU) 2025/2360 Irányelvvel (a továbbiakban: 2025/2360 Irányelv) az Európai Unió első alkalommal vezet be átfogó szabályozási keretet, amely a talajainkat – és annak egészségét – a gazdaság, a környezet és az élelmezésbiztonság stratégiai erőforrásaként kezeli. Az irányelv alapfelvetése egyértelmű: a talajt korlátozott, emberi időskálán meg nem újuló erőforrásnak tekinti és arra figyelmeztet, hogy a talajdegradáció – amely már ma is az európai talajok 60-70%-át érinti – közvetlen veszélyt jelent Európa élelmiszertermelési, vízgazdálkodási, éghajlatváltozás-mérséklési és biodiverzitás-megőrzési képességére.

Szinte minden élelmiszer a talajtól függ

Bár a 2025/2360 Irányelv hivatalosan nem egy klasszikus mezőgazdasági irányelv, a szöveg mégis erősen mezőgazdasági szemléletű. A talaj egészségét ugyanis az alapvető ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására való képessége alapján határozzák meg, ideértve a biztonságos és kiváló minőségű élelmiszerek előállítását, a tápanyagok körforgását az ökoszisztémákban, a vízmegtartást és -áteresztést, a szén-tárolást és a biológiai sokféleség támogatását. Az irányelv kifejezetten hangsúlyozza, hogy az élelmiszerek szinte mindegyike közvetlenül vagy közvetve a talajtól függ és hogy a talajok állapotának leromlása nemcsak a terméshozamokat, hanem az egész európai agrár-élelmiszeripari rendszer gazdasági stabilitását és ellenálló képességét is veszélyezteti.

A gyepterületek meghatározó jelentősége és központi szerepe

Ebben a keretrendszerben a gyepterületek szerepe központi jelentőségű, még akkor is, ha nem is mindig nevesítik azokat egyértelműen. Az irányelv a mezőgazdasági és a féltermészetes földhasználat kategóriájába sorolja a gyepterületeket és többször is utal a természetes lágyszárú növénytársulásokra, a talaj szervesanyag-tartalmára, a biológiai sokféleségre és a szerves szénre, mint a talajállapot kulcsfontosságú mutatóira – mindezen elemek pedig a legkoherensebb és legstabilabb formában az állandó gyepterületeken jelennek meg.

A gyepterületek ugyanis szerkezetileg is hozzájárulnak a talaj fizikai védelméhez, az erózió és a tömörödés csökkentéséhez, a talajszerkezet és a vízmegtartó képesség javításához, valamint a szerves szén felhalmozódásához. Pontosan ezek azok a funkciók, amelyeket az irányelv a klímaváltozás, az aszály és a szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni ellenálló képesség szempontjából döntő fontosságúnak tart.

A kérődző-ellátási láncok stratégiai szerepe

Ezen a ponton válnak a kérődző-ellátási láncok stratégiai jelentőségűvé. Ha a gyepterületeket a talaj valódi ökológiai infrastruktúrájának tekintjük, akkor a kérődzőkre alapozott állattartás ezen „rendszernek” a fenntartását, kezelését biztosító gazdálkodási forma. Mint azt az irányelv is egyértelművé teszi, a talajok állapotának leromlása nem egy elkerülhetetlen pusztulás, hanem a gazdálkodási döntések következménye.

Ebben az értelemben a legeltetésre alapozott állattenyésztési rendszerek hozzájárulnak a talaj biológiai ciklusainak fenntartásához, a szerves anyagok talajba való visszajuttatásához, a mikrobiális biodiverzitás támogatásához, valamint a vidéki területekről történő elvándorlás és ezen területeknek a mesterséges átalakításának megakadályozásához. Ezek nem mellékhatások, hanem az irányelvben megfogalmazott célokhoz kapcsolódó alapvető funkciók.

Különösen fontos tényező az éghajlat. Az irányelv a talajt a bolygó második legnagyobb széntárolójának ismeri el és a mezőgazdasági gyakorlatokat a talaj szénmegkötő szerepének erősítését szolgáló egyik fő eszközként határozza meg. Ebben a kontextusban a megfelelően kezelt gyepterületek és a kérődző-ellátási láncok – amelyek megakadályozzák ezen területekről történő elvándorlást – jelentik a talajvédelmi szakpolitikák és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elsődleges eszközét.

Talaj: egy értékes erőforrás, amelyet monitoringozni, védeni és fejleszteni kell

A gyepterületek és azok „használói” – azaz a kérődző állatok – szemszögéből nézve az új talajegészség irányelv valódi paradigmaváltást jelent. A talaj többé már nem pusztán a mezőgazdasági termelés fizikai alapja, hanem egy olyan erőforrássá válik, amelyet folyamatosan monitorozni, védeni és fejleszteni szükséges.

A legeltetésen alapuló állattenyésztési gyakorlatok – mint például a kis- és nagy kérődzők esetében alkalmazott extenzív tejtermelési rendszerek – megfelelő irányítás mellett teljes mértékben hozzájárulnak a táj védelméhez, a talajtermékenység fenntartásához és a vidéki ökoszisztémák ellenálló képességének megőrzéséhez. A fenntartható kérődző-ellátási láncok számára ez azt jelenti, hogy aktív és strukturális szerepet tudnak vállalni az európai talaj-, éghajlat- és élelmezésbiztonsági stratégiákban.

A cikket Giuseppe Pulina professzor, a Tudományos és Állattenyésztési Egyesület (ASPA) nyugalmazott elnöke, a Sassari Egyetem Mezőgazdasági Kar Gazdálkodási Etika és Fenntarthatóság Tanszékének rendes professzora, valamint a Carni Sostenibili Egyesület elnöke írta.

Carni Sostenibili (ELV Olaszország)

meatthefacts.eu

EU Soil Directive: Pastures and ruminants are essential

agrotrend.hu / NAK / Borovka Zsuzsa